SÜNÓKÁÉK A CSAPÓKNÁL

No, ilyen fura falunév is ritkaság, mint a VALAHOL. Ám a VALAHOL is csak volt, van VALAHOL, lehet, hogy másutt is, de Kerekerdőben mindenképpen..

E falucskában éltek azok a törpécskék, akiknek nevében ott volt a CSAPÓ. Nem akarok becsapni senkit, valószínűleg ma is ott élnek, ha meg nem haltak, de arról nem is kaptam hírt, hogy meghaltak volna.

Miért kereste Sünóka, a híres manóköltő olyan izgatottan a Csapókat?

No, csak azért, mert azt hallotta róluk: nem csak fafaragással foglalkoznak, hanem versfaragással is, és személyesen szerette volna megmondani nekik, - persze, nagy költői tapintattal! - hogy foglalkozzanak inkább kizárólag fafaragással, ő a versírást teljesen magára vállalja helyettük.

A híres manóköltőt Nyúl Benő is elkísérte.

Az első házacska tölgyfára tapadt hatalmas taplógombára épült. Ajtaján ott díszelgett a név: LECSAPÓ.

Sünóka is, Nyúl Benő is meghúzta a csengőt, részben azért, mert dupla húzás dupla biztonság, másrészt Benő is szeretett csengőzsinórt húzogatni.

Az eredmény elő is ugrott egy hórihorgas törpécske képében, aki Sünóka kobakjára is, Nyúl Benő buksijára is, nagyot ütött egy légycsapóval. No, még ha csak ezt tette volna! Ám ráadásul versben kurjantotta:

Rókaláb és pocsolya!
Ringó-rengő kocsonya!
Csípős kedvű kiscsibe!
Amit kaptál, kicsi-e?!

- Ez az! - tapogatta meg Sünóka a saját feje búbját. Csapkodj, csak ne az én fejemre, és ami a fő: ne mondogasd a verseidet! Ezt mindjárt följegyzem, azaz füljegyzem neked, hogy el ne felejtsd!

Szavatartó manóköltő volt Sünóka. Fülön csípte Lecsapót, de ennél többet is tett, mivel egy kihegyezett lúdtollal a törpécske jobb- és bal fülére egyaránt felírta:

Fülecskéden serceg
tollam: - Ne írj verset!

Beugrott a házába Lecsapó, fülföljegyzetten. Ebben kicsit Nyúl Benő is segített neki, mert hátulról megadta neki a szükséges löketet.

A következő házacskán, akarom mondani, inkább palotácskán, Sünókáék megbámulhatták a mázacskát. Szép cirádás vörösréz betűkkel a tulajdonos neve is ott hivalkodott rajta meghívottan: FELCSAPÓ. A kertben szökőkút szökött, piroslott a málna, óriási medencéből ki-kitehénkedett a bálna.

Felcsapó ruhája selymeskedett, gyémántozott, fényeskedett, tükrösködött, olyannyira, hogy Sünóka és Nyúl Benő egyszerre emelt e fenséges öltözet előtt kalapot.

Felcsapó elővette szuperarany, mindig zenélő zsebóráját, és úgy tett, mintha csak a pillanatnyi idő érdekelné, majd panaszos, nyafogó hangon megszólalt:

Itt élek e pici házban,
hatszázharminc kis szobában!
Itt élek e csöpp birtokon,
s nincsen hozzá aranytokom!
Medencémben csak egy bálna, -
szegénykémnek nincsen párja!
Nejemtől is mit hallhatok:
nem kaphatók új, s új Napok!
Szegény le-leheveredik,
s a réginél sütkérezik...

- Ez az! - kiáltott fel Sünóka. Sütkérezzetek felőlem akár a legújabb, legragyogóbb Nap alatt, de, légy szíves, ne adasd ki verseidet se szarvasbőrbe kötve, sem anélkül! Ha olyan sok a pénzed, akkor inkább az én költeményeim nyomtasd ki!

Megijedt Felcsapó, olyannyira, hogy még a zsebéből is kiesett az aranyóra, sőt, a zenélést is abbahagyta, de még az időre való mutogatását is a számlapján.

Ki ijedt meg, Felcsapón kívül?

Hát, nem más, mint Sünóka és Nyúl Benő!

