Feltöltve: 2014-03-03 19:32:57
Megtekintve: 6176
A Tucat-lányok
Dalosmadár Dániel, vagyis Dani helyre legénykévé serdült. Azt mondta neki az apja:
- Két öcséd, Feri és Karcsi is felcseperedett már, meg az eső is csepereg, kigondoltam valamit. Hármatok közül te vagy a legidősebb. Nézz körül a faluban, hátha akad szép leány, aki megtetszik neked, feleségnek való. Mindhármatoknak épül már a háza, lesz hová vinnetek az asszonyt. Makk alsó és tök felső, te legyél a legelső!
Körül is nézett Dani, utána így szólt apjához, anyjához:
- A faluban nem találtam kedvemre való leányt. Az egyik sáros csizmában jár, a másik sokat fecseg a barátnőivel, a harmadik kacér, a negyedik..
- Jól van! - mondta neki az apja. Ne is folytasd! Nem sürgető a dolog, ráérsz jövőre is feleség után nézni. A mi falunk, Kacagópiroskás körül három másik is van, jövőre majd ezeket keresd fel. A három mesebeli szám, hátha találsz feleséget, meseszépet, mesedolgosat, mesekedveset!
Az anyja erre rábólintott. Dani beleegyezett.
Eljött a jövő év, mert az évek szokása, hogy mindig eljönnek. Elindult a legény leánykereső útjára, a szomszédos falvakba. Itt is, ott is vállalt egy kis munkát, közben a lányokhoz is benézegetett. Egy idő után azonban visszament apjához, anyjához.
- Találtál szép leányt? - kérdezte az anyja.
- Igen, hármat is.. - felelte Dani.
- No és megkérted egyikük kezét? - tudakolta az apja.
- Én nem, mert egyik leány sem az igazi. Eszti kidobta a macskát a konyhaablakon, ő azért nem..
- Ez csekélység, fiam! - vetette ellen az édesanyja. Lehet, hogy a macska megérdemelte..
- Aki a macskával rosszul bánik, férjével is rosszul bánik! - szögezte le Dani. Különben is gondatlan volt a leány, mert a macska az én fejemre esett..
A másik két szoknyás szépség bűne is kiderült. Az egyik lyukas palacsintákat sütött.
Dani édesanyja vállalta volna, hogy megtanítja ezt a leányt a palacsintasütésre, ám fia erről a lányról sem akart hallani:
- A palacsintalyukon kifolyt a lekvár, rá a ruhámra!
- Talán te sem voltál akkor valami ügyes! - vélte az apja. No és a harmadik leány?
- Attól lágy tojást kértem, de keményre főzte, és még bocsánatot sem kért! - panaszkodott Dani. Nem nőtt még be a feje lágya, ha ilyet tesz!
Hiába mondta neki az anyja, hogy ezek semmiségek.
Apja nevetett, és így szólt:
- Nem sürgető a dolog, ráérsz jövőre is feleség után nézni. Addigra talán a te fejed lágya is benő, és nem kukacoskodsz az eladó lányokkal, mert akkor visszamegy a vásár! Még a végén mások is nevetnek majd rajtad, egy-két leány pedig még az orrodra is koppant!
A jövő év megint eljött. Azt mondta az apja:
- Most már három falunál tovább menj ebben a nagy leánykeresgélésben! Keress fel egy tucatot, amelyikben tucatnyi leány van, egy-kettő, tizenkettő, legyen szép színű jegykendő!
Feltarisznyált Dani, ment, ment. Közben azonban elfelejtette számolni a falvakat. Meghökkent a legutolsónál: ez a tizenkettedik? Ha igen, jó, akkor megvan a tucat, - de mi van, ha ez a tizenharmadik, hiszen a babona szerint az szerencsétlen szám?
Megkérdezte a kocsma előtt ácsorgó pipás atyafit:
- Ez a tucat?
A pipás ember így szólt:
- A Tucat-lányokat keresed? Te is leánykérő vagy?
- Nem, én Dalosmadár Dani vagyok, és egyelőre munkát keresek lányos házaknál, mert a leánykérés előtt ki szeretném puhatolni: olyan-e a leány, amelyik hozzám való, vagy pedig olyan, amelyik másik legényhez?
