A napokban történt, Budapesten, hogy a vajdasági magyar párt vezetőjét, aki a hírek szerint tulajdonképpen Magyarország vendége volt a parlament nyitó ülésén, amikor kilépett az Országházból, az ott levő gyülekezők megtámadták, lökdösték, mocskos ganénak nevezték, egyikük pedig le is köpte. Történt pedig mindez azon a nagy liberálisról elnevezett téren, akinek a nóta szerint "elfogyott a regimentje".

Kétségtelen, hogy nem ez volt az első ilyen kulturális esemény sem a világ-, sem a magyar történelemben, és nyilván nem is ez lesz az utolsó.

A mocskolódó és köpködő gyűlés hadfiait és hadasszonyait egy szélsőségesnek tartott magyar parlamenti párt képviselői hergelték fel az illető külföldi magyar vezető ellen, mivel úgy látták: nekik kell, itt, Budapesten, megmondaniuk, hogy a vajdasági magyaroknak mit kell tenniük, nem pedig e magyaroknak, akik ott élnek, a határon túl.

A mocskolódás és köpködés a választók jelentős rétege előtt azonban még nem túlzottan népszerű Magyarországon, így a szélsőségesnek tartott magyar parlamenti párt, szerintem kissé kényszeredetten, mert indulatos, köpködő, mocskolódó választóikra is szükségük van, elhatárolódott az eseménytől, nem tudni pontosan, hogy csak a köpködéstől, vagy a mocskolódástól is, vagy pedig esetleg attól is, hogy Budapestről diktáljanak a vajdasági magyaroknak, ilyen vehemensen. Ez az esemény - szélsőség ide, szélsőség oda! - nem volt szalonképes most, éppen az európai parlamenti választások előtt.

Hát, ugye, mit tagadjuk, a gondolkodás nem erőssége az embereknek, sem a nagyvilágban, sem e kicsi Magyarországon. Mégis: gondolkozzunk egy kicsit!

A mocskolódó gyűlést szervező az egyetlen mai szélsőséges parlamenti párt Magyarországon?

Nem!

Attól függ, hogy milyen szélsőségről van szó.

Van olyan parlamenti párt, amelyik szélsőséges például a vörös ördögözésben, vagyis levörösözi a másik parlamenti pártot, amelyet nem szélsőséggel vádol, hanem vörös színnel. Mit ért alatta? Ez a vörösözés egyrészt értelmetlen, mert mindkét párt kapitalista párt, továbbá ezen belül a levörösözött nem vörös, de még csak halványan rózsaszínű sem.. Az értelmetlen levörösözés mögött azonban ott az önző érdek-értelem: ilyen megbélyegzéssel a levörösöző felül tud kerekedni, és felül is kerekedik, mert a választók nagy részének értelmi képessége, tárgyilagosságra való törekvése.. No, utóbbit nem részletezem, mert azt egyre inkább csak szélsőségesen lehet, ha az igazságnak megfelelően tesszük.

A levörösöző párt még sok minden másban is szélsőséges, így például az igen mérsékelten szépecske REZSI ROZI iránti szenvedélyes érdekszerelmében, továbbá a hová lett az a sok pénzecske? kérdésre adott vontatott válaszaiban (melyekben az isten sem tudna kiigazodni), és szélsőséges választási programjában, amelyik legutóbb egyetlen szóra redukálódott (FOLYTATJUK!). A szélsőségesen hiszékeny magyarok azonban ezt az utóbbit jó néven vették, nem firtatták: minek a folytatásáról van szó? Valamiféle dicső eredményeknek? Vagy másvalaminek, ami csak akkor dicső, ha a dicsőség fogalmát bizonyos irányban túlzottan kitágítjuk, olyannyira, hogy az ellentéte is beleférjen?

Talán sokakat megdöbbent a véleményem, de a levörösözött parlamenti párt is szélsőséges, legutóbb ugyanis oly szélsőségesen értelmezte az összefogást, hogy az már nem is összefogás volt, hanem.. No és voltak nála más szélsőséges nyavalyák is..

Hát igen, igen.. Sorolhatnám, de minek?

Magyarország szélsőséges ország, legalábbis annyiban, hogy egyelőre szélsőségesen nem igényli a tárgyilagosságot, igazságosságot, erkölcsösséget, becsületességet, értelmességet, - és, bár nagy hangon hirdeti reklámcélból az ellenkezőjét: a hazafiasságot, amelyik nem létezhet az előbbiek nélkül.

Azt mondjátok erre, naplóbejegyzésemhez véletlenül odatévedő Olvasók, hogy utóbbiakat a világ sem igényli, méghozzá szintén szélsőségesen nem?

Ördögötök van, kitaláltátok, így van a van, valóban!

Visszatérve a naplóbejegyzésem elején említett taszigálókra, mocskos ganét kiabálókra, köpködőkre, nem tagadom: az ilyen magatartást nem kedvelem. Írtam is verset erről egy néhány évvel ezelőtti hasonló eseménynél, a címe Csőcselék, az interneten megtalálható (már úgy értem, hogy a vers, de olykor, sajnos, a csőcselék is, ott is).

Ám azt sem kedvelem, de még sokkal inkább nem, ha valakik le sem köpik azokat, akikkel pedig becsületesen meg kellene beszélniük a dolgokat, ügyeket, múlt és jelenbeli eseményeket, - Magyarország érdekében!

Sajnos, utóbbi tekintetében is nagyon szélsőséges ez a mostani Magyarország. Igaz, múltjában is sokszor így volt, de azért mégis..

(2014)

(Az ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK c. netnaplóból.)