A mozgás? Rendezett és rendezetlen:
sokféle istent küzd ki az Anyag
magából, de a parancsok megállnak
a felszíneknél, s mélyet egy sem ad.

Olykor adnának, de megvadult nyájak
elsöprik, oly veszélyes a világ, -
és el sem jut a köznép tudatáig:
kiket, miket, és miért is imád!

Rossz a felszínre hullt parancsot látni,
de, aki lát, nem látó nem lehet,
s a Látóknak minden korszak korán jött, -
felismered, Látással Büntetett?

Ki büntetett? Az Anyag, legbelülről?
Felszíne csak, mely máris fut tova,
nyomorékká tesz értelmes parancsot,
s rád vigyorog részecskés fogsora.

Hány tudósból is Primitívség bámul
a nyájakra! Parancs mélyet keres
tán ösztönük, de erősebb a Felszín,
s visszafogják őket robotkezek.

A Költő? Lát olykor, s ezt be is vallja,
de a tettekhez nem nyílik ki út.
Pásztor uszít. A nyáj mindent legázol.
Felugatnak az érdek-háborúk.

A Költő? Végül mindenkitől messze.
Mindenkit megvet, - és mindenki őt.
Megutálja a birkák bégetését,
míg bambaság vár frissült fűidőt.

A Költő? Másik csillagot szeretne,
képzelt égbolttal, hol szívvel a hit,
ész, és ahol lélek-utak kinyílnak
az Anyagban, mélyebb parancsnokig.

Ezt szeretné. Tudja: most Lehetetlen -
de egy kutató varázs van vele,
s szíve felfog jelt, megsejt mély Parancsot,
mit az Anyagból küldött Istene.

(2014)