Van amikor botorság a bátorság. Megjelent ugyanis Felcsapó felesége, Tüzesszájika, aki nem volt hétfejű házisárkány, és csak egy szája volt, de azzal azután kész volt mindenkit elnyelni, egészben lenyelni.

Ha az rázendített a szidalmakra, mások csepülésére, még az égzengés is elámult!

Felcsapó felesége, Tüzesszájika ellen csak egy segíthetett, pontosabban kettő: bizonyos közmondás ismerete, és a fejnek gyorsan engedelmeskedő láb. Sünókáék azonban ismerték ezt a mondást: SZÉGYEN A FUTÁS, DE HASZNOS.

Loholt is ám ellenkező irányba Tüzesszájika elől Sünóka és Nyúl Benő!

Sünóka azonban még futás közben is teljesítette költői kötelességét, mert ezt lihegte:

Szá-szá-szá-szá-Szájika!
Mily fertelmes száj lika!
Mily kerge szó fergeteg!
Elképzelni sem lehet!

Minden futás elér valahová. Ezt véssétek jól eszetekbe!

Sünókáék is elértek egy csinos házacskáig, amin táblácska hirdette: BECSAPÓ.

Becsapónak többféle ábrázata volt, de most a barátságosan becsapósat vette elő. Erősen színlelte az őszinteséget is, csak a szeme, orra, orcája, mája és kiskutyája nem lelte meg az ehhez megfelelő színt.

E sokszínűen kétszínű törpécske nyájasan kezdte. Még gombapörkölttel is kínálta Sünókáékat, és elmondta hozzá: bár ő nem szokta vallatni a gombákat, hogy épelméjűek-e vagy bolondok, de, ha Sünókáék véletlenül rosszul lennének, akkor is ott van a kórház, ahol könnyen kikezelnek bárkit, aki kezelhető. A múltkor is saját lábán jött ki onnan egy beteg, igaz, azt kitaszították onnan azon a címen, hogy sokat mekeg..

Sünókáék visszautasították a kínálást, mert nem kívánták, hogy a kín beléjük álljon, - inkább álljon kinn, ha már nem akar lenyugodni.

Becsapó egyébként égre-földre esküdözött: ő sohasem ír verseket!

Sünókáék azonban Becsapó könyvespolcán húsz verseskötetet pillantottak meg, és mindegyikről Becsapó neve ötlött a szemükbe, köztük egy igen vastag könyvről is, aminek CSIRKE CSÍPTE CSIPERKE ÉS MÁS KÖLTŐI REMEKMŰVEK volt a címe.

Arra a kérdésre, hogy ő írta-e ezt a rákot is megrémisztő műremeket, Becsapó igencsak remegett. Egy-két kiadós fülhúzás után azonban megígérte, hogy nem ír több verset, - de hát az, aki ilyen ravaszka, könnyen felejt tavaszra!

Sünókáék tovább ballagtak. No, nem sokáig, csak addig a kerek lakig, amelyen ez állt: KICSAPÓ.

A lakon sok kerek ablak volt, hogy Kicsapó könnyen ki tudjon rajtuk csapni. Sünóka első kérésére Kicsapó máris kicsapta élete verses fő művét: vigyék a nyomdába, de gyorsan!

Sünókáék vitték is, de nem a nyomdába, hanem valahová egészen máshová.

Végül magam is mosolygósan olvastam a Kerekerdei Hírkürtben Sünóka kritikáját a négy törpe könyvecskéiről. Én nem akarok az ügyben döntőbíró lenni, legyetek ti, - de előbb szorgalmasan gyakoroljátok a konyhában a döntögetést! Ne felejtsétek el: GYAKORLAT TESZI A MESTERT!

Én csak Sünóka sorait másolom ide:

LECSAPÓ amit írt, nagyon
csacska, ezért le is csapom!
Nem írt jobbat a FELCSAPÓ, -
minden könyve csapnivaló!
BECSAPÓRA csapjon macska, -
az olvasót jól becsapta!
No, még egy könyv! Mi van abban?
Ablakomon át kicsaptam!
Ezt KICSAPÓ írta, róla
annyit: csípje meg a csóka!
Kócsagtollas a kalapom.
Nagy dühösen félrecsapom.
Minek firkál ennyi CSAPÓ?!
Jól rúgja meg mindet a ló!

(Folytatom)