KUTYUSKAI NYÚLFÜLMÉRŐK

No, nem kell rögtön csodálkozni!

A kutyuskai nyúlfül mérők azonosak a három törpécskével: Dagadásszal, Szederésszel, és az egyre furfangosabbá váló Firefurával.

Remélem, hogy Dagadászról eszetekbe jut: ő főgombász, Szederészről meg, hogy főszedrész. Firefuráról pedig az: - Fel a fejjel!

A nyúlfül mérés a kutyuskai nyúl szépségverseny része. A legszebb nyúlleány vagy nyúlasszony az lesz, akinek a leghosszabb a füle, - mert nyulak legfőbb ékessége a fülük! Persze, gyors lábuk mellett, a fülük egyben a leghasznosabb szervük is, hiszen a hallgatódzó fülkagyló jelzi a nyuszinak, hogy mikor kell felhúznia a nyúlcipőt.

A nyúlleányok és nyúlasszonyságok fülét pedig e törpék mérik a szépségversenynél, mint hivatalos nyúlfül mérők.

A nyúlszépségverseny végén mindig nagy lakoma van. Káposzta, répa, saláta kerül a terítőre. A terítőt zsenge fűszálakból szövik, és a lakoma utolsó fogása - maga a terítő.

A három törpét, nyúlfül mérői érdemeikért, mindig meghívják e lakomára. Arra mindig három tarisznyával érkeznek. Nem úgy értem, hogy összesen hárommal, hanem úgy: mindegyiknél három-három van.

A törpék a nyulak kínálta finomságokat elteszik: 1. a hasukba (bendőtöméssel), 2. valamennyi zsebükbe (gyors bezsebeléssel), 3. kalapjukba (de vigyáznak: nehogy kalap lyukba jusson!), 4. valamennyi tarisznyájukba (takaros betarisznyálással). Persze, kis taligán is vinne haza az eleségekből mindegyik törpe, de taligát nem visznek magukkal a lakomára, az már nem illendő, - az már mohóság volna Kutyuskán, és fás, mohás környékén!

Az ez évi nyúlszépségverseny jól haladt előre. A nyúlszépségek felsorakoztak.
Dagadász pedig kiadta a vezényszót:
- FÜLLEL FÖL!

A nyúlleányok és nyúlasszonyok felemelték füleiket, a rajongó nyúllegények és nyúlférjek pedig e felemelt fülekre szemeiket.

Szederész és Firefura elkezdte a nyúlfül mérést.

Dagadász ekkor a közeli dombra ment gomba- és szamócaszüretre, akarom mondani szünetre. Ám szünetben is lehet szüret, ha nem szüret szünet!

Hát mit látott, ki lapult meg a domb mögött?!

Egy különös csacsi, más néven szamár. Igen nagy fülű, de csacsinak igen kistermetű. Bemutatkozott: ő, mint főfülű fő fülszakértő, a fülmérés főellenőre.

Dagadász utóbbit csak félig hitte el.

A csacsi ábrázatot elfogadta. A csacsi termetének nagysága azonban gyanús lett számára, mert sokkal kisebbnek tűnt, mint annak a csacsinak a termete, akit három éve látott három pillanatra a harmadik erdőszélen. Ezt meg is jegyezte a csacsiszerű alaknak.

A fülmérő főellenőr igyekezett megnyugtatni Dagadászt: a nagy melegben összezsugorodott a termete, mert a víz elpárolgott belőle!

Dagadász ezt lehetségesnek tartotta, mert tudta: a szárított gomba is sokat veszít súlyából, összetöpörödik. Érdeklődését azonban úgy felkeltette ez az épkézláb magyarázat, hogy négykézlábra állt, és jobban szemügyre vette a csacsiféleség lábát, farkát, de még fizimiskáját is!

E szemügyre vétel újabb ügyet sejtetett számára, szempillantásnyi idő alatt!

