Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1971
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2021-03-13
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (203)
-Egyéb prózai alkotások (580)
-Mese (283)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (33)
-Versek (864)
-Társalgó (5)
Feltöltve: 2014-02-14 17:25:16
Megtekintve: 6087
HOPP és KOPP (13)
KIS KALAND A NAGY FALUBAN

No, manószemmel nem volt az kis kalandnak nevezhető, amibe belecsöppent a három manócska, meg a törpécske! A csivava kutyus, Csilicsuli beszaladt a faluba, utána meg félig nyitott kertkapun egy kertbe, hátán picike kényszer utasaival.

Hopp, Kopp, Picimanó, meg Pöttömtöttöm először látta a falut. Embereket már sokszor láttak az erdőben, felnőtteket is, kiránduló gyerekeket is, de a faluban még sohasem voltak. Igaz, más manók sem.

Ki tudja mi lett volna, ha felnőtt szeme elé vetődnek!

Ám szerencséjük volt, mert a csivava egyenesen gazdája, Rókafogó Klárika lábai elé vitte őket.

Klárika már majdnem iskolás volt, de még volt hátra néhány hét addig, amikor a szeptemberi iskolacsengő az első osztályba hívja.

Klárikának több képeskönyve volt, azokban látott manókat is. Mamája is mesélt neki róluk. Nagymamája is. Így a kislány nem lepődött meg annyira, mintha egy felnőtt látta volna meg e mesésen pici emberkéket.

Klárika, ha nem is lepődött meg annyira, mint egy felnőtt tette volna, örülni viszont annál jobban megörült. Mit megörült! Ujjongott! Nagyot kiáltott:
- Manók! Manók! Szervusztok!

- Pszt! - mondta neki Hopp. Ne bánts minket! Manók vagyunk, de ne bánts minket, ne áruld el, hogy itt vagyunk, mert akkor végünk! Elfognak minket!
Mi jó manók vagyunk!

Kopp is hozzátette:
- Elfognak, bezárnak! Jaj! Jaj! Ne árulj el minket!

Picimanó úgy gondolta, néhány dicsérő szó is segíthet a kislány barátságának elnyerésében. Versben kiáltotta, kicsit ijedten, de őszintén:

Te oly kedves kislány vagy!
Mindkét szemed szép és nagy!
Göndör hajad oly fényes.
Ruhácskád is ízléses!

Klárika valóban örült a dicséretnek. Kijelentette:
- Nem bántalak bennetek! Nem árullak el senkinek! Ha jó leszek hozzátok, akkor máskor is eljöttök? Nagyon szeretném!

- Eljövünk, ha merünk! Ha nem merünk, otthon maradunk! Juj! Ez az állat a te vadmacskád? - kiáltotta rémülten Pöttömtöttöm, a kis törpécske, mert meglátta Klárika cicáját, Nyifikót.

Hopp, Kopp, valamint Picimanó szintén nagyon megijedt, mert a cica megszagolta őket.

A cica azonban nem találta őket egérszagúnak, meg azt is látta: Csilicsuli, a kutyus védelmezően áll mellettük. Nyifikó nem akarta magára haragítani a kutyust. Különben is, gondolta, ha a négy picurka nem egér, nem is tollas madárka, akkor nem teheti rájuk a pracliját.

No meg azt is látta: Klárika milyen nevetős arccal beszél velük. Nyifikó is bájos pofit vágott hát, sőt, még a doromboló nótát is eldorombolta.

Pöttömtöttöm figyelmeztette társait, és Klárikát a veszélyre:

A felnőttek meglátnak!
Felverik a nagy házat!
Manót, törpét elfognak!
Jó napunkra jön rossz nap!
Az is lehet: nem is egy, -
rossz napokból egész hegy!

Klárika is úgy vélte: jobb, ha valamennyien óvatosabbak.

Köténye zsebébe tette Hoppot, Koppot, Picimanót, és Töttömpöttömöt. Onnan azok minden jól láthattak. Megmutatta nekik a kunkorodó farkú, nagy tarajú kakast, a kotkottozó tyúkocskákat az ól körül, meg a fehér nyuszikat.

Ámult-bámult a három manócska, meg a kis törpe.

Ezt követően Klárika beszaladt a házba, és saját uzsonnájából szalvétába kötött öt háromszögletű sajtot, amelyeken medve képe volt, meg ugyanannyi kolbászkarikát.

Miért ötöt, ha a picurkák csak négyen voltak?

Hát, Csilicsulinak, a csivava kutyusnak is kellett kapnia valamit azért, hogy biztonságosan visszavigye kis utasait az erdőszélre. Ő kapta az egyik sajtot, meg az egyik kolbászkarikát.

Klárika is kapott valamit?

Igen!

Picimanó átnyújtotta neki madár- és manóhívogató sípját. Hozzátette: ha Klárika kirándul az erdőbe, és megfújja a sípot, akkor a madár odaszáll, vagy elszáll, - de ők biztosan előjönnek!

Odaért a kutyus utasaival az erdőszélre, biztonságosan?

Odaért! Vissza is ért Klárikához, egykettőre. Arra azonban nem akart emlékezni, hogy a viteldíjat egyszer már kifizette neki Klárika.

A kislány nevetett:
- Itt van még egy kis sajt, meg kolbász. Igazad van, oda út is volt, meg visszaút is!

Klárika mamája, és papája mit sem tudott a manókról, de azt látták: a kislányuk jó étvággyal ehette az uzsonnáját, mert több fogyott, mint más napokon. Megsimogatták a fejecskéjét.

(Folytatom)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!