Volt egy kisfiú, Pistikének hívták, ennek a kisfiúnak pedig hatalmas szarvú, nagyon erős bakkecskéje, amelyik Dani névre hallgatott.

Dani kecske igencsak ragaszkodott Pistikéhez, aki betanította neki, hogy a "torzsa" szóra úgy ugorjon, mint a szöcske, csak nagyobbat. No, persze, az ugrás után Dani jogosan követelte a káposztatorzsát, - de mindig meg is kapta. Így nem volt torzsalkodás Dani és Pisti között.

Ott legeltette Pisti Danit a Fekete-hegyen.

Jött egy tudatlan kis ördöggyerek, és fejébe vette: Dani nem más, mint az emberek által elrabolt nagy szarvú ördög, - ott van hát a helye a Pokolban!

Megragadta a Dani nyakáról lelógó kötelet, és futott a kötéllel, meg a kötél végén levő kecskével, a Pokolba. Kicsit kacskaringós úton ért oda vele a Fekete-hegyen levő fekete lyukhoz, mert nem csak ő húzta Danit, előrefelé hanem Dani is őt, visszafelé. Ez a lyuk a Pokol egyik bejárata volt, bár nem a díszkapus.

Pisti futott utánuk, de néhány paraszthajszállal később ért oda. Most mit tehet, amellett, hogy bánkódik Dani kecske után?!

Kitaláltátok? Ördögötök van, azaz nincsen, de azért fején találtátok a szöget, ami jobb, mintha a szög talál fejen bennetek.

Igen! Pistike elhatározta: ördögöt csinál saját magából.

Nehéz valakinek magából ördögöt csinálnia?

Hát, ha addig sem volt földre szállt angyal, akkor nem olyan nehéz. Kell hozzá korom, amit az illető a pofikájára, meg másutt is a bőrére ken, kutyától kölcsönkért gubancos szőrcsomók, amit a fejére ragaszt, valamint két, fejre rögzített faágacska, szarvak pótlására.

Csinos ördög lett Pistiből. Amikor a tükörbe nézett, maga is elámult, és azt mondta önmagának:
- Csak belém ne szeressenek azok az ördöglányok!

Ezt mondta, utána meg bebújt a fekete lyukon. Sokáig mászott négykézláb a szintén nem fehér alagútban, utána denevérek lakta folyosóra, majd pedig tágas terembe ért.

Utóbbiban éppen nagy verekedés volt, mivel egyben királyválasztás is. A kettő ott együtt jár. Hét királyjelölt kapott szarvba, húzták egymás szőrét, markolászták egymás irháját, veregették egymás oldalbordáját, - de még oldalbordáik is hajba-, azaz inkább szarvba-szőrbe kaptak. Volt borzasztó nagy visítozás, nyögés, üvöltözés, bömbölés!

Pistike félt ugyan, de mindenáron vissza akarta kapni szeretett kecskéjét, Danit.

Megfigyelte, hogy mekkorákat tudnak ugrani harc közben az ördögök, majd kicsit körülnézett a környéken, és két barlangteremmel odébb talált egy széles, és iszonyú mély szakadékot.

Odakiáltotta a verekedőknek, meg az őket bámuló szájtáti ördögnépségnek:
- Hé, ne civakodjatok! Én jobbat ajánlok! Aki elsőnek ugorja át a szomszédos szakadékot, az legyen a királyotok, mert az majd az ördögnépet is az élre ugratja! Hanem tudjátok mit? A barátom, Nagyszakállú Dániel is részt vesz a versenyben!

Az ördögök egy része helyeselte a dolgot, a másik része nem, de a két rész egymást úgy helybenhagyta, hogy mindkét rész majdnem minden részét sziszegő hangok közepette tapogatta.

A hét királyjelölt ördög közül hat belezuhant a szakadékba, ott elszakadt nem csak a nadrágjuk, de pokoléletük fonala is.

Ki tudta átugrani a szakadékot?

Csak egy málészájú, igen hosszú lábú ördög, meg, Pistivel a hátán, Dani, akinek Pisti a fülébe súgta: "torzsa".

No, eddig rendben, - de kettejük közül melyikük legyen a Pokol új királya?

A kérdésre hamar megszületett a válasz, mert a szakadék túloldaláról vissza is kellett ugrani a koronáért. A málészájú, kampós szarvú ördög elvétette az ugrást, belezuhant a szakadékba, és szörnyet halt. Mellesleg az a szörny is meghalt a szakadék mélyén, amelyikre ráesett.

Dani kecske viszont, aki az első ugrásért megkapta a káposztatorzsát, az újabb torzsa említésére játszi könnyedséggel visszaugrott, gazdájával a hátán.

Nagyszakállú Dániel, a kecske lett tehát a Pokol új királya. Alattvalóinak éljenzésétől csengett a füle. A lármát nem szerette, kikívánkozott a Pokolból. Gazdája nem különben.

Pistike megkérdezte hát Első Nagyszakállú Dániel királytól:
- Ugye, megteszed, hogy fellátogatsz velem a Föld felszínére?!

- MEK! - egyezett bele Dániel.

- Ugye, az ördögöknek meg kell tenniük, hogy odaadnak útravalóul mindent, amire rámutatok?! - folytatta Pistike.

- MEK! - hagyta helyben, gyöngéd farok húzás hatására, a szakállas-szarvas király.

Pistike nem vitt magával a Pokolból semmi mást, csak a bűvös szerszámokkal teli ládikót, meg az arannyal, gyémánttal, ezüsttel, és más kincsekkel teli fene nagy fenekű zsákot.

Vitte?

Pontosabban: két nagyon szőrös, és nagyon vállas ördöggel cipeltette maga után. A fületlen gombokat, a fából vaskarikákat, valamint a "NESZE SEMMI, FOGD MEG JÓL!" biztatásokat nagylelkűen otthagyta.

Első Nagyszakállú Dániel király uralkodása a Föld felszínén megszűnt ugyan, és a kedvesen mekegő visszavedlett kecskévé, - de cseppet sem bánta!

Érthető: itt jobb dolga volt, mint a Pokolban, királyként. A káposzta torzsa nem torzsalkodott vele, hanem víg roppanásokkal masírozott tág bendőjébe.

No és a volt király itt bármikor levelezgethetett zsenge, vidáman zöld levelekkel.

Igaz, Dani, kissé különc módon, csak önmagával levelezett. Levélváltása így némileg egyhangú volt: egyik levél ment, befelé, a másik szintén befelé, meg a többi is, hasonlóképpen..