Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1971
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2021-03-13
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (203)
-Egyéb prózai alkotások (580)
-Mese (283)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (33)
-Versek (864)
-Társalgó (5)
Feltöltve: 2014-05-02 17:26:40
Megtekintve: 5906
Mégis (Nikolits Árpádnak)
Tudod, a költő titkokat szeretne, -
de csak a szívnek kedves titkokat,
olyat például: létezik a tündér,
s estének csendet, s csillagokat ad.
Olyat: nagy fákban mégis ott a lélek,
csak megkövülten, s eljöhet idő,
mikor Anyag rejtőzködő varázsa
észrevétlen megközelíthető,
s ha magas fű suhog, s bogár leírja
légben kereső, tétova körét,
megszólalhat el nem hitt Ismeretlen,
s kaput kitárhat nem hitt Messzeség.

Szemeim mind gyakrabban könnyel teltek.
Miért e kényszer? Ne hidd, hogy magam
sajnálom, - mást, az érzést a homályban,
melynek vergődő, sérült szárnya van.
Sok minden lehet utóbbi, a múltban
meg nem tett, vagy megtett, mely valahol,
meg-megszólal felsíró csecsemőként,
s hangja a voltból halálig kiszól.
Érthető: csak jó titkokat keresnék,
rosszak helyett, zöld zugban, hol talán
Véges anekdotázgat Végtelenről,
s virág bújik át a szív gomblyukán.

A Kutyás Erdő tűnődik a dombon,
hol hangot olykor égig dob az eb.
A tavaszok átkullognak nyarakba,
s az Ismert egyre értelmetlenebb.
Kegyetlen sors: érteni a világot,
s tudni, hogy egyre még rosszabb napok
közelednek, s tolvaj léptek neszét már
gyakran a hátad mögött hallhatod.

A jó titkokat keresnénk, keresném,
kincseket, melyekre öröm nevet,
de Szépséget, Jóságot, Tisztességet
ez a jelen távolra kergetett.
Szél el-elsodor barátságos hangot
felénk is olykor, mégis életünk
legelrejtettebb titka: menekülnénk,
de nincs hová, - nem menekülhetünk.

Kutyás Erdő. Egy-egy ugató hang jön,
s a napra hold, s szokásra megszokott
mozdulat. Hihetném: a verssel szólok?
Kiáltó verssel is csak hallgatok.
Az alkonypillák ráégnek a fákra.
Megértett népem nem költői Nép,
nem ifjúságom elképzelt csodája, -
elpazarolta mára mindenét.
Fejét lehajtja enyves kezű szolgák
előtt, az arcán megjátszott a hit:
elárulta önmagát, s vele múltját, -
Istenét, és ősi isteneit.

A költő mégis oly titkot szeretne,
mely észt, s szívet béke felé vezet,
kedves titkokat, melyek, nyílnak, jönnek,
s feltarisznyálják az embereket,
akik kutatnak, s nem csak önmaguknak, -
és lelkükből a megértett a Világ
istenek felett Istent felmutatja:

Szépség, Szabadság tiszta Csillagát.

(2014)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!