Az ember meghívta Danit egy pohár borra, és azt mondta:
- A Tucat-lányok nagyon szépek, de igen szeszélyesek. Aki náluk bekopogtat, annak megkopogtatják a fejét. No, nem bottal, hanem kérdésekkel. Nézik: üres-e?
Eddig már tizenegy legény megjárta hozzájuk az utat a meredek hegyre, de mindjárt visszafelé is. Nálunk rossz irány ez a hegy felé vezető. Azt javasolom, hogy inkább a falu főtere felé tarts. Ott a bíró házánál is van eladó leány, egyrészt dolgos, de még ugatni is tud, így kutyát kell sem tartanotok, ha elveszed feleségül.
Dani nem akarta a kutyát házasság útján megtakarítani, nem szorult erre rá, így, kis gondolkozás után, mégis a hegy felé vette útját.
A hegytetőn igen nagy ház volt a Tucat-ház. Dani azon tűnődött: nem inkább a kastély szó illene rá?
Kopogására csinos szolgálóleány jött ki, kérdezte: mit akar?
A legény bevallotta: munkát keres. Erre a szolgáló Rózsika kisasszonyért kiáltott.
Kijött a kapuhoz Rózsika, kérdezte a legényt: mi járatban van?
A legény nem felelt, csak ámult-bámult. Rózsikának olyan gyönyörű arca, termete, hangja volt, hogy Dani elhatározta: ilyen leánynak még a macska konyhaablakon való kirepítését, a lyukas palacsintákat, sőt, a lágy tojás tovább főzését kemény tojássá is elnézi, akár mindhármat együtt, negyedikkel, ötödikkel megtoldottan!
Végül csak eldadogta: munkát keres.
Azt mondta Rózsika:
- Mielőtt felvennének szolgálatra, három kérdést kapsz, amire elvárom a három választ, de a legőszintébbet!
Az első kérdés: - Mindenben engedelmeskedni fogsz nekem?
Dani megvakarta a feje búbját:
- Hát, kedves kisasszony, ha ragaszkodik az igazsághoz, akkor, ha félek is, be kell vallanom: nem mindenben. Mondjuk, a kisasszony a palota legfelső szobájában azt parancsolja, hogy dobjam ki Önt az ablakon, én meg ezt nem teszem majd meg, sőt, még az ablakot is becsukom, és eléje állok!
A leány nevetett:
- ROSSZ VÁLASZ! Úgy látszik, hogy nem vagy jövőbe látó, mert mindenben engedelmeskedni fogsz nekem, igaz, én sem kérek majd olyan bolondságokat, mint amit példaként említettél.
No, jöjjön a második kérdés:
- Leszel-e lovam, leviszel-e a nyakadban a völgybe, ha erre kérlek?
Dani most már kétszer is megvakarta a feje búbját, úgy válaszolt:
- Ne haragudjon, csodálatos szépségű kisasszony, de ez sem biztos, mert a ló leviszi, ha zabot kap, de én hét zsák zabért sem viszem le, mert engem, mint emberlovat, mással kell fizetnie ilyesmiért. Nem pénzzel, amire pedig gondolok, az majd inkább idejében jöjjön, ne ideje korán..
A leány most már kacagott:
- ROSSZ VÁLASZ, - de jó irányban! Le fogsz vinni a völgybe, a nyakadban, - előre látom!
Most jön a harmadik válasz, a legnehezebb:
- Hányan leszünk?
Erre már Dani nem kétszer, hanem háromszor vakarta meg a feje búbját:
- Ne legyen mérges reám, kedves kisasszony, de csak annyi bizonyos: itt most ketten vagyunk. Nem tudom, hogy, ha bemegyünk a házba, ott hányan leszünk együttesen, de azt sem: ha ők jönnek ki, akkor hányan.
Már látom, hogy számtanból is megbuktam, nem tudtam jó választ adni a kérdéseire. Szívem megtelt ürömmel, azaz keserűséggel, így hát most én kérdezek, remegő térdekkel: szedhetem a sátorfámat, ami nincs is, és mehetek visszafelé, le a hegyről, mint a többi leánykérő legény?
