MANÓFÖLDI TŰZESET, - ELMESÉLEM MINT ESETT

Fecsi manó házának tetejéről füstkígyó kúszott az ég felé.

A derék kerekerdei tudós így kénytelen volt kissé sietni új tanulmányának befejezésével, majd telefonon érdeklődött a Kerekerdei Hírkürt szerkesztőségénél: szívesen közölnék-e "Házam kigyulladásának hiteles története" című írását, végül feltárcsázta a tűzoltóságot is:

Halló! Halló! 05?
Kérem, a tűz kiütött
Patak utca háromban..
Múltkor meg is álmodtam!
Nincs veszélyben manóélet,
s manóból bent egy sem égett!
Halló! Kérdik, hogy mi ég?
Pontosan nem tudom még!
Éppen most készül a lista..
Mi is ég, húgom, Boriska?
Halló! Zabból három zsákom,
széllel bélelt nagykabátom,
nagy üveg vadalma-kompót,
- pedig, kérem, de finom vót! -,
no és ég még becses bölcsőm,
pedig úgy kértem azt, kölcsön,
igaz, nem most, egyszer, kedden,
még mielőtt megszülettem!
.. és ami fő, be kell látnom:
ég a Patak utca 3!
Hős őseim becses háza!
Nincs itt senki, aki fázna!
Mindenkinek már elege
van e tűzből, és melege..
HALLÓ!

Itt a telefonösszeköttetés megszakadt, de nemsokára megérkezett Csincsóka, akit a Kerekerdei Hírkürt tudósítóként küldött a helyszínre, majd harminc szájtáti, - és nagy sokára a kerekerdei tűzoltóság is.

Nagy személyautón jött Deli manó tűzoltó tábornok, főparancsnok. Amikor kiszállt, két tűzoltótiszt cipelte utána e nagy hatalmú manó ELVI IRÁNYMUTOGATÁSOK A MANÓFÖLDI TÜZEK MÉG HATÉKONYABB OLTOGATÁSÁHOZ című vaskos, és elegánsan őzbőrbe kötött művét, benne a feneketlen bölcsességű sorokkal:
"A nagy tüzeket az árvizek idejére kell időzíteni. Így a víz a tüzet oltogatja, s amíg egymással szórakoznak, a sárgarigó vidáman dalolhat a kerekerdei gesztenyefákon!"

A tűzoltók először kicsit szemrehányóan néztek Fecsi manóra, mert árvizet sehol sem láttak, így a magukkal hozott vízkészlettel kellett lelocsolniuk az égő ház körüli bámészkodókat.

Ezzel a víz el is fogyott, ám a főparancsnok nagy kegyesen felállt rögtönzött trónszékére. Erre mindenki csupa fül lett.

Deli manó elkezdte szavalni VERS ÖNMAGAMRÓL című költeményét:

Én itt vagyok, - zengj hát, te óda!
Ki minden tüzek eloltója?
Mondom, szerényen és serényen:
Én vagyok, DELI MANÓ, kérem!
Én vagyok, ki célul kitűzte:
NE ÖNTSÜNK OLAJAT A TŰZRE!
Nem öntöttünk! - büszkén kimondom.
Bár házból váz csak a porondon,
már száll is a mellemre érem!

Nos, hol lesz tűz a jövő héten?

A körben álló manócskák elég bizonytalan válaszokat adtak, de szerencsére előlépett Fecsi manó, aki így mondott, meghatottságtól remegő hangon, köszönetet:

Habár a házam porig égett, -
kárpótol e nemes költészet!
Kell a szavad, mint lónak abrak!
Ez világos, mint a vakablak!
Manók! Mind egyezzünk meg abban:
DELINK DICSŐ, - ÉS HALHATATLAN!

Deli manó babérkoszorút húzott elő a zsebéből, saját fejére illesztette, majd, mint egy hős tűzoltóhoz illik, kockára tette az életét is.

Négy manótűzoltó jókora kockát emelt le az egyik tűzoltóautóról, majd pedig díszes, elefántcsontból készült létrát hoztak. Deli manó felmászott a létrán a kocka tetejére.

Csincsóka, a Kerekerdei Hírkürt kiküldött tudósítója, lelkes szavakkal jegyezte fel a noteszába:
- A hős Deli leeshetett volna a kocka tetejéről, és nyakát törhette volna, de Ő félelem nélkül csücsült ott, egészen addig, amíg ismét le nem mászott a létrán.

Mindenki rettenetesen tapsolt, leginkább talán Fecsi manó, akinek zsebéből már kikandikált a kerekerdei asztaltársaság távirata: egész pereputtyával együtt Kukutyinba küldték a zabhegyezés ellenőrzésére.

Ez azután a zsíros szerencse!

Igaz, egyesek arról suttognak, hogy a zabszemek, állítólag, eleve hegyesek, - minek azokat hegyezni, pláne a hegyezésüket ellenőriztetni.

Elég szomorú, hogy Kerekerdőben is akadnak ilyen kákán is csomót kereső lelkek!

(Folytatom)