Feltöltve: 2014-02-20 18:46:30
Megtekintve: 6012
FEL A FEJJEL, FIREFURA! (4)
CSENÉS HELYETT CSEREBERE
Nos, Kutyuska törpefalu lakói, a nevezetes törpék, ezúttal nyalánkságra éheztek. Az erdőben a legnyalhatóbb nyalánkság a vadméhek által készített mézecske. Erre támadt kedvük.
A vadméhodúban összegyűjtött méz fő dézsmálója a medve. A bundája védi a méhfullánkoktól, de a mackó szeme körül, és az orrán nincs bunda. Ugye, ti sem láttatok még bundás orrú mackót? Így a maci kétszer is meggondolja a mézdézsmálást, mert félti az orrát, szemét.
A három törpe tudta, hogy a méhfullánk veszedelmes fegyver, a mézcsenés tehát édes, de kockázatos kaland, amit nem csak kétszer, de háromszor is meg kell gondolni.
A három törpe háromszor körbejárt egy szerencsehozó vargányagombát, - és tényleg! Firefura a homlokára ütött: - Fel a fejjel! Tárgyalni fogunk a méhekkel egy kis mézcsereberéről. Olcsón megúszhatjuk a dolgot!
Egy-kettő-három: a törpék máris ott álltak a vadméhek odúja előtt. Kissé félénken, de hívogatni kezdték a méheket.
Jöttek azok maguktól is, de nagyon harciasan!
Firefura azonban elővette legnyájasabb mosolyát, és elkezdte az alkudozó versikét:
Amit kérünk csak egy kis méz!
Három törpécske rátok néz.
Mi rátok szépecskén nézünk,
de cserében legyen mézünk!
Ha szépen nézünk és sokat, -
okos méh mézből sokat ad!
A vadméhek kissé szelídebbek lettek, még a fővadméh is, aki ezzel a versikével válaszolt a törpéknek:
Törpe Urak! Szépen néztek?
Cserében nézhettek mézet!
S ha mézet enni akartok?
Jobb, ha fejecskét vakartok,
s szóltok (no de nem hadartok!):
mézért adni mit akartok..
A törpék elvonultak tanácskozni a közelben terpeszkedő óriási lapulevél alá.
Dagadász azt javasolta, hogy mindhárman öltözzenek fakéreg-páncélba, és vegyék el a mézet viadalban, diadallal.
Firefura inkább amellett volt, hogy menjenek tovább a béke ösvényén, és ajánlanak fel három üres csigaházat a méheknek, három vödröcske mézért cserébe.
A csigaházakkal felpakoltan ismét megjelentek a méhodú előtt, és rákezdték:
Mézért itt három csigaház.
Üresek! Nem kell rájuk máz!
Belebújtok, - bent éjsötét.
Nem látni a Nap üstökét.
Kibújtok, s újra ott a Nap!
Nos, ily remek vásárt ki csap?!
Éjjel ne bújjatok bele,
mert kint is úr a fekete..
A méhek vadul körülzümmögték-körbehümmögték a csigaházakat. Tetszett nekik a dolog, de nem eléggé.
A fővadméh elzümmögte, hogy ilyen üres csigaházakat ők is gyakran találnak, de nappal nincs idejük bújócskát játszani, éjszaka pedig, a fárasztó munka után, a kaptárban alszanak.
A három törpe erre megint elvonult a lapulevél alá. No, ott hirtelen szöcskeként ugrott ki Szederész fejéből a mindeddig meglapuló gondolat: illatos szederlevet kell kínálni a mézért!
Félóra múlva oda is gurítottak három icipici hordócska szederlevet a vadméhodúhoz.
A méhek szinte megtáltosodtak az illatától.
Adtak is érte a törpéknek három vödröcske mézecskét. Azok boldogan vitték, nagy út közbeni nyalakodással.
Igaz, a mézet három darázs, mielőtt hazaértek volna vele, megvámolta. A törpék azonban tudták, hogy a mézen, lekváron, és más édességen nyalakodó darázzsal óvatosan kell bánni. Azt, aki békén hagyja, nem szúrja meg mérges fullánkjával, - de azt, aki nem hagyja békén, megszúrja!
Ezt a törpék tudják ám, de nem árt, ha ti is tudjátok, mert néha a tudás a legjobb fegyver e fekete-sárga vitézekkel szemben is!