A leány mosolygott:
- Mehetni mehetnél, de nem fogsz menni, mert én csak annyit mondtam kezdetkor: mielőtt felvennélek szolgálatra, három kérdést kapsz, és mindegyikre elvárom az őszinte választ.
Azt, hogy jó választ adj, nem volt feltétel. A legutolsó kérdésre most nem árulom el neked a helyes választ, de később majd számolunk, - ám az nem leszámolás lesz!
Felfogadlak. Te leszel a ház mindenese! Nem azt jelenti, hogy minden munkát neked kell elvégezni, hanem azt: mindenfélét, változatosakat, azt, amire megkérünk.
Bementek a házba. Ott kiderült, hogy Rózsikának van két, szintén nagylány húga, Éva és Klára. Meg igen kedves édesanyjuk, édesapjuk.
Daninak aznap már nem kellett dolgoznia, viszont az a megtiszteltetés érte: együtt vacsorázhatott a Tucat-családdal. Őzpecsenye volt a vacsora, meg utána finom mézes sütemények, utóbbiakból Dani egy tucatot is megevett volna, de csak hármat mert, ötletesen azt is a mesebeli hármas számmal indokolta.
Másnap Rózsika azt mondta a legénynek:
- Feláshatsz egy kis földet a ház körül. Ha elfáradtál, hagyd abba, pihenj, majd ebéd után más, könnyebb munkát kapsz.
Fogta Dani az ásót, belemelegedett a munkába. Amikor déltájban Rózsika kijött hozzá, a leány összecsapta a kezét:
- Dani! Hamar munka ritkán jó, de ez gyors is volt, kitűnő is, sok is. Egész az erdőig felástad a földet! No, holnap majd együtt bevetjük virágmagokkal. Most megebédelünk, utána meg segítesz nekem a könyvtárban.
A könyvtárban a leány megkérdezte a legényt:
- Te milyen ábécés sorrendben raknád fel a polcokra a könyveket: szerzőjük után, vagy címük után?
- Én három csoportot csinálnék ebből a sok-sok könyvből, - mondta Dani - és mindegyikről kis lapot vezetnék, szerző szerint is, címe szerint is. Az első csoportba azok kerülnének, amelyeket várhatóan sokszor kell használni, a másodikba azok, amelyek ritkábban szoktak kézbe kerülni, a harmadikba pedig, amelyek inkább csak kivételes alkalmakkor kerülnek le a polcról.
- Igazad van, Dani! - mondta Rózsika. Holnap elvetjük a virágmagokat a felásott földbe. Holnapután pedig elmegyünk gombát szedni, ha nem esik az eső. Ismered a gombákat?
- Sok gombát ismerek, de azok, amelyeket nem, szintén sokan vannak.. - vallotta be a legény.
A gombaszedő nap után kettesben málnát szedtek, a következő nap rőzsét gyűjtöttek.
Azt mondta a leány:
- A húgaim ma ellovagolnak Kacagópiroskásra, hírt visznek felőled, hogy jól vagy, a szüleidnek, meg a két öcsédnek. Ne aggódjanak!
El is lovagolt Éva és Klára, csak másnap este jöttek vissza. Mindkettő a legény vállára csapott, elismerően:
- Milyen kedves, jó humorú szüleid vannak, és milyen ügyes testvéreid! Megtanítottak minket sajtos csalival horgászni. Otthonról mindenki üdvözöl. Testvéreid azt üzenik: maradj ott, ahol vagy, viszont minket küldj el hozzájuk, minél többször! Szombaton ismét meglátogatjuk őket, mert ott nagyobb gombák nőnek az erdőben, mint itt!
Teltek a hetek, szép nyári idő volt, időnként kis záporral, de utána szépségesen ragyogott a szivárvány.
Egy reggel azt mondta Daninak Rózsika:
- Korán van még, de a közmondás úgy tartja: KI KORÁN KELL, ARANYAT LEL. Kíváncsi vagyok, hogy aranyat lelünk, vagy esetleg mást, ami többet ér, mint az arany. Gondolkozz rajta, hogy mi érhet többet az aranynál!
Elindultak, keresték a gombákat. Egyik gomba előbújt, a másik elbújt. No, ez nem volt csoda, így szoktak csinálni a gombák.
Dani fura, piros kucsmás gombát talált. Nem ismerte. Megkérdezte a leányt:
- Rózsika kisasszony, ez ehető gomba?
