Feltöltve: 2014-03-16 19:43:59
Megtekintve: 6201
A varázsló boltocskája
Fergeteges Tamás varázslóként unatkozott. Azt hihetnénk, hogy az ilyesfajta úr, mivel sok mindenre alkalmas képességgel megáldott, sohasem unatkozik, - de nem így volt, legalábbis Tamásnál nem. Teremtett futó nyulat, nyúl után szaladó agarat, de unta a dolgot: akár elkapta az agár a nyulat, akár nem. Később a nyúl kergette az agárkutyát, de az sem szórakoztatta eléggé a varázslólegényt.
Gondolta ez a Tamás: nyit egy kis boltot, abba mindenféle érdekes ember benyit, beszélteti őket, elszórakozik velük, azután az emberek kimennek az ajtón, ő meg bezárja boltot, és elégedetten hazamegy. Így okosítja, bodrosítja majd a népet. Jön érte az áldás fentről, lentről, de még a kettő közül is!
Varázsolt hát magának egy boltocskát, kis mellékutcában, mert nem szerette a főutca zaját. Kiírta a bolt ajtajára:
FERGETEGES TAMÁS
oklevél nélküli varázsló
MEGSÚGOM ÖNNEK, TITKON:
BÁRMIRE MEGTANÍTOM!
Jó hirdetés volt ez?
Félig jó, mert az emberek szeretik, ha titkot súgnak a fülükbe, félig pedig nem, mert az emberek nem szeretik, ha tanítják őket. A világ azért sokat megtanít közülük kesztyűbe dudálni, különösen beüt a háború.
A háború most nem ütött be, viszont benyitott a boltba egy igen szakállas ember, aki nem lett volna annyira szakállas, ha két hónappal előbb lenyíratta volna a szakállát. Azt mondta a varázslónak:
- Mester, tanítson meg csalni, mert sok mindenki becsapott, megcsalt a nagyvilágban, most én akarom becsapni őket!
Meghökkent a varázsló, mert ő csak becsületes dolgok tanítására gondolt, de belátta: ha ezt ígérte a bolt ajtaján, be kell tartania, mert a bármibe ez is beletartozik.
Így szólt hát az emberhez:
- Rendben, ha nem is értek egyet Önnel, és nem javasolom, amit kér, megteszem. Fizetségül mesélje el eddigi életét, hogy ne unatkozzam. Ki mindenki csapta be?
Mondta erre az ember, hogy a neve Könyvbebújó Dániel, és felsorolta ki mindenki csapta be, még ráadásul gyűrűs menyasszonya is, aki már nem a menyasszonya, de még a kapott gyűrűt sem adta vissza. Utána kérte: most kerüljön sor arra, hogy a boltos megtanítsa őt csalni!
A varázsló elmosolyodott:
- Már tudsz csalni, másokat becsapni, mehetsz! Varázsló vagyok, elintéztem!
Az ember, Könyvbebújó Dániel, mérges lett. Azt hitte: a varázsló is becsapta. Miként is hihetné róla: valódi varázsló? Olyan nincs is!
Szó szót követett. A varázsló végül kivarázsolta a boltból Könyvbebújó Dánielt. Igaz, saját lábát is felhasználta ebben a varázslatban, ami így csak félig volt igazi varázslat, félig pedig egyszerű, közönséges fenéken billentés, - bár az ajtó előtt, az utcán ennek is akadt közönsége.
Az elkeseredett Dániel később kipróbálta a piacon: be tud-e csapni másokat?
Megdöbbent. A szép halárusító kisasszony egyből elhitte neki, hogy ő Kirkamásziból menekült fekete bőrű, elszegényedett király, és ingyen adott neki sült halat, pedig Dániel fehér bőrszíne is erősen ellentmondott meséjének.
Ezt követően Dániel könnyedén becsapott két pénzváltót, majd egy pincsikutyákat áruló embert, aki adott neki hitelbe két pincsikutyát, pórázzal együtt, pedig nem is a saját nevét mondta be a kutyaárusnak, hanem a hirtelenében kitaláltat, Hopponkopponkövön Ferdinándot. Már ez a furcsa név is gyanakvásra kellett volna, hogy ingerelje az eb árust, de az egyből belenyugodott.
Örült-e Könyvbebújó Dániel, hogy ilyen ügyes csalóvá lett?
