Barátom, akit lakásából már szinte kiszorítanak a könyvek, azt mondta nekem:
- Néhány könyvet el kell tüzelnem.

Így készítette elő a tapintatos ajándékozást. Tudta ugyanis, hogy a könyvek engem is ostromgyűrűbe fogtak, de, mint Ő is, képtelen volnék elfogadni ezt az inkvizíciós máglyát. Valójában esze ágában sem volt könyvei egy részének ilyen módon való megsemmisítése. Szerette volna, ha végül a beszélgetés arra vesz irányt: nekem is ajándékozhat ezekből.

Mit tehettem? Végül elfogadtam tőle néhány könyvet. A múltkor ezek közül választottam ki gróf Bethlen Margit Impressziók című könyvét, melyet az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R. T. adott ki, Budapesten.

Évszám nincsen rajta, a huszadik század első felében kiadott könyvek jelentős részénél nincsen, de e könyv keletkezésének időpontja nagyjából megállapítható tartalmának egyes részleteiből. Csacskaság volt ez a szokás, a kiadás évének elhagyása, némileg zavaró is, de bizonyára gyakorlati célokat szolgált: az akkori sznob népség valószínűleg szívesebben vásárolta a nyomdából újonnan kikerült könyveket. Lehetséges, hogy más oka volt a dolognak, - de ezt feltételezem.

Az írónő gróf Bethlen István felesége volt (férje a Horthy-korszak egyik miniszterelnöke, aki utána is, mindvégig megmaradt Horthy egyik legbensőbb bizalmasának). (Itt jegyzem meg, de korántsem mellékesen, hogy a BETHLEN ISTVÁN EMLÉKIRATA 1944 c. könyvet - Zrínyi Kiadó, 1988, nagyon is érdemes elolvasni!)

Sok olyan fogalom van, amelyet manapság nem csupán, hogy nem emlegetnek, de minden lehetséges módon (persze, főleg az elhallgatással, de az elhallgattatással is) ki akarnak irtani az emberek tudatából azok, akiknek ez az érdekük. Ezek egy része a társadalmi rend és a társadalmi viszonyok fogalmával kapcsolatos, - ilyen az osztályhelyzet.

Az osztályhelyzet (társadalmi réteg helyzet) az 1950-es években, és utána még sokáig közismert fogalom volt. Annyit jelentett (és jelent), hogy adott társalmi osztály (vagy réteg) tagjainak nézeteiben, viselkedésében, világfelfogásában, a társadalmi-politikai környezethez való viszonyulásában sok a közös jellemző (a tipikus), ami legtöbbször alapvetően meghatározza a hozzá tartozó egyénét is (kivételek, persze, előfordulnak). Ilyen fogalmak nélkül sem a történelmi múlt, sem a jelen nem érthető meg.

Az író, költő valóság megértését is, sőt, a valóság megértésére való törekvését is legtöbbször társadalmi osztályhelyzete határozza meg (ami még akkor is igaz, ha a világirodalom sok kivételre is példát ad).

Nos, gróf Bethlen Margitnál, aki a korabeli magyar társadalom nagybirtokos rétegéhez tartozott, nem vártam, hogy - saját és osztálya érdekeivel ellentétben - úgy ábrázolja fentebb említett könyvében a világot, környezetét, ahogy egy igazi, művelt, a valóság hű ábrázolására törekvő írótól elvárható. Ettől teljesen függetlenül arra azonban kíváncsi voltam: miről írt és miként?

Az Impressziók c. könyv alapján világos: szerzője művelt, a tollal - formailag - jól bánó hölgy. A tartalmat illetően azonban, osztályhelyzetének megfelelően, jellemző rá a felszínesség. Időnként elkezd ugyan egy-egy gondolatsort, amelyik valamilyen érdekes lélektani vagy társadalmi problémához, mélyebbre is elvezethetne, - de leáll a gondolatok továbbvitelével, gyakran valami csacskaságnál.