- Hagyd el a nevem mellől a kisasszonyt! - mondta Rózsika. Ez a gomba nem ehető, de valami tehető. Mi is? Mit szeretnél tenni?
- Azt szeretném tenni, amit a szívem szeretne, de nem merem bevallani! - mondta Dani.
Rózsika elpirult, jobban, mint a gombakalap színe:
- Akkor most én parancsolom neked: tedd azt, amit a szíved szeretne!
Erre Dani átölelte a leányt, és megcsókolta. Rózsika nem tiltakozott, csak akkor, amikor Dani elengedte:
- Egy csók nem csók, azaz csók, de nekem kevés! Látom rajtad, hogy neked is az!
Aznap sok csók jött, de kevesebb gomba került a kosárba, mint máskor. Ráadásul Dani a kosarat is ott felejtette az erdőben.
Rózsika Danira nézett, nevetett:
- Az erdő kikosarazott téged, de azért valaki nem fog kikosarazni. Kicsoda? Nem sejted, hogy ki?
Megértette Dani a célzást, mert éles eszű legény volt. Csudamód vidám lett, azt mondta a leánynak:
- Ha nekem adod a kezed, én neked adom a szívem, - és a nyakam! Felülhetsz a nyakamba, lovad leszek, úgy viszlek le a hegyről!
Rózsika elmosolyodott:
- Boldogságodban még a végén nyargalni fogsz velem, a nyakadból pedig nem szeretnék leesni, mert nagyot esik, aki a magasból esik le, és te se kívánhatsz magadnak törött lábú leánylovast! Mást javasolok: csak a karjaidba vegyél, úgy vigyél, közben csókolgathatsz is!
Erős karjaiba vette Dani a leányt, úgy vitte szüleihez. Rózsika apja, anyja sejtette, hogy mi lesz a sok erdei gomba-, meg gyümölcsszedés vége, és beleegyezésük adták a házassághoz.
Rózsika így Dani karjaiban került le a hegyről a völgybe, ahol megebédeltek, majd a leány a legény karjaiban visszautazott a hegytetőre.
Mi derült ki a hegytetőn, a nagy ház kertjében? Mi volt a meglepetés?
Hát annyi, bár az korántsem kevés: Dalosmadár Feri Tucat Klárival sétált kéz a kézben, Karcsi pedig Évike kacsóját tartotta a kezében. A séta irányát is sejteni lehetett, három esküvő volt a küszöbön, belépésre készen.
Először azonban Rózsika és Dani lakodalma következett.
A madarak azonban csicsereghettek valamit Rózsikának valamiről, mert a már asszonnyá lett leány lyukas palacsintákat sütött férjecskéjének.
Mi lett ebből?
Sok csók. Dani azt mondta, hogy a lyukas palacsintákat szereti a világon a legjobban, mert azokhoz nagykanállal lehet enni baracklekvárt, málnalekvárt.
Lágy tojást is főzött Rózsika Daninak. No, ez lett a világ legkeményebb lágy tojása.
Mit mondott erre Dani?
Azt mondta: neki éppen ilyen feleség kellett mindig, akinél a lágy tojás is kemény lesz! Meg is csókolta érte a feleségét.
Amikor azonban Picimirci, a cica beszökött konyhába, és ellopott egy hússzeletet a szakácsnőtől, Rózsika nem dobta ki a cicát a konyhaablakon, hanem csak megfogta, és férjecskéje elé vitte:
- Tisztelt Bíró Úr! Ez a cica húst lopott a konyhában. Mire ítéli? Dobjam ki a konyhaablakon?
Dani mosolygott:
- Gyönyörű hölgy! A cicát, legyen szíves, részesítse szigorú szóbeli figyelmeztetésben: ilyet nem szabad tennie! Ezen ítélet végrehajtását utána kifizetem Önnek!
A méz a mézeshetek után sem fogyott el, de egyszer csak eszébe jutott Daninak az a harmadik kérdés, amit Rózsika tett fel neki: hányan lesznek? A leány akkor adós maradt a válasszal, de most már, asszonyként, elárulhatja a helyes választ.