(Folytatom)
Nos, Kutyuska törpefalu lakói, a nevezetes törpék, ezúttal nyalánkságra éheztek. Az erdőben a legnyalhatóbb nyalánkság a vadméhek által készített mézecske. Erre támadt kedvük.
A vadméhodúban összegyűjtött méz fő dézsmálója a medve. A bundája védi a méhfullánkoktól, de a mackó szeme körül, és az orrán nincs bunda. Ugye, ti sem láttatok még bundás orrú mackót? Így a maci kétszer is meggondolja a mézdézsmálást, mert félti az orrát, szemét.
A három törpe tudta, hogy a méhfullánk veszedelmes fegyver, a mézcsenés tehát édes, de kockázatos kaland, amit nem csak kétszer, de háromszor is meg kell gondolni.
A három törpe háromszor körbejárt egy szerencsehozó vargányagombát, - és tényleg! Firefura a homlokára ütött: - Fel a fejjel! Tárgyalni fogunk a méhekkel egy kis mézcsereberéről. Olcsón megúszhatjuk a dolgot!
Egy-kettő-három: a törpék máris ott álltak a vadméhek odúja előtt. Kissé félénken, de hívogatni kezdték a méheket.
Jöttek azok maguktól is, de nagyon harciasan!
Firefura azonban elővette legnyájasabb mosolyát, és elkezdte az alkudozó versikét:
Amit kérünk csak egy kis méz!
Három törpécske rátok néz.
Mi rátok szépecskén nézünk,
de cserében legyen mézünk!
Ha szépen nézünk és sokat, -
okos méh mézből sokat ad!
A vadméhek kissé szelídebbek lettek, még a fővadméh is, aki ezzel a versikével válaszolt a törpéknek:
Törpe Urak! Szépen néztek?
Cserében nézhettek mézet!
S ha mézet enni akartok?
Jobb, ha fejecskét vakartok,
s szóltok (no de nem hadartok!):
mézért adni mit akartok..
A törpék elvonultak tanácskozni a közelben terpeszkedő óriási lapulevél alá.
Dagadász azt javasolta, hogy mindhárman öltözzenek fakéreg-páncélba, és vegyék el a mézet viadalban, diadallal.
Firefura inkább amellett volt, hogy menjenek tovább a béke ösvényén, és ajánlanak fel három üres csigaházat a méheknek, három vödröcske mézért cserébe.
A csigaházakkal felpakoltan ismét megjelentek a méhodú előtt, és rákezdték:
Mézért itt három csigaház.
Üresek! Nem kell rájuk máz!
Belebújtok, - bent éjsötét.
Nem látni a Nap üstökét.
Kibújtok, s újra ott a Nap!
Nos, ily remek vásárt ki csap?!
Éjjel ne bújjatok bele,
mert kint is úr a fekete..
A méhek vadul körülzümmögték-körbehümmögték a csigaházakat. Tetszett nekik a dolog, de nem eléggé.
A fővadméh elzümmögte, hogy ilyen üres csigaházakat ők is gyakran találnak, de nappal nincs idejük bújócskát játszani, éjszaka pedig, a fárasztó munka után, a kaptárban alszanak.
A három törpe erre megint elvonult a lapulevél alá. No, ott hirtelen szöcskeként ugrott ki Szederész fejéből a mindeddig meglapuló gondolat: illatos szederlevet kell kínálni a mézért!
Félóra múlva oda is gurítottak három icipici hordócska szederlevet a vadméhodúhoz.
A méhek szinte megtáltosodtak az illatától.
Adtak is érte a törpéknek három vödröcske mézecskét. Azok boldogan vitték, nagy út közbeni nyalakodással.
Igaz, a mézet három darázs, mielőtt hazaértek volna vele, megvámolta. A törpék azonban tudták, hogy a mézen, lekváron, és más édességen nyalakodó darázzsal óvatosan kell bánni. Azt, aki békén hagyja, nem szúrja meg mérges fullánkjával, - de azt, aki nem hagyja békén, megszúrja!
Ezt a törpék tudják ám, de nem árt, ha ti is tudjátok, mert néha a tudás a legjobb fegyver e fekete-sárga vitézekkel szemben is!
(Folytatom)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!