Azt szokták mondani: májusi eső aranyat ér. Mármint a mezőgazdaságnak, de azon keresztül sok-sok embernek. Legtöbbször annak is, aki unja a sok esőt, mert az esernyő cipelése bosszúság, és nedvesség elleni védelme sem tökéletes.

Ez a május sok esős napot hozott eddig, és a mai is az, amikor ezeket a sorokat írom. Az eső jót tesz erdőnek, mezőnek, kerteknek is, így tehát fő szépirodalmi témáimnak.

A bokrok igen megnőttek. Az utcánkban van az általam eddig látott legnagyobb bodzafa. Nagyobb, mint gyermekkorom bodzafája, egykori kertünkben, pedig az sem volt kicsi. Időnként felmásztam rá, és rajta olvasgattam Sebők Zsigmond könyveit Mackó Úrról, meg Dörmögő Dömötörről. Nem váltam ugyan Sebők Zsigmond követőjévé, de azért játékos, mesés kedve hatott rám. Hamarosan vígan firkáltam papirosokra saját meséim, amelyeket hamarosan közölt is a NÉPÚJSÁG, már az 1950-es évek első felében. Nagy megkönnyebbülés volt számomra, hogy a rovatvezető, Csekő Ágoston nálam nem ragaszkodott a legépelt kéziratokhoz, hanem elfogadta ezeket ló nagy betűkkel leírtan.

Egykori bodzafás élményeimre gondolok, és verset kezdek írni Bodzabokrok címmel. Átnézem. Nem rossz, de nem is igazán jó. Ilyenkor célszerű félretenni a kéziratot, és máskor elővenni, javítgatni.

Az eső rendben, ha kényelmetlenséget okoz is, mert több hasznot hajt, mint kárt. Persze, a túl sok eső is okozhat károkat, de a mostani jámbor, mérsékelt, messze van a szélsőségestől.

Ám jelenleg sok minden kárt okoz, hasznot meg, a közösségnek, az országnak, semmit.

Ilyen károkozás van a mögött is, ami az egyik utcai óriásplakáton díszeleg: TISZTELETET A MAGYAROKNAK!

Ez a jelszó a mostani európai uniós parlamenti választással kapcsolatban került a plakátra. Akik hirdetik, azok nagyon hasznosak önmaguknak, de ugyanakkor felbecsülhetetlen kárt okoznak Magyarországnak.

Az Európai Unió parlamenti képviselőjének lenni egyénileg jó üzlet, és nem tudom megítélni, hogy a mesés javadalmazás valóban összhangban van-e az elvárható teljesítménnyel. Attól félek: megfelelő garanciák nélkül nincsen.

A magyar parlament "szavazógép parlamenti pártjairól" e tekintetben majd máskor..

Az 1989-es hazai rendszerváltásig Magyarországon nem engedtek teret a nacionalizmusnak. Okosan, mert, mint nem oly régen Nacionalisták című naplóbejegyzésemben írtam, a nacionalizmus igen sok kárt okozott a huszadik század első felében. Gondoljunk csak az első világháborúra, és a Horthy-korszakra, amelynek keretében Magyarország tovább sodródott, újabb szörnyűségekig.

Tiszteletet a magyaroknak?

Mily sok magyar ma is becsapható a legprimitívebb nacionalista jelszavakkal!
Ki az, aki, ha becsületesen gondolkodik, ezt tiszteletre méltónak találja?

Persze, nem csak Magyarországon van baj a fogalmakkal, hanem az egész világon is. Ha egy afrikai néptörzs irtja a másikat, mi van abban tiszteletreméltó? Ha egy európai ország szűk társadalmi rétege önző módon becsapja, félrevezeti a tömegeket, mi abban a tiszteletreméltó?

Tisztelni (erkölcsileg!) azt helyes, ami tiszteletre méltó, vagyis a közösség, az ország érdekét szolgálja (és ezen keresztül az emberiség javát). Ilyen véleményekért, tettekért, magatartásért valóban tisztelni lehet és kell tömegeket, közösségeket, társadalmi rétegeket, csoportokat, egyéneket, - de éppen az ellenkezőjéért?

Az is tiszteletreméltó, ha valaki tárgyilagosan keresi az igazságot, még ha az igazság keresése közben téved is. Ilyenkor becsületes törekvése tiszteletre méltó, és nem a tévedése.

A hazugokat, hatalmukkal visszaélőket, harácsolókat, másokat tudatosan, önérdekből félrevezetőket pedig nem kell tisztelni, akár magyarok, akár nem magyarok. Éppen ellenkezőleg: el kellene ítélni őket, azon kellene igyekeznie a társadalom többi tagjának, a hazájukat valóban szeretőknek, hogy ilyen jelenségek minél ritkábbak legyenek.

Kellene.. - nos, e feltételes mód mögött sok minden van, amin ma sokan, nagyon sokan elgondolkozhatnának Magyarországon!

Az, hogy tisztelni kell mások véleményét, szintén szamárság!

A vélemény tartalmától függ az, hogy egy vélemény erkölcsileg tiszteletet érdemel-e. Ha valaki megnéz Magyarországon (vagy a világban másutt) egy hozzászólásokkal telt weboldalt, rendszerint tucatjával talál nickneves bátorságúaktól olyan véleményeket, amelyek a legkevésbé sem tiszteletre méltóak.

Sajnos, bár a társadalmi rend lényegéből megérthető, az 1989-es rendszerváltás után nagyon hamar nem csak kiüresedtek a legfontosabb fogalmak (haza, hazafiság, szeretet, tisztelet és mások), hanem tényleges tartalmuk a valóságban erkölcsileg igen elítélendő tartalommal telítődött.

Áruvá váltak, nem csak silány, de a testi és lelki egészségre káros árúvá, sokszor hihetetlenül primitíven nacionalista tartalommal.

(2014)

(Az ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK c. netnaplóból.)