Rózsika erre két kézzel kedvesen megfogta Dani egyik fülét, icipicit meghúzta, és belesúgta:
- Már hárman vagyunk, - de, remélem, leszünk még többen is!
- Két öcséd, Feri és Karcsi is felcseperedett már, meg az eső is csepereg, kigondoltam valamit. Hármatok közül te vagy a legidősebb. Nézz körül a faluban, hátha akad szép leány, aki megtetszik neked, feleségnek való. Mindhármatoknak épül már a háza, lesz hová vinnetek az asszonyt. Makk alsó és tök felső, te legyél a legelső!
Körül is nézett Dani, utána így szólt apjához, anyjához:
- A faluban nem találtam kedvemre való leányt. Az egyik sáros csizmában jár, a másik sokat fecseg a barátnőivel, a harmadik kacér, a negyedik..
- Jól van! - mondta neki az apja. Ne is folytasd! Nem sürgető a dolog, ráérsz jövőre is feleség után nézni. A mi falunk, Kacagópiroskás körül három másik is van, jövőre majd ezeket keresd fel. A három mesebeli szám, hátha találsz feleséget, meseszépet, mesedolgosat, mesekedveset!
Az anyja erre rábólintott. Dani beleegyezett.
Eljött a jövő év, mert az évek szokása, hogy mindig eljönnek. Elindult a legény leánykereső útjára, a szomszédos falvakba. Itt is, ott is vállalt egy kis munkát, közben a lányokhoz is benézegetett. Egy idő után azonban visszament apjához, anyjához.
- Találtál szép leányt? - kérdezte az anyja.
- Igen, hármat is.. - felelte Dani.
- No és megkérted egyikük kezét? - tudakolta az apja.
- Én nem, mert egyik leány sem az igazi. Eszti kidobta a macskát a konyhaablakon, ő azért nem..
- Ez csekélység, fiam! - vetette ellen az édesanyja. Lehet, hogy a macska megérdemelte..
- Aki a macskával rosszul bánik, férjével is rosszul bánik! - szögezte le Dani. Különben is gondatlan volt a leány, mert a macska az én fejemre esett..
A másik két szoknyás szépség bűne is kiderült. Az egyik lyukas palacsintákat sütött.
Dani édesanyja vállalta volna, hogy megtanítja ezt a leányt a palacsintasütésre, ám fia erről a lányról sem akart hallani:
- A palacsintalyukon kifolyt a lekvár, rá a ruhámra!
- Talán te sem voltál akkor valami ügyes! - vélte az apja. No és a harmadik leány?
- Attól lágy tojást kértem, de keményre főzte, és még bocsánatot sem kért! - panaszkodott Dani. Nem nőtt még be a feje lágya, ha ilyet tesz!
Hiába mondta neki az anyja, hogy ezek semmiségek.
Apja nevetett, és így szólt:
- Nem sürgető a dolog, ráérsz jövőre is feleség után nézni. Addigra talán a te fejed lágya is benő, és nem kukacoskodsz az eladó lányokkal, mert akkor visszamegy a vásár! Még a végén mások is nevetnek majd rajtad, egy-két leány pedig még az orrodra is koppant!
A jövő év megint eljött. Azt mondta az apja:
- Most már három falunál tovább menj ebben a nagy leánykeresgélésben! Keress fel egy tucatot, amelyikben tucatnyi leány van, egy-kettő, tizenkettő, legyen szép színű jegykendő!
Feltarisznyált Dani, ment, ment. Közben azonban elfelejtette számolni a falvakat. Meghökkent a legutolsónál: ez a tizenkettedik? Ha igen, jó, akkor megvan a tucat, - de mi van, ha ez a tizenharmadik, hiszen a babona szerint az szerencsétlen szám?
Megkérdezte a kocsma előtt ácsorgó pipás atyafit:
- Ez a tucat?
A pipás ember így szólt:
- A Tucat-lányokat keresed? Te is leánykérő vagy?
- Nem, én Dalosmadár Dani vagyok, és egyelőre munkát keresek lányos házaknál, mert a leánykérés előtt ki szeretném puhatolni: olyan-e a leány, amelyik hozzám való, vagy pedig olyan, amelyik másik legényhez?
