Feltöltve: 2014-03-13 07:08:12
Megtekintve: 5925
Márciusi zászlók
Zászló a szélnek sohasem parancsol,
hiába tartják magasra kezek.
Ha nem jön a szél: zászló nem loboghat,
hívhat eszméhez, fényhez népeket.
Akkor földrészes szél volt és hatalmas.
Az tett könnyedén nálunk is csodát.
Azt hitted: Pest?! Petőfi? Bátor polgár?
A múltba látón egy mosoly fut át.
Megremegtetne Helytartótanácsot
kis esernyős, gyermek-forradalom,
ha nincs mögötte Európa-bátyja?
Ha elhiszed, - hiszékeny vagy, nagyon!
Elismerem, hogy szép volt az a tájék,
míg virágzott a kokárdás világ,
s égre képzelte érzelem dús Költő, -
népek egére szabad Csillagát.
Ám utána hány és hány évtized jött,
s rongáltak fentről lenti lelkeket!
Itt-ott magyar szívtől, észtől dicsőség, -
s a hallgatásban: magyar szégyenek.
Hamis ünneplés? Igen, az is szégyen,
az is szakadék-szélhez visz csak át.
Nagyhangú hordó-szónoklás mit érhet?
Annál jobb emlékező némaság.
Babitsra gondolok, ki gyávaságát
olykor leküzdte, és tolla szabad
szavakkal kora homlokára írta:
- Ne dobj sírokra kővirágokat!
Ma is azt dobnak csupán: kővirágot,
tisztelet címén sértő köveket, -
s bár váltakoznak Helytartótanácsok,
a Változatlan arcodba nevet.
Díszpolgár-had saját múltját leköpte,
vígjátékából lett búballada,
s koldus álcában kéreget, vagy lop, már
haszon-hazája e hazug haza.
Amit szeretnék, most, tudom, nevetség,
mégis vágyam, mi nincs, és nem lehet:
egy ország, amely csak igazat tisztel, -
és lefogja a tolvaj kezeket.
(2010)
hiába tartják magasra kezek.
Ha nem jön a szél: zászló nem loboghat,
hívhat eszméhez, fényhez népeket.
Akkor földrészes szél volt és hatalmas.
Az tett könnyedén nálunk is csodát.
Azt hitted: Pest?! Petőfi? Bátor polgár?
A múltba látón egy mosoly fut át.
Megremegtetne Helytartótanácsot
kis esernyős, gyermek-forradalom,
ha nincs mögötte Európa-bátyja?
Ha elhiszed, - hiszékeny vagy, nagyon!
Elismerem, hogy szép volt az a tájék,
míg virágzott a kokárdás világ,
s égre képzelte érzelem dús Költő, -
népek egére szabad Csillagát.
Ám utána hány és hány évtized jött,
s rongáltak fentről lenti lelkeket!
Itt-ott magyar szívtől, észtől dicsőség, -
s a hallgatásban: magyar szégyenek.
Hamis ünneplés? Igen, az is szégyen,
az is szakadék-szélhez visz csak át.
Nagyhangú hordó-szónoklás mit érhet?
Annál jobb emlékező némaság.
Babitsra gondolok, ki gyávaságát
olykor leküzdte, és tolla szabad
szavakkal kora homlokára írta:
- Ne dobj sírokra kővirágokat!
Ma is azt dobnak csupán: kővirágot,
tisztelet címén sértő köveket, -
s bár váltakoznak Helytartótanácsok,
a Változatlan arcodba nevet.
Díszpolgár-had saját múltját leköpte,
vígjátékából lett búballada,
s koldus álcában kéreget, vagy lop, már
haszon-hazája e hazug haza.
Amit szeretnék, most, tudom, nevetség,
mégis vágyam, mi nincs, és nem lehet:
egy ország, amely csak igazat tisztel, -
és lefogja a tolvaj kezeket.
(2010)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2014-03-13 20:33:54
Nemes eszmék, becsület?! Hát ha a mai híreket nézem, kedves Miklós, én csak tolvajokat látok. Meg hazudós , gerinctelen államférfiakat. És már nem elégszenek meg azzal, hogy csak ők hazudjanak ! Az egyik épp az imént biztatta párttársait, hogy hazudjanak a közvélemény kutatóknak ! Meddig lehet még süllyedni ?!