Vándorolt egy ember. Barangolás közben megéhezett. Hátizsákjából kis bográcsot, húst, hagymát, paprikát, sót vett elő, és nekiállt pörköltet főzni.

Nem messze tőle sötét lyuk volt a földben. Az ember úgy hitte: borzlyuk. A borz inkább csak estefelé szokott előbújni.

A jó pörköltszagra nem borz bújt elő a lyukból, hanem borzas, és borzalmasan ijesztő hangú ördög, mivel a lyuk ördöglyuk volt, a Pokol egyik mellékkijárata.

Az ördög, nagy ordítás közepette, bemutatkozott. Így derült ki, hogy a neve Ördög-Bördög Behemót.

Igen érdekelte, hogy mit csinál az ember. Az pedig nagy kelletlen elmondta: a bogrács alatt a vacsorája fő. Meg is mutatta a lángoló-izzó fadarabokat, azokat fogja megenni.

Az ördög éhes volt, a szájába lapátolt egy maroknyi égő fadarabot, de mindjárt visítani, meg köpködni kezdett:
- Juj! Juj! Megégette a nyelvemet! Bolondokat eszel!

Az ember megvonta a vállát, és színlelte, hogy ő is azt eszi, amit az ördög megkóstolt, de valójában a főtt húst ette ki a bográcsból, észrevétlenül. Gondolta: majd csak odébbáll az ördög.

Az ördög azonban nem állt odébb, hanem azt követelte, hogy az ember vigye magával, nála akar meghálni.

Az ember elmosolyodott, és egy mély farkasveremhez vezette az ördögöt. Lent a veremben - előzőleg már látta! - éhes farkas vicsorgott.

Így szólt az ördöghöz:
- Itt szoktam aludni, látod? A barátom már lent van, ereszkedj le te is! Én nem megyek le, mert hárman már sokan lennénk!

Az ördög leugrott a verembe, de ott a farkas rögtön megharapta. Az ördög hiába próbálta leszoktatni az ordast a harapásokról. Végül mérgében agyonverte, és így kiáltott fel a gödörből:
- Hé, ember! Bolond a te barátod, csúnyán megharapott, de úgy fejbe vertem, hogy többé már nem harap meg senkit!

Az ember erre csak a vállát vonogatta.

Az ördög kimászott a gödörből.

Mentek tovább. Útközben láttak egy asszonyt, aki éppen a tehenét fejte, de úgy megijedt az ördögtől, hogy visítozva elszaladt. A tehén is eliramodott.

Az ördög megkóstolta a sajtárban levő tejet. Nagyon ízlett neki. Megkérdezte az embert:
- Hogyan jön ki az előbb látott állatból ez a finom fehér innivaló?

- A farkából, - válaszolta az ember - de húzni kell ám, erősen! Azt szereti a tehén!

Nemsokára egy bikát pillantottak meg. Az ördög tehénnek hitte a bikát, és csudamód meghúzta az állat bozontos végű farkát.

Elbődült a bika, szarvára vette az ördögöt, belehajította egy tüskés bokorba, majd pedig elvágtatott.

Kimászott az ördög a bokorból, szitkozódott:
- Hé, ember! Bolondság a te eleséged, bolond a te harapós barátod, de még a tehenek is bolondok körülötted! Megyek vissza pokolba!

Fogta magát és, nagy sértődötten, már ment is.

Az ember vállat vont, kicsit se marasztalta.

Amikor az ördög eltűnt a láthatáron, paprikás szalonnát, kenyeret, hagymát vett elő a tarisznyájából, és nekiállt falatozni.