Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1971
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2021-03-13
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (203)
-Egyéb prózai alkotások (580)
-Mese (283)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (33)
-Versek (864)
-Társalgó (5)
Feltöltve: 2014-02-12 20:21:08
Megtekintve: 6123
HOPP és KOPP (8)
PICIMANÓ, MINT FELFEDEZŐ

Picimanó kézikocsit húzott maga után. A kocsin hatalmas látcső volt, meg tömött hátizsák. Talán mindkettőt feledékeny vadász hagyta ott az erdőben?
Vagy puska nélküli, békés kiránduló?

- Megint felfedező lettél? - csörögte le neki a szarka a vadcseresznyefa ágáról.

- Igen! - mondta a manócska. Felfedezem az Öregdombot!

- Azt már felfedezték a vadászok! - csörögte vissza a szarka. Fácán Bözsinek három tollát ott szakította ki egy sörétszem. Ha kicsit jobban céloz a puskás ember, Bözsiből fácánpörkölt lett volna.

- Ó, mikor volt az! - legyintett Picimanó. Még a múlt évben. Ha fel is fedezték az Öregdombot, talán már meg is feledkeztek róla. No, és talán nem lehet valamit többször is felfedezni?!

Picimanó eléggé feltűnő volt a kézikocsival, és a rajta levő távcsővel, meg hátizsákkal. Hopp is, Kopp is észrevette őt.

Hopp így tréfálkozott:

Önnek nincsen lova!
Látom. Hova, hova?

Kopp meg ekképpen:

Kis kocsidon mi van,
hátizsákban? Arany?

- Azt még nem tudom, hogy e talált hátizsákban mi van, mert nem nyitottam ki.. - mondta Picimanó. Ám azt tudom, hogy felfedező leszek. Felfedezem az Öregdombot!

- Előbb a hátizsákban levő dolgokat kell felfedezned! Azzal kezdd a felfedezést, ami az orrod előtt van! - mondta Hopp.

Hárman együtt levették a kézikocsiról a hátizsákot, azaz, mivel nehéz volt, valójában lelökték.

Kinyitni már könnyebb volt. Mi volt benne?

Néhány csoda értékes dolog! Takaró. Szúnyogháló. Bicska. Zsebóra. Térkép. Tasak, amibe ezt-azt bele lehet tenni, ha belefér. Még egy képeskönyv is!

A három manót nagyon érdekelte a képeskönyv. Kiderült: egy emberről szól, aki azt hitte, hogy felfedezte miként hajózhat el Indiába. Ezt rosszul hitte, nem azt fedezte fel, viszont felfedezett rézbőrű embereket, indiánokat. Később, már másik ember, felfedezte, hogy az indiánokat felfedező ember, Kolumbusz, az indiánok földjét fedezte fel: Amerikát.

Picimanó nagyon fellelkesedett:
- Kolumbusz felfedezte Amerikát, és én is Nagy Felfedező leszek! Felfedezem az Öregdombot!

Hopp ezzel nem értett teljesen egyet:
- Kolumbusz elsőnek fedezte fel Amerikát, még ha Indiának hitte is, az Öregdombot viszont mi is felfedeztük már. Te nem elsőnek fedezed fel az Öregdombot, mint a Nagy Felfedezők!

Picimanó azonban nem hagyta magát:
- Kolumbusz előtt is felfedezték Amerikát azok a rézbőrűek, akik a könyvben indiánok! Rajta vannak a képen!

No, ezt Hoppnak és Koppnak is el kellett ismerniük. Így meg kellett elégedniük azzal, hogy értékes tanácsokat adhatnak Picimanónak.

Hopp azt mondta:
- Ne nevezd magad, mint felfedező, Picimanónak, mert az nem elég félelmetes név egy felfedezőnek. Attól nem ijedeznek a vademberek. Nevezd magad Karambusznak, azzal elmehetsz felfedezőnek is, kalóznak is, de még erdei rablónak is! Neked adom ajándékba ezt a nevet, - ha nekem adod a bicskát!

Picimanó, azaz, most már Karambusz, beleegyezett, mert fontos a név.