Az ember meghívta Danit egy pohár borra, és azt mondta:
- A Tucat-lányok nagyon szépek, de igen szeszélyesek. Aki náluk bekopogtat, annak megkopogtatják a fejét. No, nem bottal, hanem kérdésekkel. Nézik: üres-e?
Eddig már tizenegy legény megjárta hozzájuk az utat a meredek hegyre, de mindjárt visszafelé is. Nálunk rossz irány ez a hegy felé vezető. Azt javasolom, hogy inkább a falu főtere felé tarts. Ott a bíró házánál is van eladó leány, egyrészt dolgos, de még ugatni is tud, így kutyát kell sem tartanotok, ha elveszed feleségül.
Dani nem akarta a kutyát házasság útján megtakarítani, nem szorult erre rá, így, kis gondolkozás után, mégis a hegy felé vette útját.
A hegytetőn igen nagy ház volt a Tucat-ház. Dani azon tűnődött: nem inkább a kastély szó illene rá?
Kopogására csinos szolgálóleány jött ki, kérdezte: mit akar?
A legény bevallotta: munkát keres. Erre a szolgáló Rózsika kisasszonyért kiáltott.
Kijött a kapuhoz Rózsika, kérdezte a legényt: mi járatban van?
A legény nem felelt, csak ámult-bámult. Rózsikának olyan gyönyörű arca, termete, hangja volt, hogy Dani elhatározta: ilyen leánynak még a macska konyhaablakon való kirepítését, a lyukas palacsintákat, sőt, a lágy tojás tovább főzését kemény tojássá is elnézi, akár mindhármat együtt, negyedikkel, ötödikkel megtoldottan!
Végül csak eldadogta: munkát keres.
Azt mondta Rózsika:
- Mielőtt felvennének szolgálatra, három kérdést kapsz, amire elvárom a három választ, de a legőszintébbet!
Az első kérdés: - Mindenben engedelmeskedni fogsz nekem?
Dani megvakarta a feje búbját:
- Hát, kedves kisasszony, ha ragaszkodik az igazsághoz, akkor, ha félek is, be kell vallanom: nem mindenben. Mondjuk, a kisasszony a palota legfelső szobájában azt parancsolja, hogy dobjam ki Önt az ablakon, én meg ezt nem teszem majd meg, sőt, még az ablakot is becsukom, és eléje állok!
A leány nevetett:
- ROSSZ VÁLASZ! Úgy látszik, hogy nem vagy jövőbe látó, mert mindenben engedelmeskedni fogsz nekem, igaz, én sem kérek majd olyan bolondságokat, mint amit példaként említettél.
No, jöjjön a második kérdés:
- Leszel-e lovam, leviszel-e a nyakadban a völgybe, ha erre kérlek?
Dani most már kétszer is megvakarta a feje búbját, úgy válaszolt:
- Ne haragudjon, csodálatos szépségű kisasszony, de ez sem biztos, mert a ló leviszi, ha zabot kap, de én hét zsák zabért sem viszem le, mert engem, mint emberlovat, mással kell fizetnie ilyesmiért. Nem pénzzel, amire pedig gondolok, az majd inkább idejében jöjjön, ne ideje korán..
A leány most már kacagott:
- ROSSZ VÁLASZ, - de jó irányban! Le fogsz vinni a völgybe, a nyakadban, - előre látom!
Most jön a harmadik válasz, a legnehezebb:
- Hányan leszünk?
Erre már Dani nem kétszer, hanem háromszor vakarta meg a feje búbját:
- Ne legyen mérges reám, kedves kisasszony, de csak annyi bizonyos: itt most ketten vagyunk. Nem tudom, hogy, ha bemegyünk a házba, ott hányan leszünk együttesen, de azt sem: ha ők jönnek ki, akkor hányan.
Már látom, hogy számtanból is megbuktam, nem tudtam jó választ adni a kérdéseire. Szívem megtelt ürömmel, azaz keserűséggel, így hát most én kérdezek, remegő térdekkel: szedhetem a sátorfámat, ami nincs is, és mehetek visszafelé, le a hegyről, mint a többi leánykérő legény?
A leány mosolygott:
- Mehetni mehetnél, de nem fogsz menni, mert én csak annyit mondtam kezdetkor: mielőtt felvennélek szolgálatra, három kérdést kapsz, és mindegyikre elvárom az őszinte választ.