Egyáltalán nem. Már akkor elkezdte gyötörni a lelkiismerete, amikor a szép halsütő kisasszonyt becsapta, és ez csak fokozódott miután a két pénzváltót is lóvá tette. Még terhesebb lettek számára a pincsikutyák. Mit csináljon velük?
Fogta magát, visszament a varázslóhoz, és így szólt:
- Tisztelt Mester! Nem hittem Önnek, hogy ilyen bűvös erejű a szava! A sors megbüntetett hitetlenségemért. Ismét fenéken billenthet, ha akar, de legyen szíves visszavenni csalási képességemet, mert, belátom, nem vagyok alkalmas arra, hogy másokat lóvá tegyek! Nem csak az kellemetlen ugyanis számomra, ha lóvá tesznek, hanem az is, ha én teszek lóvá másokat! Valaki elátkozott engem.
A varázsló elnevette magát:
- No, rendben. A csizmámnak az Ön fenekével való újabb találkozását is elengedem. Menjen nyugodtan tovább. A Pöndörike utcában van egy könyvesbolt, lépjen be az ajtaján, nevéhez illendően kezdjen el bújni egy könyvet, vagyis nagyon olvasgatni. Előbb azonban a két pincsi kutyus pórázát kösse ki a villanyoszlophoz.
Hamarosan jön majd egy csinos kisasszony, aki imádja a kutyusokat, meg a könyveket. Bemegy a boltba, megszólítja Önt, kérdi: magáé-e a két kutyus?
A többi már magán múlik, meg a kisasszonyon. Fizetségül azt kérem, hogy időnként jöjjön el történeteket mesélni.
Jól alakult Könyvbebújó Dániel további élete, mert a közös kutyus- és könyvszeretet annyira összehozta őt a kisasszonnyal, hogy boldog házasság lett belőle.
Ki tudja, hogy milyen érdekes történeteket szült volna még a varázsló boltocskája, ha nem lép be rajta egy gyönyörű leány, aki így szólt hozzá:
- Tisztelt Mester! Azt szeretném kérni Öntől, hogy tanítson meg egy legényt arra, miként kell viselkednie egy őt szerető leánnyal! Vállalja?
A varázsló elgondolkodott, nem sietett a válasszal, a végén pironkodóan így szólt:
- Tudja, kedves Kisasszony, be kell vallanom az igazat: nem szívesen vállalnék ilyesmit, mert amikor Ön belépett, megdobbant a szívem. Különös dolog történt!
Azt szeretném elérni, hogy Ön kiszeressen abból a legényből, és belém szeressen. Nem volna becsületes, ha ezt eltitkolnám. Miként hívják a legényt, aki nem becsüli eléggé az Ön szerelmét?
A leány mindkét szeme elkezdett örömtől csillogni:
- Csak annyit árulhatok el: Tamásnak. Nemrég kis boltot nyitott..
- Engem is Tamásnak hívnak, és is kis boltot nyitottam.. - mondta a varázsló. Nem tehetek semmit sem az Ön szerelme ellen, no meg a legénnyel szemben sem volna lovagias, aki nem szereti Önt, de még megszeretheti! Mit árul a boltban az a fiatalember? Jól megy az üzlete?
- Eddig csak ketten tértek be a boltjába.. - mondta a leány. Egy ember, aki csaló akart lenni, mert sokan becsapták, meg egy kisasszony, aki beleszeretett a boltosba..
- Különös! - mondta a varázsló. Én is csak ma nyitottam ki ezt a kis boltot, és hozzám is ilyen különös kéréssel jött egy ember.. Ez már szinte-szinte varázslat!
- Igen, az én imádott legényem is azt állítja magáról: varázsló. Lehet, hogy nem mond igazat? Olyan, hogy varázsló, csak a mesében létezik! - emelte nagy, bájosan mosolygó szemeit a leány a varázslóra.
A varázsló izgatottan mondta:
- Én is varázsló vagyok! Lehet, hogy az is varázsló, akibe Ön beleszeretett? Ó, de kár, hogy én nem vettem észre Önt előbb, és másé lett a szíve! Most már nem tehetek semmit?
- Tehetni tehetsz, Mester! - mondta a leány, mosolygósan, határozottan. Beleültethetsz az öledbe, megcsókolhatsz, ha ügyesen teszed, akkor oklevelet kaphatsz tőlem, kinevezlek csókmesternek.. Szeretnéd?