A csacsifej álarc volt, alatta meg róka volt!

A róka nagyon ravasz, ezért vele szemben óvatosnak kell lenni, és nem csupán akkor, ha itt a tavasz!

Dagadász gyorsan felkereste a két másik fülmérő törpét: Szederészt és Firefurát. Elmondta nekik a csacsi kinézetű rókát, aki őket szamárnak gondolja. No, lett is nagy ijedtség!

A nyusziknak nem szóltak erről, így nem tört ki pánik, fejveszett futás, ami a szépségverseny gyors és gyászos végét jelenthette volna.

Firefura, ha megijed, ijedtében még ötletesebb lesz, - most is életrevaló tervet forgatott ki agyacskájából. Eszerint cselekedtek.

A domb mögött az ál-csacsit, egyúttal ál-főfülű ál-főszakértő ál-főellenőrt, a három törpe nyájasan fogadta. Rögtön meghívták a nyúl szépségverseny előtti csukaosztásra.

Ez a csukaosztás nagyon érdekelte az ál csacsit, egyben valóságos rókát.

A törpék erdei kúthoz vezették. A kútban víz volt, de igen mélyen, lent.

Valami mozgott is a vízben. Talán csuka? A róka kérdezősködni akart, de Firefura ezzel a versikével intette le:

Annak jár csak a csuka,
aki száját becsukja!
Aki száját járatja,
annak csuka nem jár ma!

A rókát udvariasan betessékelték a kút lyukas vödrébe. A vödröt leengedték a kútba. Ám - micsoda feledékenység! - ekkor Dagadász a homlokára csapott:
- Jaj, a nyúlszépségverseny! Bocsájtson meg, főellenőr úr, de nekünk mennünk kell! Vár minket a nyúlfül mérés! Jó étvágyat a csukákhoz! Majd nekünk is hozzon belőlük néhányat!

A róka most már kinyitotta, és nagyon is járatta a száját, de hiába, nem volt, aki a vödröt felhúzza. Igaz, odacsődült néhány lármás szajkó, azok nagyon értenek a száj-, azaz a csőrjáratáshoz, de vederfelhúzáshoz semmit sem. Így a rókának be kellett érnie hosszú szajkóvitával, amelynek témájául a szajkók az erdei kutak rossz állapotát, és a bennük való, engedély nélküli fürdés jogtalan vagy jogos voltát választották.

A nyúlszépségverseny bukfenc nélkül haladt, de a végén sok nyúl bukfencet hányt örömében.

Ügyesenegyenesfüles Amália nyúlleány nyerte meg a Nagy Kék Káposzta-díjat. Előbb majd elolvadt boldogságában, de azután úgy döntött: nem olvad el, hanem inkább répázik, salátázik, káposztázik.

A törpék vígan tömték meg répával a legnagyobb méretű törpetarisznyáikat. A közeledő varjúcsapat hangja később ide-oda szállt a fák között:
- KÁR! KÁR! KÁR!

- Rossz helyen mondjátok! - csapott elégedetten dugig tömött tarisznyáira Dagadász. A falu tájékán károgjatok, ott, ahol talán kár keletkezett! Itt nincs kár, csak haszon..

A varjúcsapat azonban a saját kárára gondolt: lekésték a nyúlszépségverseny utáni lakomát, nem volt már mit csőrükbe kaparintaniuk. Mi ez, ha nem kár?!

A lakoma utáni tánc hajnalig eltartott. Hegedűhúrszaggató Csáposka manó húzta a nótát, amit ő maga szerzett. Szövege is szép volt, felejthetetlen:

A szerelmünk szép levelű saláta!
Levelével levelezzünk, te drága!
Kék káposztád megkóstolom. Ó, finom!
Káposztás lett kedvem. Csókom átadom!
Répa roppan, zsenge fűben hűs idő.
Puszi! Nyuszi! Mikor lesz az esküvő?

(Folytatom)