Azt, hogy jó választ adj, nem volt feltétel. A legutolsó kérdésre most nem árulom el neked a helyes választ, de később majd számolunk, - ám az nem leszámolás lesz!
Felfogadlak. Te leszel a ház mindenese! Nem azt jelenti, hogy minden munkát neked kell elvégezni, hanem azt: mindenfélét, változatosakat, azt, amire megkérünk.
Bementek a házba. Ott kiderült, hogy Rózsikának van két, szintén nagylány húga, Éva és Klára. Meg igen kedves édesanyjuk, édesapjuk.
Daninak aznap már nem kellett dolgoznia, viszont az a megtiszteltetés érte: együtt vacsorázhatott a Tucat-családdal. Őzpecsenye volt a vacsora, meg utána finom mézes sütemények, utóbbiakból Dani egy tucatot is megevett volna, de csak hármat mert, ötletesen azt is a mesebeli hármas számmal indokolta.
Másnap Rózsika azt mondta a legénynek:
- Feláshatsz egy kis földet a ház körül. Ha elfáradtál, hagyd abba, pihenj, majd ebéd után más, könnyebb munkát kapsz.
Fogta Dani az ásót, belemelegedett a munkába. Amikor déltájban Rózsika kijött hozzá, a leány összecsapta a kezét:
- Dani! Hamar munka ritkán jó, de ez gyors is volt, kitűnő is, sok is. Egész az erdőig felástad a földet! No, holnap majd együtt bevetjük virágmagokkal. Most megebédelünk, utána meg segítesz nekem a könyvtárban.
A könyvtárban a leány megkérdezte a legényt:
- Te milyen ábécés sorrendben raknád fel a polcokra a könyveket: szerzőjük után, vagy címük után?
- Én három csoportot csinálnék ebből a sok-sok könyvből, - mondta Dani - és mindegyikről kis lapot vezetnék, szerző szerint is, címe szerint is. Az első csoportba azok kerülnének, amelyeket várhatóan sokszor kell használni, a másodikba azok, amelyek ritkábban szoktak kézbe kerülni, a harmadikba pedig, amelyek inkább csak kivételes alkalmakkor kerülnek le a polcról.
- Igazad van, Dani! - mondta Rózsika. Holnap elvetjük a virágmagokat a felásott földbe. Holnapután pedig elmegyünk gombát szedni, ha nem esik az eső. Ismered a gombákat?
- Sok gombát ismerek, de azok, amelyeket nem, szintén sokan vannak.. - vallotta be a legény.
A gombaszedő nap után kettesben málnát szedtek, a következő nap rőzsét gyűjtöttek.
Azt mondta a leány:
- A húgaim ma ellovagolnak Kacagópiroskásra, hírt visznek felőled, hogy jól vagy, a szüleidnek, meg a két öcsédnek. Ne aggódjanak!
El is lovagolt Éva és Klára, csak másnap este jöttek vissza. Mindkettő a legény vállára csapott, elismerően:
- Milyen kedves, jó humorú szüleid vannak, és milyen ügyes testvéreid! Megtanítottak minket sajtos csalival horgászni. Otthonról mindenki üdvözöl. Testvéreid azt üzenik: maradj ott, ahol vagy, viszont minket küldj el hozzájuk, minél többször! Szombaton ismét meglátogatjuk őket, mert ott nagyobb gombák nőnek az erdőben, mint itt!
Teltek a hetek, szép nyári idő volt, időnként kis záporral, de utána szépségesen ragyogott a szivárvány.
Egy reggel azt mondta Daninak Rózsika:
- Korán van még, de a közmondás úgy tartja: KI KORÁN KELL, ARANYAT LEL. Kíváncsi vagyok, hogy aranyat lelünk, vagy esetleg mást, ami többet ér, mint az arany. Gondolkozz rajta, hogy mi érhet többet az aranynál!
Elindultak, keresték a gombákat. Egyik gomba előbújt, a másik elbújt. No, ez nem volt csoda, így szoktak csinálni a gombák.
Dani fura, piros kucsmás gombát talált. Nem ismerte. Megkérdezte a leányt:
- Rózsika kisasszony, ez ehető gomba?
