Feltöltve: 2014-05-02 17:26:40
Megtekintve: 5906
Mégis (Nikolits Árpádnak)
Tudod, a költő titkokat szeretne, -
de csak a szívnek kedves titkokat,
olyat például: létezik a tündér,
s estének csendet, s csillagokat ad.
Olyat: nagy fákban mégis ott a lélek,
csak megkövülten, s eljöhet idő,
mikor Anyag rejtőzködő varázsa
észrevétlen megközelíthető,
s ha magas fű suhog, s bogár leírja
légben kereső, tétova körét,
megszólalhat el nem hitt Ismeretlen,
s kaput kitárhat nem hitt Messzeség.
Szemeim mind gyakrabban könnyel teltek.
Miért e kényszer? Ne hidd, hogy magam
sajnálom, - mást, az érzést a homályban,
melynek vergődő, sérült szárnya van.
Sok minden lehet utóbbi, a múltban
meg nem tett, vagy megtett, mely valahol,
meg-megszólal felsíró csecsemőként,
s hangja a voltból halálig kiszól.
Érthető: csak jó titkokat keresnék,
rosszak helyett, zöld zugban, hol talán
Véges anekdotázgat Végtelenről,
s virág bújik át a szív gomblyukán.
A Kutyás Erdő tűnődik a dombon,
hol hangot olykor égig dob az eb.
A tavaszok átkullognak nyarakba,
s az Ismert egyre értelmetlenebb.
Kegyetlen sors: érteni a világot,
s tudni, hogy egyre még rosszabb napok
közelednek, s tolvaj léptek neszét már
gyakran a hátad mögött hallhatod.
A jó titkokat keresnénk, keresném,
kincseket, melyekre öröm nevet,
de Szépséget, Jóságot, Tisztességet
ez a jelen távolra kergetett.
Szél el-elsodor barátságos hangot
felénk is olykor, mégis életünk
legelrejtettebb titka: menekülnénk,
de nincs hová, - nem menekülhetünk.
Kutyás Erdő. Egy-egy ugató hang jön,
s a napra hold, s szokásra megszokott
mozdulat. Hihetném: a verssel szólok?
Kiáltó verssel is csak hallgatok.
Az alkonypillák ráégnek a fákra.
Megértett népem nem költői Nép,
nem ifjúságom elképzelt csodája, -
elpazarolta mára mindenét.
Fejét lehajtja enyves kezű szolgák
előtt, az arcán megjátszott a hit:
elárulta önmagát, s vele múltját, -
Istenét, és ősi isteneit.
A költő mégis oly titkot szeretne,
mely észt, s szívet béke felé vezet,
kedves titkokat, melyek, nyílnak, jönnek,
s feltarisznyálják az embereket,
akik kutatnak, s nem csak önmaguknak, -
és lelkükből a megértett a Világ
istenek felett Istent felmutatja:
Szépség, Szabadság tiszta Csillagát.
(2014)
de csak a szívnek kedves titkokat,
olyat például: létezik a tündér,
s estének csendet, s csillagokat ad.
Olyat: nagy fákban mégis ott a lélek,
csak megkövülten, s eljöhet idő,
mikor Anyag rejtőzködő varázsa
észrevétlen megközelíthető,
s ha magas fű suhog, s bogár leírja
légben kereső, tétova körét,
megszólalhat el nem hitt Ismeretlen,
s kaput kitárhat nem hitt Messzeség.
Szemeim mind gyakrabban könnyel teltek.
Miért e kényszer? Ne hidd, hogy magam
sajnálom, - mást, az érzést a homályban,
melynek vergődő, sérült szárnya van.
Sok minden lehet utóbbi, a múltban
meg nem tett, vagy megtett, mely valahol,
meg-megszólal felsíró csecsemőként,
s hangja a voltból halálig kiszól.
Érthető: csak jó titkokat keresnék,
rosszak helyett, zöld zugban, hol talán
Véges anekdotázgat Végtelenről,
s virág bújik át a szív gomblyukán.
A Kutyás Erdő tűnődik a dombon,
hol hangot olykor égig dob az eb.
A tavaszok átkullognak nyarakba,
s az Ismert egyre értelmetlenebb.
Kegyetlen sors: érteni a világot,
s tudni, hogy egyre még rosszabb napok
közelednek, s tolvaj léptek neszét már
gyakran a hátad mögött hallhatod.
A jó titkokat keresnénk, keresném,
kincseket, melyekre öröm nevet,
de Szépséget, Jóságot, Tisztességet
ez a jelen távolra kergetett.
Szél el-elsodor barátságos hangot
felénk is olykor, mégis életünk
legelrejtettebb titka: menekülnénk,
de nincs hová, - nem menekülhetünk.
Kutyás Erdő. Egy-egy ugató hang jön,
s a napra hold, s szokásra megszokott
mozdulat. Hihetném: a verssel szólok?
Kiáltó verssel is csak hallgatok.
Az alkonypillák ráégnek a fákra.
Megértett népem nem költői Nép,
nem ifjúságom elképzelt csodája, -
elpazarolta mára mindenét.
Fejét lehajtja enyves kezű szolgák
előtt, az arcán megjátszott a hit:
elárulta önmagát, s vele múltját, -
Istenét, és ősi isteneit.
A költő mégis oly titkot szeretne,
mely észt, s szívet béke felé vezet,
kedves titkokat, melyek, nyílnak, jönnek,
s feltarisznyálják az embereket,
akik kutatnak, s nem csak önmaguknak, -
és lelkükből a megértett a Világ
istenek felett Istent felmutatja:
Szépség, Szabadság tiszta Csillagát.
(2014)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!