Kedves Barnaby!

A "túlírás" sokszor csak egy érzés, és nehéz pontosabban meghatározni, valamint az ízlések is különböznek (és bizonyos szinten nem is volna jó, ha nem különböznének). Nos, korántsem állítom, hogy igazam van, de olykor a verstől valami "megrendítőt" is várok, vagy legalábbis olyat, ami mögött ilyesmi sejthető.

Így a vers utolsó két versszaka szerintem talán ilyen "túlírásként" is felfogható, mivel magyaráz valamit, de hiányzik belőle az az erő, ami más verseid merész képeiben megnyilvánul. A "De a kő marad"... befejezés mögött lehet ilyen erőteljes kép, gondolat, de nem értettem meg pontosan, hogy ezzel a mondattal mire célzol, valami közismert alkotásra, történésre esetleg, de nem tudom mire.. A kő, az anyagi valóság, persze, marad, és ez elég megrendítő, de talán valami költői kép jobban érzékeltethetné, ha erre gondoltál.

Üdvözöl: Miklós

Köszönöm Miklós az olvasást.Nagyon örülök a véleményednek, teljesen jogosak a z észrevételeid.Időközben már átírtam a verset, a kifogásolt részekkel együtt.Nem voltam benne biztos, hogy jók a ragok,szókapcsolatok...Nem tudom, hol érzed túlírtnak a verset, ha megosztanád velem, örömmel venném.A többit még átnézem(vesszőhibák)Üdvözöllek barátsággal:B:)Ebben a versben a "szerelem" nem köthető személyhez, hacsak a haza nem az...:)

Kedves Barnaby!

Pompás költői kifejezések vannak a versben, utóbbiak jelentős értékei miatt is kissé még eltűnődnék azon: csiszolni lehetne rajta?

Egyik apróság, ha jól látom, az, hogy a többes számok után egyes számú kifejezés szerepel egymáshoz kacsoltan (például: "szavaid is csak panasz-szó", "kínjai szakad"). Utóbbiak, persze, egy versben lehetnek joggal szándékosak is, de funkciójuk akkor is megvizsgálandó. A szó többes száma: szók vagy szavak. Lehet, hogy a "szóim" is elfogadott kifejezés, a szók és a szavak mellett, de ebben nem vagyok biztos.
A csont egyszerre lehet gyulladt és hegesedő (sőt, a hegesedés alatt genny gyűlhet össze), de a közfelfogás talán mégsem kapcsolja össze a gyulladást a hegesedéssel (miközben materiálisan igazad van a versben!). A "sebem kivérzik" kifejezés sem kifogásolható, ha a nyers igazsághoz ragaszkodunk, mégis elgondolkoznék rajta. A "kivérzés", elvérzés igen súlyos dolog, a seb inkább átvérezhet a kötésen, ami hasonló, mint a kivérzés, de mégsem pontosan az..

Tehetséged vitathatatlan (sok nagyszerű alkotásod olvastam), ezen a versen azonban helyedben én még javítgatnék.

Egyrészt világosabbá tenném, hogy mivel vagy elégedetlen: szerelmeddel, a társadalommal, vagy mindkettővel? (Ez a tartalomra vonatkozik.)

Másrészt megszabadítanám a verset a túlírt, túlmagyarázott részektől. Helyettük azt a merész költői képalkotást alkalmaznám, amihez nagy tehetséged van, nálam jobban értesz, már többször igazoltad.

Végül végignézném a verset: például esetleg kellene bele itt-ott egy elmaradt vessző?

Üdvözöl: Miklós