- Hagyd el a nevem mellől a kisasszonyt! - mondta Rózsika. Ez a gomba nem ehető, de valami tehető. Mi is? Mit szeretnél tenni?
- Azt szeretném tenni, amit a szívem szeretne, de nem merem bevallani! - mondta Dani.
Rózsika elpirult, jobban, mint a gombakalap színe:
- Akkor most én parancsolom neked: tedd azt, amit a szíved szeretne!
Erre Dani átölelte a leányt, és megcsókolta. Rózsika nem tiltakozott, csak akkor, amikor Dani elengedte:
- Egy csók nem csók, azaz csók, de nekem kevés! Látom rajtad, hogy neked is az!
Aznap sok csók jött, de kevesebb gomba került a kosárba, mint máskor. Ráadásul Dani a kosarat is ott felejtette az erdőben.
Rózsika Danira nézett, nevetett:
- Az erdő kikosarazott téged, de azért valaki nem fog kikosarazni. Kicsoda? Nem sejted, hogy ki?
Megértette Dani a célzást, mert éles eszű legény volt. Csudamód vidám lett, azt mondta a leánynak:
- Ha nekem adod a kezed, én neked adom a szívem, - és a nyakam! Felülhetsz a nyakamba, lovad leszek, úgy viszlek le a hegyről!
Rózsika elmosolyodott:
- Boldogságodban még a végén nyargalni fogsz velem, a nyakadból pedig nem szeretnék leesni, mert nagyot esik, aki a magasból esik le, és te se kívánhatsz magadnak törött lábú leánylovast! Mást javasolok: csak a karjaidba vegyél, úgy vigyél, közben csókolgathatsz is!
Erős karjaiba vette Dani a leányt, úgy vitte szüleihez. Rózsika apja, anyja sejtette, hogy mi lesz a sok erdei gomba-, meg gyümölcsszedés vége, és beleegyezésük adták a házassághoz.
Rózsika így Dani karjaiban került le a hegyről a völgybe, ahol megebédeltek, majd a leány a legény karjaiban visszautazott a hegytetőre.
Mi derült ki a hegytetőn, a nagy ház kertjében? Mi volt a meglepetés?
Hát annyi, bár az korántsem kevés: Dalosmadár Feri Tucat Klárival sétált kéz a kézben, Karcsi pedig Évike kacsóját tartotta a kezében. A séta irányát is sejteni lehetett, három esküvő volt a küszöbön, belépésre készen.
Először azonban Rózsika és Dani lakodalma következett.
A madarak azonban csicsereghettek valamit Rózsikának valamiről, mert a már asszonnyá lett leány lyukas palacsintákat sütött férjecskéjének.
Mi lett ebből?
Sok csók. Dani azt mondta, hogy a lyukas palacsintákat szereti a világon a legjobban, mert azokhoz nagykanállal lehet enni baracklekvárt, málnalekvárt.
Lágy tojást is főzött Rózsika Daninak. No, ez lett a világ legkeményebb lágy tojása.
Mit mondott erre Dani?
Azt mondta: neki éppen ilyen feleség kellett mindig, akinél a lágy tojás is kemény lesz! Meg is csókolta érte a feleségét.
Amikor azonban Picimirci, a cica beszökött konyhába, és ellopott egy hússzeletet a szakácsnőtől, Rózsika nem dobta ki a cicát a konyhaablakon, hanem csak megfogta, és férjecskéje elé vitte:
- Tisztelt Bíró Úr! Ez a cica húst lopott a konyhában. Mire ítéli? Dobjam ki a konyhaablakon?
Dani mosolygott:
- Gyönyörű hölgy! A cicát, legyen szíves, részesítse szigorú szóbeli figyelmeztetésben: ilyet nem szabad tennie! Ezen ítélet végrehajtását utána kifizetem Önnek!
A méz a mézeshetek után sem fogyott el, de egyszer csak eszébe jutott Daninak az a harmadik kérdés, amit Rózsika tett fel neki: hányan lesznek? A leány akkor adós maradt a válasszal, de most már, asszonyként, elárulhatja a helyes választ.
Rózsika erre két kézzel kedvesen megfogta Dani egyik fülét, icipicit meghúzta, és belesúgta:
- Már hárman vagyunk, - de, remélem, leszünk még többen is!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!