LÁTOGATÁS A KATICABOGÁRNÁL

No, nem irigyeltem Sünókát, a híres erdei manót, amikor legbuzgóbb tanítványa, Csincsóka, kezében szorongatta iskolai bizonyítványát.

Megkezdődött a szünidő, de amíg más manógyerek ilyenkor elmegy labdázni a tisztásra, a nagy tölgyfák alá, vagy a rétre, Csincsóka továbbra is ott szokott ülni a derék mester nyakán, és ha addig csak száz kérdést tett fel naponta, ettől fogva még többet kíváncsiskodik.

Már messziről hallottam amint Sünóka versben oktatja serénykedő tanítványát:

Kökény és a galagonya, -
mind a vadrózsa rokona.
Ez is úr, meg az is úr.
Nem vigyázol, meg is szúr!

Jól tudom, hogy a csalán,
ha teheti, megcsal ám!
Teszi magát: jámbor gyom,
s jól belém csíp, ha hagyom!

Ám nem mondom habozva:
derék bokor a bodza!
Habzik fehér virága,
majd gyümölcsét kínálja..

Virágból lesz a gyümölcs..
..de most alszom, fel ne költs,
csak ha véled: itt van már
bodzalekvár, s nagykanál!

Ezzel már le is heveredett egy termetes mogyoróbokor alá.

Csincsóka, persze, nem várt addig, amíg beérik a bodzatermés. Levelet húzott elő a zsebéből, és ismét Sünóka felé fordult:

Levelet írt a levél:
levét szívják, alig él.
Egyre fogy a nedűje.
Sok a levéltetűje!

No, erre úgy felugrott Sünóka, mint akit darázs csípett meg:
- Akkor sürgősen szólni kell a katicabogárnak!

Együtt loholtak el a katicabogárhoz, aki egy kényes-fényes tükör előtt illegette-billegette magát, és közben így dudorászott:

Jól tudja minden cicamica:
legszebb bogár a kis katica!
Szárnyfedőjén a fény muzsikál,
s pirosan táncol minden sugár!
Hét pettyed bűvöl, kis katicám,
mint egérnépet cicamicám!

Csincsóka "Csókolom a szárnyfedőjét!" kiáltására a katicabogár bájosan elmosolyodott.

Ám, amikor Csicsóka elpanaszolta a levelek baját, és Sünóka is hozzátette a szükséges tetteket, a katicabogár olyan izgatott lett, hogy még tükröcskéjét is leejtette. Felkiáltott:

Meghívok most sógort, komát!
Hű, csapunk majd nagy lakomát!
A szerencse ránk kacsint ma:
LEVÉLTETŰS PALACSINTA!
Máris kimondom, kereken:
- Kedvencem. Bekebelezem!
S ha elfogyott pompás étkem:
szétkürtölöm dicsőségen!

A szépséges bogárkisasszony most Sünóka felé fordult:

A kérésem Önhöz ennyi:
segítsen majd kürtölgetni!

Sünóka megígérte. A katicabogár máris hívta rokonságát. Összegyűltek, elrepültek. A levéltetveket legyőzték, és magukba gyömöszölni alig győzték.

A katicabogarak dicsőségét pedig maga Sünóka, Kerekerdő híres költője is terjesztette Kerekerdő egész kerekségén, de még azon túl is, KATICABOGÁR INDULÓ című versével, amihez Harsányanhegedülő Aladár, a Tücskök Tapsváró Társaságának elnöke, szerezte a zenét:

Fel, katicák, fel hőseim, csak előre, előre!
Aki katica, mind bogár, - kemény a szárnyfedője!
Ó, katicák, hétpettyesek, ti nagyszerűek, bátrak, -
ne legyen soha kegyelem levelek zsarnokának!

(Folytatom)