Az egyik kis írás (Juci a világháborúban) némi érdekességet tartalmaz: azt mutatja be, hogy miként nevelték fel a kis vidrakölyköt, az miként viselkedett, végül azonban, amikor menekülniük kellett a háborús események miatt, Pesten sógornője a szerzőt, gyermekeivel, befogadta a lakásába, de Jucit, a vidrát nem akarta, - így utóbbit az állatkertnek kellett ajándékozniuk. Tekintettel arra, hogy kutyát sokan tartanak, vidrát kevesen, a vidra viselkedése engem érdekelt az egyébként kissé lapos írásból.

A felszínességet mutatja az is, hogy a grófnő (Bethlen Margit) olykor megtalálja ugyan egy bonyolultabb problémakör egyik elemét, de azt túlmagyarázza, felnagyítja. Így Anglia múltbeli és korabeli sajátosságainál valóban jelentősége volt annak, hogy szigetország, de nevetségesen sok mindent magyaráz csak ezzel. A szerző csacskasága még inkább jelentkezik, amikor a faluban, Angliában, elsősorban pihenőhelyet lát az ott lakóknak, és szerinte ott a város dolgozik, Magyarországon viszont a falu a munkát jelenti, és a város a szórakozás. Ily keveset és ilyen hamisat tudott meglátni, tapasztalni Magyarországon a falu életéről egy irodalmár nagybirtokos hölgy? (Angol impressziók)

Igaz, de felszínes, semmi újat nem hozó megállapítása az is, hogy az új dolgokat az emberek hamar megszokják, és utána már nem értékelik annyira. (Repülés)

Máskor a szerző logikai bukfencei is megdöbbentőek. Az egyik kis írásban a sárkányölő lovagokat dicsőíti (Sárkányölő lovagok). Utóbbiakhoz sorolja Kolumbusz Kristófot, valamint más nagy földrajzi felfedezőket (mint Stanley, a híres Afrika-kutató), - ez elfogadható az írásból. A végkövetkeztetés azonban sántít: "Ameddig lesznek sárkányölő lovagok, minden kornak és századnak meglesz a maga sárkánya." Az igazság ezzel szemben pont fordítva van: minden korban ott volt a sárkány, és az idézte elő a sárkányölő lovagokat. Egyébként sejthető az írásból: a sárkány és a sárkányölő lovag értelmezésében sem lehet minden rendben az író grófnőnél, aki sokkal inkább grófnő, mint író.

Az, hogy a csúnya emberekre a legtöbben kicsit félve, nem szívesen néznek, érthető és megbocsátható. A szerző valószínűleg szép hölgy volt, vélekedését azonban nem tartom szépnek, humánusnak, amikor így ír: "Ha király volnék, olyan jó őskori, teljhatalmú király, megtiltanám, hogy csúnya emberek szép helyeken megjelenjenek." A korabeli magyar arisztokraták nagyobb részére
talán jellemző vélekedés ez (legalábbis nyegleségével), de én legfeljebb a kimondásának őszinteségét méltányolom. (Csúnya emberek)

Utóbbival - erkölcsileg - összecseng kissé rasszista ízű írása Josephine Baker világhírű afroamerikai énekesnőre, táncosnőre vonatkozó írása, akinek azt veti a szemére, hogy túl sokat mutat meg bájaiból (miközben - állítólag - bizonyos vonatkozásban az író sem volt éppen a keresztény erkölcs tökéletes példaképe). Azt mindenképpen kissé túlzásnak tartom, hogy a fekete bőrű táncosnő előadásainak bojkottálására is felhív.

Az események felületes szemléletére mutat az túlzott rajongás, amit Mussolini és az olasz vezér által teremtett olaszországi rend iránt mutat (Mussolini, Milánói impressziók). Saját osztályhelyzete (és a férje által betöltött kiemelkedő politikai szerep) alapján azt ugyan eleve nem várhatnánk, hogy valamiféle kritikai hang is megjelenjen e két írásában, de azért a dicsőítésben túlmegy a jó ízlés határán. Mussoliniról például így ír: "Mert az ország élén áll egy ember...egy ember, aki egy fogalom. A régi római erkölcsök halottaiból feltámadott fogalma." (Mussolini)

Gróf Bethlen Margit Impressziók c. könyve ma már, úgy tudom, csak antikváriumokban kapható, de annak, akit érdekel, hogy a magyar arisztokrácia e tipikus író hölgytagja miként vélekedett, gondolkodott az őt körülvevő világról, érdemes elolvasnia.

(2014)