Szép, amikor, esők után,
kristályokat perdít a nap,
s tócsa-tavakon hirtelen
itt-ott tükrös fény átszalad,

s közben kinyílt bodzavirág
fehér tányérja kéreget
kéket, s fentről felhő kinyújt
álomból áttetsző kezet..

..és szép, mikor fű fiatal
lengő zöldje csillog, ragyog,
s éleken villogtat a csend
ezüstös tű-pillanatot.

Bodzabokrok, volt életem!
Felhőálom, tisztán fehér!
Kék körülvesz, kileng a zöld,
vonzó varázs szívemhez ér..

Az illatos tányérokon
piros petty odaszállt bogár
s rajta öröm-cseresznyeszín:
már egyre közelebb a nyár..

Kutyánk a múltból átugat,
élénk szemmel, kíváncsian.
Tört kerítés is őrködik, -
itt-ott foghíjas árnya van.

A végtelenben eltűnik
a rossz éppen úgy, mint a jó,
de emlék olykor visszajön
és látható és hallható,

s a bodza hintázik, dalol,
rá-rá dünnyög a fenti kék,
előbújnak fű fiatal
zöldjéből egykori mesék,

kristály perdül, csillagsorát
szívek felé hajtja a nap,
s ujjong a kedvesen piros,
vágyott cseresznyepillanat..

Emlék Nálad is visszatér, -
de két karja másként fog át?
Másként ölel cseresznyeszín,
s nem hív nyár, piros szív-világ?

Kutyád, ha volt, másként ugat?
Hazád nem volt az én Hazám?
Emlékezz, - de igazat írj
a múlt megkopott asztalán!

Ha költő vagy, - igazat írj
múltról, jelenről! Igazat!
Kis bodzabokros kert-hazám!
Én őrzöm a volt vágyakat,

tetteket, tévedéseket,
volt tájak segítő kezét,
mindent, mit ma könnyen felejt
egyre hitványabb szolganép, -

és látlak, Csillag, gyönyörű,
ítélő, bátor múlt, remény..

..igen, látlak, volt kert-hazám,
a végtelenség tenyerén!

(2014)