Feltöltve: 2014-01-27 08:03:00
Megtekintve: 6061
SÜNÓKA ÉS BARÁTAI (11)
KUTYAVÁR
Kerekerdő közepében várat építettek a kutyák.
Főtornya egy háromemeletes kutyaház volt. A tetejében kis pincsikutya lakott, alatta nagy fogú bulldog, legalul pedig borjúnagyságú bernáthegyi.
Ám voltak ott agarak, egész nap kedvükre nyargalhattak a nyulak után, szimatoló vizslák, és még sok másféle kutyus is.
Reggel a kis pincsi kiugrott a házából, és olykor egyenesen a bulldog hátára esett. Utóbbi rögtön méregbe gurult. Egy perc múlva kutyaugatástól volt hangos és visszhangos az erdő.
Sünóka, a híres erdei manó, rögvest verset írt a kutyavárról:
Kutyaháj és kutyamáj!
Kutyaháton kutya vár.
Szemtelenül, szüntelenül
a fülembe kiabál!
Felépült a kutyavár!
Minden kutyus tudja már?!
Az a pici pincsi hol
a kutyába kutyagol?
Boldog bulldog talpra áll:
- Kutyavárban áll a bál?
Annyi biztos, nem vitás:
száll a kutyaugatás!
Ketyekutya Kelemen!
Neked tetszik? Nekem nem!
Kutyafáját! Vad világ
kimutatta a fogát!
Ha minden kutya nem is tudott a kutyavárról, az én ebecském fülébe azért eljutott a hír.
Nem csoda, mert ott laktunk a Kerekerdő szélénél. Éppen azon gondolkodtunk: eladjuk ébresztőóránkat, hiszen minden reggel úgyis felébredünk a kutyaugatásra. Hovatovább ráfanyalodtam, hogy egy kicsit körülnézzek a kutyavár tájékán.
A várkapu előtt két bulldog utamba állt:
- Naad..rág! Naad..rág! - morogták.
- Hm! A nadrágom nem adom! - válaszoltam.
A két bulldog azonban csökönyös volt. Mindenáron az én nadrágom akarta megszerezni. Miért? Tudja az ördög! A kutyák legfeljebb a cirkuszban viselnek nadrágot..
Nemsokára a többi kutya is kirohant a várból.
Kénytelen voltam előhúzni a kabátom alól Miak professzort, a tudós kandúrt, hadd magyarázza el ezeknek a tudatlan kutyusoknak: nincsen szükségük nadrágra.
Miak professzor azonban nem tartott előadást, hanem csak ennyit nyivákolt az egyik elkomorodott képű bulldognak:
- Ipi-apacs, ne légy nyakas, - te vagy a fogó!
Rögtön utána lendült a kutyák hosszú sora. Egymás hegyén-hátán rohantak agarak, vizslák, bulldogok, boxerek, juhászkutyák és a pásztorkodáshoz mit sem értők, hosszú szőrűek, rövid szőrűek, nagyhangúak, kis hangúak, és mind teljes erőből ugattak.
Miak professzor pedig mély bölcsességgel legelöl loholt és mindig megtartott egy nyúlfarknyi távolságot a saját farka és az utána következő kutyus fogsora között.
Futottak a kutyák a világ másik sarka felé.
Én meg hazaballagtam, az ébresztőóránkat visszatettem régi helyére.
Néhány hónap múlva levelet kaptam eszkimó barátomtól, az Északi sarkról. Azt írta, hogy egy falka kutya vette birtokba a hómezőt. Állandóan bosszantják a jegesmedvéket, riogatják a fókákat, ő meg nem tud aludni az ugatásuktól.
Tanácsot kért: mit tegyen?
Elsétáltam a postára, és feladtam a címére egy táviratot, amely tréfásan csak egy szót tartalmazott, de remélem: barátom meg fogja érteni.
Mi volt ez a szó?
MIAÚ!
(Folytatom)
Kerekerdő közepében várat építettek a kutyák.
Főtornya egy háromemeletes kutyaház volt. A tetejében kis pincsikutya lakott, alatta nagy fogú bulldog, legalul pedig borjúnagyságú bernáthegyi.
Ám voltak ott agarak, egész nap kedvükre nyargalhattak a nyulak után, szimatoló vizslák, és még sok másféle kutyus is.
Reggel a kis pincsi kiugrott a házából, és olykor egyenesen a bulldog hátára esett. Utóbbi rögtön méregbe gurult. Egy perc múlva kutyaugatástól volt hangos és visszhangos az erdő.
Sünóka, a híres erdei manó, rögvest verset írt a kutyavárról:
Kutyaháj és kutyamáj!
Kutyaháton kutya vár.
Szemtelenül, szüntelenül
a fülembe kiabál!
Felépült a kutyavár!
Minden kutyus tudja már?!
Az a pici pincsi hol
a kutyába kutyagol?
Boldog bulldog talpra áll:
- Kutyavárban áll a bál?
Annyi biztos, nem vitás:
száll a kutyaugatás!
Ketyekutya Kelemen!
Neked tetszik? Nekem nem!
Kutyafáját! Vad világ
kimutatta a fogát!
Ha minden kutya nem is tudott a kutyavárról, az én ebecském fülébe azért eljutott a hír.
Nem csoda, mert ott laktunk a Kerekerdő szélénél. Éppen azon gondolkodtunk: eladjuk ébresztőóránkat, hiszen minden reggel úgyis felébredünk a kutyaugatásra. Hovatovább ráfanyalodtam, hogy egy kicsit körülnézzek a kutyavár tájékán.
A várkapu előtt két bulldog utamba állt:
- Naad..rág! Naad..rág! - morogták.
- Hm! A nadrágom nem adom! - válaszoltam.
A két bulldog azonban csökönyös volt. Mindenáron az én nadrágom akarta megszerezni. Miért? Tudja az ördög! A kutyák legfeljebb a cirkuszban viselnek nadrágot..
Nemsokára a többi kutya is kirohant a várból.
Kénytelen voltam előhúzni a kabátom alól Miak professzort, a tudós kandúrt, hadd magyarázza el ezeknek a tudatlan kutyusoknak: nincsen szükségük nadrágra.
Miak professzor azonban nem tartott előadást, hanem csak ennyit nyivákolt az egyik elkomorodott képű bulldognak:
- Ipi-apacs, ne légy nyakas, - te vagy a fogó!
Rögtön utána lendült a kutyák hosszú sora. Egymás hegyén-hátán rohantak agarak, vizslák, bulldogok, boxerek, juhászkutyák és a pásztorkodáshoz mit sem értők, hosszú szőrűek, rövid szőrűek, nagyhangúak, kis hangúak, és mind teljes erőből ugattak.
Miak professzor pedig mély bölcsességgel legelöl loholt és mindig megtartott egy nyúlfarknyi távolságot a saját farka és az utána következő kutyus fogsora között.
Futottak a kutyák a világ másik sarka felé.
Én meg hazaballagtam, az ébresztőóránkat visszatettem régi helyére.
Néhány hónap múlva levelet kaptam eszkimó barátomtól, az Északi sarkról. Azt írta, hogy egy falka kutya vette birtokba a hómezőt. Állandóan bosszantják a jegesmedvéket, riogatják a fókákat, ő meg nem tud aludni az ugatásuktól.
Tanácsot kért: mit tegyen?
Elsétáltam a postára, és feladtam a címére egy táviratot, amely tréfásan csak egy szót tartalmazott, de remélem: barátom meg fogja érteni.
Mi volt ez a szó?
MIAÚ!
(Folytatom)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!