Ha a magyar lakosság kicsit magasabb értelmi színvonalon lenne.. Az, amin van, általában csak a szomorú világszínvonal, sajnos (de még időnként az alá is csúszik, igencsak).

A legutóbbi két választás után az egyik párt vezére teátrálisan jelentette ki az újságírók előtt:
- MINDENÉRT VÁLLALOM A FELELŐSSÉGET!

Nos, mit gondolnak, Olvasóim? Szép, bátor, okos kijelentés volt ez?

A szépség ízlés kérdése, ami a bátorságot illeti, hát nem nagy bátorság kell egy ilyen kijelentéshez, ha az illető már úgyis tudja: párttársainak többsége megfúrta.

Okosság? Én mindenekelőtt nevetségesnek tartok ilyen kijelentést, mert már az elemi iskolában meg kellene tanulnia mindenkinek: nagy szó az a MINDEN!

Kevesen tanulják meg, de azért annyian igen, hogy az, aki nem vesztette el mindkét kezét, az ujjain megszámolhatja azokat, akik mégis. Négy-öt értelmes emberrel viszont nem sokra megy egy ország, még akkor sem, ha csak tízmillió hazai lakosa van is, és furfangosan hozzáad ötmillió külföldit. Sok, ami sok, - de kevés, ami kevés! Az utóbbi mondat első fele talán közismert, de a második fele a köz által eléggé ismeretlen..

No, miért is nagy szamárság, Olvasóim, tartalmát tekintve, a fentebb említett kijelentés (MINDENÉRT VÁLLALOM A FELELŐSSÉGET!)?

Elgondolkozhatnak rajta, akkor is, ha ez nehezükre esik, mert már leszoktak a gondolkodásról.

A vesztes párt vezére ezért-azért, persze, felelős, - de nem mindenért!

A győztes párt vezére bezzeg nem áll ki az újságírók elé, így dicsekedni:
- MINDENÉRT VÁLLALOM A FELELŐSSÉGET!

Utóbbi, győzelemtől és önmagától eltelt, pártvezér ugyan valószínűleg azt gondolja magában, hogy az ő érdeme minden, ám ezt nem mondja ki, e nélkül is van mivel dicsekednie, csupa olyan dolog, amit ő úgy érez: dicséretes.

Jól érzi? Azt gondolják, Olvasóim, hogy a győzelem mindig dicsérendő?

Hát, ha azt gondolják, akkor három dolgot nem ismernek (esetleg nem is akarnak megismerni): MÚLTAT, JELENT, JÖVŐT.

Ez annyit is jelent a jelenben: nem az én olvasóim, akár olvassák ezt az írást, akár nem.

A győzedelmes párt vezérének felelőssége (elvileg még Isten előtt is) erkölcsileg sokkal nagyobb lehet, mint a vesztesé. Ám nála is nevetséges volna, ha a Piacgazdaság mai, eléggé szemetes piacán felkapaszkodna a boroshordóra, és azt kiáltaná az összegyűlt népség előtt:
- MINDENÉRT VÁLLALOM A FELELŐSSÉGET!

Mindenért ő sem lehet felelős, mert a győzelemhez majdnem mindig görbe utak, nem éppen fehér bárány tisztaságú trükkök, és más, erkölcsi szépséget erősen nélkülöző, tettek is vezetnek.

Én nem vagyok pártvezér, nem vagyok politikus, nem vagyok.. Sőt! Nem vagyok Shakespeare híres mondásának csodálója sem (GONDOLKODOM, TEHÁT VAGYOK!), mivel jól tudom, hogy az, aki ma gondolkodik, nincsen sehol. Magyarországon különösen!

Ettől függetlenül, Olvasóim, gondolkodhatnak, de ha becsületesen, tárgyilagosságra törekvően teszik ezt, - szigorúan csak a saját felelősségükre!

Sokszor veszélyesebb az ilyesmi, mintha orosz rulettet játszanának magukkal.

Ám utóbbira se áhítozzanak, előbb-utóbb úgyis eljön az a BUMM!, sokkal előbb, mint a mondásígéret a szőlővel és lágy kenyérrel, vagy a túlságosan felnőtt gyerekmondóka, a tea, kávé, cukor, rum, bumm!

Ha esetleg a tea, kávé, cukor, rum elmarad is, a Bumm biztosan megjön!

Várják békességgel, türelmesen, ölbe tett kézzel!

(2014)