Kopp hasonlóan szerény és segítőkész volt, több hasznos tanácsot is adott az újdonsült Karambusznak:

1. csak azt fedezze fel, amit talál, amit nem talál, azt ne,
2. ha éhes, akkor egyen, ha szomjas, akkor igyon, de csak azt egye-igya, amit talál,
3. ébren, nyitott szemmel aludjon, mert egy felfedezőnek mindenre mindig fel kell készülnie,
4. ne bújjon be olyan lyukba, amelyikből később nem tud kibújni,
5. a messzelátóval messze láthat, de azért ne higgye azt, hogy az, ami messze van, közel van, mert csalódhat.

E bölcs tanácsokért Kopp csak a hátizsákból kikerült zsebórát kérte el. Igaz, a zsebébe legfeljebb az óra felhúzó gombja fért volna bele, de azért egy ilyen zsebóra manóméretű kunyhóban falióraként is teljesíthet szolgálatot.

Picimanó, a Karambusz névvel, és okos tanácsokkal felszerelten, vidáman folytatta útját az Öregdomb felé. Vidáman, csak kissé lármásan, mert sietősen költött versikéjét ordítozta:

Manólánytól jár a pusz!
Ki vagyok? Új Kolumbusz!
Nevem mától Karambusz!
Velem ujjat ki is húz?
Én mindent felfedezek,
amit eszembe veszek!
Előbb-utóbb mindenkit
felfedezek ott vagy itt!
Ám akit felfedezek,
hőségben sem legyezek!
Nem vagyok én legyező,
Bandi, te fülhegyező!
Ki vagyok? Új Kolumbusz,
ki nem hajóz, - kocsit húz,
de, amit fejébe vesz,
mindent, mindent felfedez!

Nyúl Bandi, Fácán Bözsi, meg Fürj Panna elismerően nézett a manócskára.

Ez az elismerő nézés jól esett neki. A nagyobb nyomaték kedvéért még a távcsőbe is belenézett, - és tényleg felfedezett valami nagyon fontosat!

- Vadászok! - kiáltotta Nyúl Bandiék felé. Bújjatok el!

Nosza, a nyuszi, a fácán, meg a fürj nem kérették magukat, villámgyorsan hálát rebegtek Picimanónak a nagy felfedezésért, és eltűntek.

A két vadász kényelmesen ballagott. Közben eszegettek, iszogattak, - majd pedig iszogattak, eszegettek, mert szerették a változatosságot. Később elnyúltak az árnyékban, egy fa alatt. Pihentek. A nagy pihenésben csudamód megéheztek újra, ezért összehajtható kis asztalkát vettek elő, amit valamelyik dagadt hátizsákból finomságokkal terüljasztalkámmá varázsoltak át.

- Milyen lusták ezek a vadállatok! - jegyezte meg egyikük. Se nyúl, se róka, se vaddisznó, se őz nem jelentkezik nálunk. Ezek már a vadászt sem tisztelik!

Belenézett a távcsövébe, és felkiáltott:
- Nézd csak, te! Arról a dombról icipici emberke meg minket bámul messzelátóval!

A másik álmosan dörmögött:
- Mondtam, hogy ne igyál annyi bort, mert a végén borúsnak látod a derűset, és még az orrod is veres lesz, nem csak bibircsókos!

Társa erre csak legyintett egyet, visszatette a távcsövet a hátizsákba, és ledőlt az árnyékban a fűre.

Később a vadászok hazamentek. Karampusz, vagyis Picimanó, felfedezte az Öregdombot. Ott felfedezett egy manókislányt, aki nem volt rézbőrű indiánlányka, de nagyon csinos. Neve illett a Karapuszhoz, csak szelídebb név volt, mert Talantusz Lenke.

Lehet, persze, hogy az Öregdombon Talantusz Lenke előbb fedezte fel Picimanót, mint Karampuszt, mint az őt, - de ebből nem lett köztük vita.

Sőt! Megegyeztek, hogy másnap is felfedezik az Öregdombot, együtt, közben pedig egymást is újra felfedezik. Folytatni kell a Nagy Felfedezést!

Kéz a kézben, nevetve futottak le a dombról, ami már egyértelműen annak a jele volt, hogy két Nagy Felfedező barátságot kötött.

(Folytatom)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!