- Nagyon szeretném, de kicsit sem tehetem! - jajdult fel Fergeteges Tamás. Elárulom neked: én igazi varázsló vagyok, te meg, sajnos, nem vagy varázslóleány, és ha megtudnád bűvös hatalmam, úgyis kiszeretnél belőlem. No meg mi lesz a szerelmeddel, azzal a legénnyel, akit imádsz?
A leány ezen a ponton nem tétovázott tovább.
Beleült Tamás ölébe, és a fülébe súgta:
- Ne izgulj,! Varázslóleány vagyok, Táltosháton Éva. A legény pedig, aki eddig nem tudta, hogyan viselkedjen az őt szerető leánnyal, te vagy. Igaz, eddig azt sem tudtad, hogy szeretlek.. Most már azonban tudod!
Nyugodtan csókolódzhatunk, mert, amikor bejöttem a boltba, egyrészt kint táblát varázsoltam rá: ZÁRVA. Másrészt, belülről a kulcsot is megforgattam a zárban, mert biztos, ami biztos, - ne zavarjanak!
Nem kell már neked ez a bolt, mert mellettem nem fogsz unatkozni. Még az este bemutatsz a szüleidnek, utána eljössz hozzánk, megkéred a kezem az én szüleimtől, kitűzzük az esküvő napját.. Mozgalmas életed lesz, különösen, ha gyarapszik majd a családunk!
A nagy, örömteli csókok után bezárták a boltot. A kulcsot, egy pénzzel teli kövér zacskóval együtt, Éva a sarkon álldogáló koldus kezébe nyomta:
- Ne álldogáljon itt, jóember! Öné a bolt, meg ez a pénz, áruljon ott, amit akar, csak az ajtóról vegye le a névtáblát, mert Ön nem Fergeteges Tamás, és nem szép dolog becsapni a vevőket.
A koldus előbb úgy bámult Évára, meg Tamásra, mint borjú az új kapura, azután ugyanezt tette a bolttal, de végül csak odament a bolt ajtajához.
Másnap már kicserélődött a felirat:
kéregetőföldi vitéz RONGYOSSY RICHÁRD
FELBECSÜLHETETLEN ÉRTÉKŰ
RÉGISÉGEK BOLTJA
NÁLAM MINDEN HIHETETLENÜL
OLCSÓ, HIGGYE EL!
Ki hitte el, ki nem?
Utóbbit nem tudom. Én sem tudhatok mindent, ami nem baj, mert már az a sok tudás is nagy teher, amit, esetleg akaratom ellenére, eddig megtudtam!
(2014)
Gondolta ez a Tamás: nyit egy kis boltot, abba mindenféle érdekes ember benyit, beszélteti őket, elszórakozik velük, azután az emberek kimennek az ajtón, ő meg bezárja boltot, és elégedetten hazamegy. Így okosítja, bodrosítja majd a népet. Jön érte az áldás fentről, lentről, de még a kettő közül is!
Varázsolt hát magának egy boltocskát, kis mellékutcában, mert nem szerette a főutca zaját. Kiírta a bolt ajtajára:
FERGETEGES TAMÁS
oklevél nélküli varázsló
MEGSÚGOM ÖNNEK, TITKON:
BÁRMIRE MEGTANÍTOM!
Jó hirdetés volt ez?
Félig jó, mert az emberek szeretik, ha titkot súgnak a fülükbe, félig pedig nem, mert az emberek nem szeretik, ha tanítják őket. A világ azért sokat megtanít közülük kesztyűbe dudálni, különösen beüt a háború.
A háború most nem ütött be, viszont benyitott a boltba egy igen szakállas ember, aki nem lett volna annyira szakállas, ha két hónappal előbb lenyíratta volna a szakállát. Azt mondta a varázslónak:
- Mester, tanítson meg csalni, mert sok mindenki becsapott, megcsalt a nagyvilágban, most én akarom becsapni őket!
Meghökkent a varázsló, mert ő csak becsületes dolgok tanítására gondolt, de belátta: ha ezt ígérte a bolt ajtaján, be kell tartania, mert a bármibe ez is beletartozik.
Így szólt hát az emberhez:
- Rendben, ha nem is értek egyet Önnel, és nem javasolom, amit kér, megteszem. Fizetségül mesélje el eddigi életét, hogy ne unatkozzam. Ki mindenki csapta be?
