Ukrajnának csak a kárpátaljai területén voltam, az utóbbi két évtizedben, arról elmondhatom: olyan fenségesen gyönyörű tájakat még sehol sem láttam, fényképeken is ritkán. Megnéztem a múzeumot is, Beregszászon, és néhány más nevezetes helyet. Írtam is erről prózában, de most nincs kedvem megkeresni az interneten, vagy komputeremben.

Mintegy ötven évvel ezelőtt néhány versem a Kárpáti Igaz Szóban is megjelent, akkor egy példányt mindig elküldtek abból a számból, ezeket eltettem emlékül. Egy szám, amelyikben Mikes Kelemen c. versem volt (vagy a Minden tükör című) elveszett, - vagy talán még mindig otthon van valahol a rengeteg újság, folyóirat között?

Tetszett az akkori újság nagy külalakja, lepedő mérete. A Kárpátalja Csillaga című verset (http://mek.niif.hu/06300/06379/html/34.html) viszont már ebben az évszázadban írtam valamikor, amikor Kárpátalján jártam. Így kezdődik:

Bárhol is élsz, egyszer erre a tájra
utazz el: szépség-dús, s titkok hazája.
Más itt a hold, mint másutt, énekében
bánat is bájos, gyöngyruhás reményben,
s hajnalokban piros lovak sörénye
lángol színt a még bóbiskoló égre,
s búcsúzó csillag csók-pillanata
döbbent szívet: a Világ Csillaga!

Találkoztam a tájakkal, de a magyar nacionalizmus jeleivel is. Persze, az ukrán nacionalizmus is jelen volt. A tájakat dicsérő verset így fejeztem be, az igazságnak megfelelően, bár tudtam, hogy ezzel szalon képtelenné válik a rendszerváltott országban:

Ám azt is láttam: hányan meg sem értik
se történetük elejét, se végit,
az eddigit! Múltjuk. Igazat adnak
gőgös ukránnak, butított magyarnak.

Gyógyíts sebet, sajgó emberi lelket,
Láthatatlan Varázslat! És szerelmed
mutassa fel szíveknek a Csodát:

Megértés, Béke közös Csillagát!

Hát, a szalonképtelenség hamar beigazolódott. Egy könyvkiadó igen drága, díszes kiadványában közölni akarta az egyik versszakot, nyilván kárpátaljai táj illusztrálására. A vers egészétől viszont - befejezése miatt - visszariadt.

Mindegy, az igazság a fontos, - számomra.

Igen, nem meglepő: butított magyarból itt is sok van, - miért ne lenne Kárpátalján is?

A "Megértés, Béke közös Csillaga" sem ragyog, akkor sem tette ezt, amikor ott voltam. Most azonban, amikor Ukrajnában, a zavargások után, új, Nyugathoz, az Európai Unióhoz és Amerikához húzó kormány vette át a hatalmat, az némileg rejtély számomra, hogy első intézkedései között miért szerepel a nyelvtörvény megváltoztatása a kisebbségek (és így a magyarok) kárára, - miközben az állítólag államcsőd küszöbön álló Ukrajna a Nyugattól is pénzt szeretne kapni?

Hát ezt nem tudhatom, hiszen nem láthatom az ottani kártyacsata lapjait.

A lényeg, persze, világos: mindegyik nagyhatalom, illetve nagyhatalmi tömörülés megpróbálja saját vezető köreinek érdekei szerint irányítani az eseményeket, minden lehetséges módon.

Mindegyik a "népről" mond szépeket, dicséri, ha "fellázad a nép", - e lázadások tüzénél azonban kiknek sülnek a pecsenyék? Egy nagyhatalom (http://www.vilagszinvonal.hu/) című versemre gondolok, és elmosolyodom. Keserű mosollyal, mert fájó, hogy még mindig ilyen a világ, és átérzem az egyéni, családi tragédiákat, akkor is, ha a meggyilkoltakat, rokkanttá lett embereket, a szenvedőket nem ismerem. Embertársaink ők akkor is, ha tőlünk távol élnek.

