Feltöltve: 2014-05-16 11:59:43
Megtekintve: 5992
Múltidéző...
Csörgődoboknak csókot, csengettyűknek házat,
szétfeslett keszkenőkbe szerencse patkót.
Kihűlt kemencékbe dermedt az alázat
lágy kenyér kaláccsal, tej- följén a vaj, só...
Mestergerendákon faragott évszám.
Bölcsőben ringó pólyás, dundi gyermek;
Remegő ráncú arcok...Ő nevetve néz ránk
Csendesen mélázó szobákban, halk szú perceg.
Sötétben lebben, sarkot tölt a pókháló
Megvakult tükrön lóg egy otthagyott kereszt
Rozsdaszínű vízben az idő is málló
Foglyul ejtett mosoly egy képen. Nem ereszt...
Levendulazsákban tanyázó molyok
Illant illatok. Zsanér-nyikorgással kezek.
Széljárta tetők alatt roppanó lábnyomok,
darázsfészkekben döngicsélő legyek...
Egy üres tarisznya. Elnyűtt, kopott vászon.
Kenyér, szalonna, hagyma, egy üveg bor.
Még liszt fehéredik a szikkadt kovászon
Jó ez az illat. Hallik nótaszó, mint szüretkor...
Diófalombbal játszik a bolond szél fi,
fény-csipke táncot jár, a rokkant ablakon
Játszik a képzeletem, álmodom én is,
való-e világ, vagy csak látni akarom?
szétfeslett keszkenőkbe szerencse patkót.
Kihűlt kemencékbe dermedt az alázat
lágy kenyér kaláccsal, tej- följén a vaj, só...
Mestergerendákon faragott évszám.
Bölcsőben ringó pólyás, dundi gyermek;
Remegő ráncú arcok...Ő nevetve néz ránk
Csendesen mélázó szobákban, halk szú perceg.
Sötétben lebben, sarkot tölt a pókháló
Megvakult tükrön lóg egy otthagyott kereszt
Rozsdaszínű vízben az idő is málló
Foglyul ejtett mosoly egy képen. Nem ereszt...
Levendulazsákban tanyázó molyok
Illant illatok. Zsanér-nyikorgással kezek.
Széljárta tetők alatt roppanó lábnyomok,
darázsfészkekben döngicsélő legyek...
Egy üres tarisznya. Elnyűtt, kopott vászon.
Kenyér, szalonna, hagyma, egy üveg bor.
Még liszt fehéredik a szikkadt kovászon
Jó ez az illat. Hallik nótaszó, mint szüretkor...
Diófalombbal játszik a bolond szél fi,
fény-csipke táncot jár, a rokkant ablakon
Játszik a képzeletem, álmodom én is,
való-e világ, vagy csak látni akarom?
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2014-05-19 11:00:57
Nagyon köszönöm Bigi és Miklós az olvasást és a véleményeteknek is örülök.Barátsággal:B:)
2014-05-18 13:32:12
Kedves Barna ! Meghatódva, sőt szinte megrendülten olvasom versedet ! Jó volna visszaálmodni magamat a múltba..és most kicsit sikerül is ! ..még a szú percegését is hallom..fenyőillatot érzek, mint azokon a régi Karácsonyokon, hiszen mindig frissen vágott fenyőt hozott jó Apám..ajándék vagy volt, vagy nem volt, boldogok voltunk ! Mi még tudtunk igazán örülni, és igazán SZERETNI !!
Gratulálok szép versedhez ! :)
2014-05-17 21:04:08
Kedves Barnaby! Sok szép költői kép van a versben, és a múltban való bolyongásunk tényleg olyan, mintha egy régi, elhagyott házat járnánk be (mert hát elhagyott is). Távolabbi filozófiai összefüggése: a világ való ugyan, de - egyelőre? - nem értjük a lényegét, és - legalábbis költőileg - sem az Anyag mindenhatósága nem tetszik nekünk, sem pedig ennek ellentéte. Üdvözöl: Miklós