SÜNÓKA ELUTAZIK

Aki költő, arra a világ nyelvet öltő.

No, ebben sok igazság van, de Sünóka, mint többször említettem, nem csak költő volt, hanem számtantanár is, és egyúttal a Kerekerdei Hírkürt főszerkesztője. Így már megtehette, hogy időnként ő is nyelvet öltsön a kerekerdei világra, visszanyelveljen, - győzte nyelvvel!

A költő költ.

Ez könnyebb ugyan, mint a madaraknál a tojások kiköltése, mert, ugyebár, azoknak ott kell ülni a fészkükön, ahol legfeljebb fészkelődhetnek, de onnan hosszabb időre nem távozhatnak, mert a tojások kihűlnek, és akkor már nem repül ki belőlük kismadár. Persze, a kismadár kikötés után sem repül egy darabig, mert, mint a mondás tartja, ahogy a hamar munka, a hamar repülés is ritkán jó.

A költő azonban, ha tevékenysége könnyebb is a tojás kiköltésénél, időnként elmélyül gondolataiban.

Mély gondolat mélyre vihet, Sünókát is egyszer-kétszer gödör mélyére vitte, de onnan előbb-utóbb mindig kijutott, még akkor is, ha saját két lába és keze segítségével kellett kimásznia, vagyis kézzel-lábbal felkapaszkodnia a gödör szélére, de még, ráadásul, ugrania is kellett egy nagyot, hogy kijusson. Ám még mindig jobb, ha valaki magától ugrik, mint ha ugratják!

Sünóka most is éppen költött, - és ment. A költés is ment, ő is. Készült a költemény, ilyen szép sorok tolakodtak a versébe:

Kerekerdő szép kalapján sárgállik a pitypang.
A pitypang az olyan virág: benne a pity nem pang!
Színe ömlik a szemekbe. Pityegnek madárkák.
A kutyák is e virágot kutyatejként áldják.
Kerekerdő kerek népe, kerek-perec mondom:
- Nincs nálad kedvesebb kerek nagy világporondon!
Kerékkötők, ha akadnak, akkor sincsen véged,
mert sohasem gurulhat el a Te dicsőséged!

A készülő versbe belopakodott ugyan sántító féligazság is, mert a pitypang másik neve (a gyermekláncfű mellett) valóban kutyatej, de az eltört növényszárból kicsorduló lé olyan keserű, hogy azt a kutyák nem áldják. Kik áldják? Nem tudom, mert én sem tudhatok mindent, ha majdnem minden tudok is. Utóbbi miatt van is bajom, épp elég!

Sünóka addig-addig ment, addig-addig költött, amíg, bár verembe, gödörbe nem esett, mégis, akaratán kívül, átsétált a kerekerdei határon, és ott találta magát egy másik országocskában: Rakomanciában.

Ez okból kell eljárnunk így és nem másképpen: be kell fejeznünk a SÜNÓKA ÉS BARÁTAI cím alatt elmesélt történeteket, és át kell térnünk másokra. Utóbbiakat is megtalálhatjátok a SÜNÓKA UTAZÁSAI cím alatt, de nehogy a cím felett keressétek!

AKI KERES, TALÁL, - tartja a közmondás, de mindig gondoljátok át: MIT kerestek, MIÉRT, és HOL KELL KERESNETEK!

Nem csak a piros szemű szamóca szeret elbújni a zöld levelek mögé..

VÉGE