Különböző országokban nyilván jelentős eltérések is vannak a tömegek lázadásában, tüntetéseiben, de napjaink ilyen eseményeinél azért felismerhető közös eseményláncolat: korrupt kormány és a hozzája kapcsolódó parazita társadalmi réteg, - a hatalom által elnyomottak, a tőkés "demokrácia" világpropagandáját készpénznek veszik, elhiszik, és fellázadnak, - a nagyhatalmak, vezető köreik érdekeltsége szerint, már a lázadás előtt régóta beleavatkoztak az eseményekbe, de a lázadás kitörése után azt hirdetik: ők a "nép" mellett vannak.

Időlegesen ugyan némi javulás is bekövetkezhet az életkörülményekben a lázadás után (akár leverik, akár győz), de a társadalmi rendből előbb-utóbb szükségszerűen jelentkező problémák megmaradnak, sőt, súlyosabb eset is bekövetkezhet, amit Szíria mai helyzete jól példáz.

Azt, hogy Ukrajna esetében miként alakul majd a helyzet, nyilván nem tudhatom, de valószínűleg azok sem tudják, akik ismerik a résztvevők kezében levő kártyákat. Nagyhatalmak küzdelme folyik, és most nem lehet megmondani mi lesz belőle. Kompromisszum is kialakulhat, ha a térség destabilizálása sem Amerikának, sem Oroszországnak nem érdeke.

Igen, mint fentebb említettem, országok között sok közös vonás is van az eseményeket illetően. Azoknál is, ahol nem tört ki zavargás, lázadás.

Az egyik nagy probléma: a tömegek szellemi színvonalának alacsony volta. Vonatkozik ez sok-sok ember olyan mértékű ismerethiányára, amelyért - a társadalmi rend, a hatalom alapvetően népbutító szándéka és gyakorlata mellett -
sokan egyénileg is felelősek, saját fogyatékos erkölcsi színvonalukat is beleértően.

Így van ez - az eltérések mellett - a legfejlettebb "tőkés demokráciákban" éppen úgy, mint például Magyarországon, amely gazdasági fejlettségével, fejlődésével (ha vannak is nála rosszabb állapotban levő országok) jelenleg nem dicsekedhet.

Így, érthetően, a történelmi emlékműveknél is gyakran jelentkeznek hasonló, sőt, a lényeget illetően azonos problémák, Magyarországon éppen úgy, mint Ukrajnában, Kárpátalján.

A történelmi események tárgyilagos megítéléséhez ugyanis nem elegendő azt látni, hogy az egyik nép mit szenvedett, mitől, miért, hanem ugyanezt látni kell (kellene) az azonos területen élő másik népre, kisebbségre vonatkozóan is. Kölcsönös együttérzéssel.

Ezt a látásmódot, amikor a beregszászi múzeum kiállítását mintegy tíz évvel ezelőtt megtekintettem, nem tapasztaltam. Az egyik megtekintett emlékműnél sem. A magyar megszálló csapatok nem jótékonykodni mentek a második világháborúban Ukrajnába. Miért mentek, kik küldték oda ezeket a csapatokat, mit tettek ott? Mindezek bemutatása nélkül nem érthetőek meg a magyar sérelmek, - csak félrevezetni, hergelni lehet a népet rossz irányban, önző csoportérdekek miatt, Magyarország, és a kárpátaljai magyar kisebbség valódi érdekeinek kárára.

Ugyanez a helyzet Magyarországon. Nem csak a történelmi események felszínét kellene bemutatni, hanem mélyüket, társadalmi gyökereiket, az akkor élő társadalmi rétegek jellegzetes gondolkodását, erkölcsi arculatát, eszméit is.