Mondta erre az ember, hogy a neve Könyvbebújó Dániel, és felsorolta ki mindenki csapta be, még ráadásul gyűrűs menyasszonya is, aki már nem a menyasszonya, de még a kapott gyűrűt sem adta vissza. Utána kérte: most kerüljön sor arra, hogy a boltos megtanítsa őt csalni!
A varázsló elmosolyodott:
- Már tudsz csalni, másokat becsapni, mehetsz! Varázsló vagyok, elintéztem!
Az ember, Könyvbebújó Dániel, mérges lett. Azt hitte: a varázsló is becsapta. Miként is hihetné róla: valódi varázsló? Olyan nincs is!
Szó szót követett. A varázsló végül kivarázsolta a boltból Könyvbebújó Dánielt. Igaz, saját lábát is felhasználta ebben a varázslatban, ami így csak félig volt igazi varázslat, félig pedig egyszerű, közönséges fenéken billentés, - bár az ajtó előtt, az utcán ennek is akadt közönsége.
Az elkeseredett Dániel később kipróbálta a piacon: be tud-e csapni másokat?
Megdöbbent. A szép halárusító kisasszony egyből elhitte neki, hogy ő Kirkamásziból menekült fekete bőrű, elszegényedett király, és ingyen adott neki sült halat, pedig Dániel fehér bőrszíne is erősen ellentmondott meséjének.
Ezt követően Dániel könnyedén becsapott két pénzváltót, majd egy pincsikutyákat áruló embert, aki adott neki hitelbe két pincsikutyát, pórázzal együtt, pedig nem is a saját nevét mondta be a kutyaárusnak, hanem a hirtelenében kitaláltat, Hopponkopponkövön Ferdinándot. Már ez a furcsa név is gyanakvásra kellett volna, hogy ingerelje az eb árust, de az egyből belenyugodott.
Örült-e Könyvbebújó Dániel, hogy ilyen ügyes csalóvá lett?
Egyáltalán nem. Már akkor elkezdte gyötörni a lelkiismerete, amikor a szép halsütő kisasszonyt becsapta, és ez csak fokozódott miután a két pénzváltót is lóvá tette. Még terhesebb lettek számára a pincsikutyák. Mit csináljon velük?
Fogta magát, visszament a varázslóhoz, és így szólt:
- Tisztelt Mester! Nem hittem Önnek, hogy ilyen bűvös erejű a szava! A sors megbüntetett hitetlenségemért. Ismét fenéken billenthet, ha akar, de legyen szíves visszavenni csalási képességemet, mert, belátom, nem vagyok alkalmas arra, hogy másokat lóvá tegyek! Nem csak az kellemetlen ugyanis számomra, ha lóvá tesznek, hanem az is, ha én teszek lóvá másokat! Valaki elátkozott engem.
A varázsló elnevette magát:
- No, rendben. A csizmámnak az Ön fenekével való újabb találkozását is elengedem. Menjen nyugodtan tovább. A Pöndörike utcában van egy könyvesbolt, lépjen be az ajtaján, nevéhez illendően kezdjen el bújni egy könyvet, vagyis nagyon olvasgatni. Előbb azonban a két pincsi kutyus pórázát kösse ki a villanyoszlophoz.
Hamarosan jön majd egy csinos kisasszony, aki imádja a kutyusokat, meg a könyveket. Bemegy a boltba, megszólítja Önt, kérdi: magáé-e a két kutyus?
A többi már magán múlik, meg a kisasszonyon. Fizetségül azt kérem, hogy időnként jöjjön el történeteket mesélni.
Jól alakult Könyvbebújó Dániel további élete, mert a közös kutyus- és könyvszeretet annyira összehozta őt a kisasszonnyal, hogy boldog házasság lett belőle.
Ki tudja, hogy milyen érdekes történeteket szült volna még a varázsló boltocskája, ha nem lép be rajta egy gyönyörű leány, aki így szólt hozzá:
- Tisztelt Mester! Azt szeretném kérni Öntől, hogy tanítson meg egy legényt arra, miként kell viselkednie egy őt szerető leánnyal! Vállalja?
A varázsló elgondolkodott, nem sietett a válasszal, a végén pironkodóan így szólt:
- Tudja, kedves Kisasszony, be kell vallanom az igazat: nem szívesen vállalnék ilyesmit, mert amikor Ön belépett, megdobbant a szívem. Különös dolog történt!
