JÓ GOLYÓ A HÓGOLYÓ

Eljött az ősz.

Észrevétlenül jött, mint máskor is. A vaddisznók már a lehullott kövér makkszemekből hizlalták tovább szalonnájukat. A három törpe pedig, Dagadász, Szederész, és Firefura, a vadkörtét gyűjtögette, meg a galagonya termését.

Kóstoltátok már a galagonya bogyóját?

Olyan, mint egy icipici alma. Jóízű, de, sajnos, kicsike, ráadásul belül nagy maggal.

Később megjöttek az őszi esők. A törpék házacskáikból nézték, amíg meg nem unták. Hamarabb megunták, mint az eső az esést, - de mit tehettek?! Ilyenkor nem jó az erdőt járni, hiába cuppog nagy élvezettel a sár csizmácska, cipőcske láttán, hiába próbálja a lábbeliket ott marasztalni. Nem szereti ezt a cipő, csizma, a benne levő törpécske még kevésbé.

Amikor azonban eláll az eső, kisüt a nap, csökken a sár, akkor az őszi erdő gyönyörű álomvilág. Barna, sárga, piros, vörös levelek mindenütt. A fénytől itt-ott lámpásként világítanak.

A színeket szerető kis manócska, Kökénybogyó Karcsi ezt írta az őszi erdőről:

Ahol levél barna,
ott fakadok dalra.
Búsuljak, mert ősz van?
Nem vagyok oly balga!

Ahol levél sárga,
lelkem öröm várja.
Őszi levelekkel
perdülök víg táncra.

Ahol levél piros,
lánykát látok. Csinos!
Zsebemből kibújik
ceruza, papiros..

Ki Ő? Manó Lenke!
Szívem szép szerelme.
Papirosra írom:
- Te is szeretsz, Lenke?!

Elolvassa, s mondja
szívecském szerelme:
- Hát.. én is szeretlek,
csacsi szertelenke!

Az ősz után azonban tél jött, előbb fekete felhőkkel, azután fehér hóval. Ez már ilyenkor nem tetszett a törpéknek, - vagy mégis tetszett!

Ha sok hó esett, az nem tetszett, mert ki sem tudtak lépni házacskáikból, amíg el nem lapátolták a havat.

Az viszont tetszett, ha kevés hó esett, mert törpéknek a törpécske havazás is elég, azzal elégedettek, - de a sok hóval elégedetlenek. Okkal, joggal!

Ebben az évben azonban nem volt csak törpécske havazás, így habozás sem: máris hozták a szánkókat, zsákocskákat, és elindultak csipkebogyót gyűjteni.

A csipkebogyó a vadrózsa termése. Nem csíp, ehelyett a bokor - szúr. Mármint a bokor ágain levő tüskék szúrnak. A törpék azonban ügyesek: száz érett csipkebogyó is a zsákocskákba kerül, amíg a bokornak sikerül egy törpét megszúrnia. Igaz, akkor a törpécske akkorácskát visít, mintha száz tüske szúrta volna meg!

Az érett csipkebogyó végében a természet finom lekvárt raktároz el. Ha véletlenül vagy szándékosan eljuttok Kutyuskára, a törpefaluba, feltétlenül kérjétek meg Dagadászt, Szederészt, vagy Firefurát: tanítson meg titeket is, hogy miként kell a csipkebogyó édes, lekváros végét szúrós részéről ügyesen leharapni!

A téli örömök közé nem csupán a szánkózás, síelés, korcsolyázás tartozik. Ide sorolható még a kocsonyaevés, és a hógolyózás is. Meg a madáretetés!

A hosszú lábú madáretetőt hamarosan fel is állították a törpék. Előbb különféle magok, bogyók kerültek a madáretetőbe, utána pedig különféle, magokat felcsipegető madarak.

Karmula, a vadmacska, úgy gondolta: a madáretető könnyen átalakítható madárral etetővé. Egy ilyen átalakításhoz önmagát tartotta a legalkalmasabbnak, ezért elkezdett az etető környékén ólálkodni.

Szegény Karmula azonban ezúttal nem volt a Szerencse fia. Talán azért, mert nem is volt fiú, hanem vadmacskaasszony, de talán azért is, mert nem volt se szerencsepatkója, sem pedig négylevelű lóheréje. No és ott volt a balszerencse is: a három törpe, Dagadász, Szederész, meg Firefura a közelben hógolyózott.

Firefura rögtön átlátott a szitán, azaz a vadmacska korántsem békés szándékán, és azt javasolta: amikor egymásra hógolyót dobnak, a hógolyók kicsit tévedjenek el a cica irányába.

Így történt, hogy amikor Dagadász Szederészt célozta meg hógolyóval, - hát csodák csodája, Karmulát találta fültövön!

Karmula mérgesen fújni kezdett, és még mérgesebben fújt, amikor a következő hógolyó Dagadász kobakja helyett az ő orrán kötött ki.

A cicus kobakjára viszont Firefura ültetett fel hólabda-sapkát, - bizony furán nézett ki vele Karmula!

A vadmacska a további ólálkodás helyett az eloldalgást választotta. Ezt a madarak örömmel fogadták, megtömték a begyüket, és elrepültek a fák közé.

A törpék meg visszaballagtak házacskáikba. Dagadász rántott gombát evett és hársfateát ivott. Szederész a szederlekváros palacsintát részesítette előnyben, de ő is hársfateát kortyolgatott. Firefura pedig lángost sütött, megette, és szamóca lével öblítette le.

Aludni azonban egyformán aludtak házacskáikban: mókusbunda alatt, - és mint a bunda!

Az erdei táj is aludt a tél nagy medvebarlangjában.

Sebaj, lesz majd új tavasz is, megindult, csörgő patakokkal, virágzászlós ébredéssel, bukfencező nyulakkal..

No és, persze, a három törpe, Dagadász, Szederész, és Firefura új kalandjaival..

VÉGE