Majom ül a zongoránál
Frakkja szürke- rozsdabarna.
Talán ez a legszebb színe?
fényes puccos, lakkos klakkja
lássuk, vajon leveszi-e?...
Mert játszik ő a zongorán
négykezest és nem is sután.
Bűvöli a billentyűket
néha kihagy,(mosolyszünet)
Ügyesen klimpíroz, (na, jó
nem egy virtuóz)...de mint
majom, elég ügyes...
Andalító muzsikát zengedez a zongora
Futnak el a dallamok messzire, és épp oda
Csendes révületben a nagyérdemű
Serceg a pálmán egy levéltetű
és szinte hallani lehet, ahogy rág;
Áldjon az Isten minden banánfát!
Bicsaklik hangszín, nyeklik a dallam
Krákogás, köhintés jő, innen-onnan
Két kezesre vált most a játékban művészünk,
közben hangokat hallat, miket mi nem értünk...
Botrány van készülőben, ez nem is vitás
Mert a tetű-fiúban nagy lett a vitalitás.
Várhatott volna vele még pár röpke percet,
hogy eljátsszon mesterünk néhány taktust, tercet
Ám Őt nem lengi be a komolyzene szele!
Rág megfontoltan és perceg sercegtetve...
Óh, ti etűdök, prelűdök és szonatinák!
Néma a zongora, nincs aki "szóra bírná".
Otthagyott a majom, széket, kottát, karzatot
Mondhatott volna szépet, de inkább hallgatott.
Most boldogan ül egy karcsú pálma hegyén,
szélesen vigyorog, banánkoszorúval fején.
Tanácstalanságban áll a nagyzenekar;
Csimpánzunk játszani már nem akar?
Nemet int a banánnal a kéz, a láb, meg a kar.
Csendes morajlás hallik, elmarad a tapsvihar...