Azt szeretném elérni, hogy Ön kiszeressen abból a legényből, és belém szeressen. Nem volna becsületes, ha ezt eltitkolnám. Miként hívják a legényt, aki nem becsüli eléggé az Ön szerelmét?
A leány mindkét szeme elkezdett örömtől csillogni:
- Csak annyit árulhatok el: Tamásnak. Nemrég kis boltot nyitott..
- Engem is Tamásnak hívnak, és is kis boltot nyitottam.. - mondta a varázsló. Nem tehetek semmit sem az Ön szerelme ellen, no meg a legénnyel szemben sem volna lovagias, aki nem szereti Önt, de még megszeretheti! Mit árul a boltban az a fiatalember? Jól megy az üzlete?
- Eddig csak ketten tértek be a boltjába.. - mondta a leány. Egy ember, aki csaló akart lenni, mert sokan becsapták, meg egy kisasszony, aki beleszeretett a boltosba..
- Különös! - mondta a varázsló. Én is csak ma nyitottam ki ezt a kis boltot, és hozzám is ilyen különös kéréssel jött egy ember.. Ez már szinte-szinte varázslat!
- Igen, az én imádott legényem is azt állítja magáról: varázsló. Lehet, hogy nem mond igazat? Olyan, hogy varázsló, csak a mesében létezik! - emelte nagy, bájosan mosolygó szemeit a leány a varázslóra.
A varázsló izgatottan mondta:
- Én is varázsló vagyok! Lehet, hogy az is varázsló, akibe Ön beleszeretett? Ó, de kár, hogy én nem vettem észre Önt előbb, és másé lett a szíve! Most már nem tehetek semmit?
- Tehetni tehetsz, Mester! - mondta a leány, mosolygósan, határozottan. Beleültethetsz az öledbe, megcsókolhatsz, ha ügyesen teszed, akkor oklevelet kaphatsz tőlem, kinevezlek csókmesternek.. Szeretnéd?
- Nagyon szeretném, de kicsit sem tehetem! - jajdult fel Fergeteges Tamás. Elárulom neked: én igazi varázsló vagyok, te meg, sajnos, nem vagy varázslóleány, és ha megtudnád bűvös hatalmam, úgyis kiszeretnél belőlem. No meg mi lesz a szerelmeddel, azzal a legénnyel, akit imádsz?
A leány ezen a ponton nem tétovázott tovább.
Beleült Tamás ölébe, és a fülébe súgta:
- Ne izgulj,! Varázslóleány vagyok, Táltosháton Éva. A legény pedig, aki eddig nem tudta, hogyan viselkedjen az őt szerető leánnyal, te vagy. Igaz, eddig azt sem tudtad, hogy szeretlek.. Most már azonban tudod!
Nyugodtan csókolódzhatunk, mert, amikor bejöttem a boltba, egyrészt kint táblát varázsoltam rá: ZÁRVA. Másrészt, belülről a kulcsot is megforgattam a zárban, mert biztos, ami biztos, - ne zavarjanak!
Nem kell már neked ez a bolt, mert mellettem nem fogsz unatkozni. Még az este bemutatsz a szüleidnek, utána eljössz hozzánk, megkéred a kezem az én szüleimtől, kitűzzük az esküvő napját.. Mozgalmas életed lesz, különösen, ha gyarapszik majd a családunk!
A nagy, örömteli csókok után bezárták a boltot. A kulcsot, egy pénzzel teli kövér zacskóval együtt, Éva a sarkon álldogáló koldus kezébe nyomta:
- Ne álldogáljon itt, jóember! Öné a bolt, meg ez a pénz, áruljon ott, amit akar, csak az ajtóról vegye le a névtáblát, mert Ön nem Fergeteges Tamás, és nem szép dolog becsapni a vevőket.
A koldus előbb úgy bámult Évára, meg Tamásra, mint borjú az új kapura, azután ugyanezt tette a bolttal, de végül csak odament a bolt ajtajához.
Másnap már kicserélődött a felirat:
kéregetőföldi vitéz RONGYOSSY RICHÁRD
FELBECSÜLHETETLEN ÉRTÉKŰ
RÉGISÉGEK BOLTJA
NÁLAM MINDEN HIHETETLENÜL
OLCSÓ, HIGGYE EL!
Ki hitte el, ki nem?
Utóbbit nem tudom. Én sem tudhatok mindent, ami nem baj, mert már az a sok tudás is nagy teher, amit, esetleg akaratom ellenére, eddig megtudtam!
(2014)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!