Meg kellene - példaként említem - mutatni: a Horthy-korszak kebelén melegedtek, keltek ki a nyilaskeresztes kígyótojások, annak ellenére, hogy maga Horthy ezt a nyilaskeresztes szélsőséget már nem kedvelte, és olykor tett is lépéseket visszaszorítására, ameddig lehetősége volt rá. Ám, ha nem is kedvelte a nyilasokat, az akkor uralkodó társadalmi rendszer, a Horthy-korszak társadalmi rendszere, igenis lehetőséget adott a nyilasok táborának megnövekedésére, és ez nem írható kizárólag a hitleri Németország rovására. Nem véletlenül írtam Budapest álma c. versemben:

Dunád, Budapest? A felszínén ének,
ének-álom, de temetői mélyek,
vizében ott hallgat egy másik álom,
ítélő népre mindhiába várón,
kócsagtollas urak mulatnak álmán:
SOMOGYI és BACSÓ mártírhalálán.
S később? Zöldinges, eszét vesztett népség
sortüze után mily rémálom néz szét
partodról, Folyó, máig? Bűnök, vétkek
sorát vedd számba, láss álmot, Egészet!
Leszakadt hidak, menekülő élet,
Budán nyilaskeresztes kígyófészkek..
Lángok, pusztulás.. Ó, hány ember veszte,
ha úrrá lesz egy embertelen eszme!

A saját történelmükre értőn, tárgyilagosan néző tömegek nélkül nem létezhet becsületes ország, csak a tömegeken (elbutított tömegeken) élősködő, álszent, képmutató rendszer.

Az elítélendő hazai rossz példák közé sorolható a még fel nem állított Gábriel-arkangyalos emlékmű, amelynek tárgya Magyarország német megszállása a második világháborúban, és amelyről, a képek alapján, világosan megállapítható: a történelemhamisítás egyik szégyenletes példája.

Egyébként: szégyenkezni kell-e a ma élőknek a magyar történelmi múlt miatt?

Nem!

Ebben a múltban voltak szükségszerűségből, kényszerből, az adott körülményekből következő események, voltak erkölcsileg felemelő időszakok, például amikor Magyarország a török áradattól valóban egész Európát is védte,
- és voltak szégyenletes tettek, ilyenkor nem csupán a holocausttal kapcsolatosakra kell gondolni. Utóbbiakhoz hasonló, erkölcsileg elítélendő tettek, időszakok minden ország történelmében voltak, egyesekében sokkal több is, mint Magyarországé, ha a világra szélesítjük ki látóterünket.

Gábriel arkangyal, meg a többiek c. írásomban igyekszem rámutatni:

"Itt érkeztünk el egy fontos ponthoz, amit világossá kellene tenni Magyarországon (de nem fogják!): HA (!) valakinek bármelyik huszadik századbeli őse akár a legkegyetlenebb, legembertelenebb dolgokat követte is el, AZÉRT leszármazottja a legcsekélyebb mértékben sem felelős erkölcsileg. AZÉRT VISZONT - erkölcsileg - nagyon is felelős, hogy Ő maga miként viszonyul a múlt eseményeihez."

Ebben az írásomban szerepel az is:

"Van azonban olykor egy-egy magányos hang, becsületes, igazságszerető. Ezúttal egy lelkészé, aki ki merte mondani azt, amit sokan tudnak, de érdekük, hogy másképpen nyilatkozzanak, sokan tudnak, de ők viszont szólni nem mernek, - sokan pedig nem tudnak, csak bámulnak az eseményekre, mint borjú az új kapura, miközben tudatlanságukról általában ők is tehetnek, ők is vétkesek saját ismerethiányukban.

Mit mondott ez a lelkész?

Nem szóról-szóra idézem, de lényegében azt: aki a Horthy-korszakot megszépíteni akarja, az a volt gyilkosok cinkosa, - a jelenben."

Igen, egy becsületes ember mondta, egy lelkész, - de hol vannak a többiek?

Miért volna olyan fontos, hogy a tömegek megértsék az ország (és a világ) történelmi múltját?

Többek között azért, mert ezt a történelmi múltat a tőkés társadalmi rendben azért hamisítják meg a hatalom birtokában egyes társadalmi csoportok, hogy leple alatt saját önhasznukat szolgálják a jelenben, akár az ország kárára.

Becsületes, bátor, igazságszerető lelkész minden korban akadt (Giordano Bruno, akiről verset írtam, a középkorban szép, de máig nem kellően megbecsült példát adott erre), - de ez nem elég.

A közmondás úgy tartja: "Egy fecske nem csinál nyarat."

Nem csak egy, de kevés fecske sem. A nyárhoz több kell.

A becsületes országhoz is!

(2014)

(Az ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK c. netnaplóból.)