Halibai galiba

No, azt már tudjátok, hogy milyen sikeres volt Sünóka és Nyúl Benő Hipphoppföldön, - de mindkettőben felötlött: a siker is lehet iker. Ha ikergyerekek is vannak a világon, miért is ne lehetne a siker is az? Sőt, esetleg hármas, négyes, vagy akár ötös siker iker..

Így hát Sünókáék továbbutaztak - Halibára.

Én is velük mentem, mert nagyon szerettem volna egyszer már a sikerrel is találkozni. Testvérét, a balsikert (nem ikertestvérek!), sajnos, jól ismerem. Nohát, róla mesélhetnék, de, ha rá gondolok, még a meséléstől is elmegy a kedvem, még hozzá milyen gyorsan!

Haliba pöttöm ország, arról nevezetes: nincs is rajta a térképen.

Miért nincsen?

Egy kis megszokott baleset miatt.

Gyagyuska Gyuluskát, a halibai főtérképészt, éppen akkor törölték képen, amikor Halibát akarta feltérképezni. Mérgében az a képtelenség jutott eszébe, hogy nem lesz többé térképész, amikor van tér, kép, ész, - elmegy saját képeit, ezeket a tetszetős mázolmányokat árulni a térre, azt súgja a józan ész: az sokkal jövedelmezőbb.

Ebben is maradt, Haliba pedig a térképről lemaradt.

No, ha lemaradt, lemaradt, nem bánta ezt Haliba népe kicsit sem. Nem néznek ott térre, képre, - csupáncsak a terítékre! Ott mindenki büszke libájára, hibájára. Ha elmégy egy liba mellett, rögvest látod mint dülleszt ki libamellet. Írt erről már verset is a neves költő, Kalimpász, a halibai főhintász, a Kulimászos Kalimász főszerkesztője:

Herceg! Serceg a liba!
Éljen soká Haliba!
Büszke vagyok, Palikám:
halibai a libám!
Az okos itt, gyerekek,
libahájjal keneget!
Meglátja még a világ
hová jutunk meztéláb,
avagy, drága Palikám.
csi..csi..korgó taligán!

Bár Kalimpász a garatján lecsorgatott erjesztett szőlőnedűtől mezítláb, meg négykézláb, csak a halibai gödrök egyikének fenekére jutott, de ott, szerencsére, a saját fenekére puffant, sőt, még azon épkézláb ötlet is eszébe jutott, hogy segítségért kajabáljon. Ilyen nagy a halibai szerencse, - meg is kértem egy mitugrász firkászt, hogy jelentse!

Kit is láttam meg később a halibai piactér közepén? Egy külföldit, amint éppen nagyon belföldieskedik, és igen otthonosan toronyórákat árul.

Ki is volt?

Hát Sünóka, a híres manóköltő! Mellette állt Nyúl Benő is. Ha eladtak egy toronyórát, mindig ő nyúlt a pénzért.

Nem fért a fejembe: minek kell ez a sok toronyóra Halibán, ahol annyi a kacsaláb, hogy arra akárhány kastély ráférne, de toronyból csak egy templomtorony van, abban pedig már van óra?

Sünóka azonban rögtön bizonygatni kezdte, hogy éppen toronyóra kell Haliba népének, mert a libamájat már igencsak unja:

Hallgass csak a magam féle, jóféle manóra:
annak, ki megy toronyiránt, kell a toronyóra!
Na meg annyi riszre-rosszra újabb rossz beüthet,
s akkor jó ha egy s más helyett toronyórák ütnek!
S végül: vannak segítőink, bájos kicsi rókák, -
pár tyúkmájért visszalopnak minden toronyórát!
Így a zsebünk nem bánkódik, virágzik az üzlet,
s toronyóra nyomára sok halibai üthet!

- Hát igen, igen.. - fanyalogtam - de azért az, ugyebár, talán kifogásolható, hogy a rókákkal.. hm! ..visszacsenetitek a már megvásárolt toronyórákat..

Szavaimra Nyúl Benő nagyon megsértődött:
- Édes egy komám, mi nem tartjuk meg magunknak önző módon a visszacsent toronyórákat, hanem becsületesen újra eladjuk! Mi a köz javát szolgáljuk, miközben mi is jól járunk, meg a halibai vevők is, akik, - ha átmenetileg is -
de megismerhetik a toronyóra birtoklás örömét. Amikorra pedig rájöhetnének az ürömére, és azon kellene tűnődniük, hogy mit is kezdjenek a toronyórával torony nélkül, addigra ezek a derék kis rókák már vissza is lopták tőlük a toronyórát, így a gondok nem tornyosulhatnak a fejük fölé!

- Igaza van! - helyeselt Nyúl Benő szavaira Kalimpász, a halibai főhintász, aki éppen ekkor érkezett meg egy zsák toronyóralánccal. Sünóka és Nyúl Benő Haliba jót tevői. Én erről már verset is írtam:

Dicső Manó, s Nyulam-bulam!
Ma a liba ára
úgy száll fel, mint a szívünkből
felétek a hála!
Míg az első toronyórát
néztem, én már akkor
messze láttam, mint a vak ló
szép toronymagasból!
Holnap itt is, ott is tornyok,
s bennük órák, órák,
- s azt majd külön csípjük fülön
ki felhúzza orrát!

A halibai piacon ekkorra már szép kis csődület kerekedett.

Éljenek Haliba jót evői, ..azaz, jót tevői! - kiáltotta Sünókáék felé Bandzsa Halandzsa, volt kínindiániai álmaharadzsa, ez a fölségesen felesleges, akit egyszer már felség.. akarom mondani: feleségsértésért elítéltek ugyan, de azóta nagyon megjavult, s ma már minden feneségre, ferdeségre jószerivel csak annyit mer mondani, hogy csitt! Utóbbit felesége őfelsége is bizonyíthatja..

No, ami a továbbiakban történt, arról gyorsan beszámolhatok.

Halibán váratlanul kiütött a galiba, s bár a halibánok nem kannibálok, azért ilyen galiba mégsem kívánatos annak, aki törődik bőre épségével is.

Akadt azonban alám egy pompás pejparipa, Sünóka és Nyúl Benő alá pedig egy négykerekű, vadonatúj herci merci, így egykettőre túl voltunk Halibán, galibán, meg hat libán. Utóbbiakat a merci kerekei ellaposították ugyan, de egyéb bajuk nem történt.

Bánkódik-e Sünókáék után Haliba lenyugtatott népe nagyerősen?

Ezt nem tudom, de bízom abban, hogy vak tyúk is talál szemet, ha sokáig keresgél, meg azután se Kalimpász urat, sem pedig Bandzsa Halandzsa álőméltóságát nem ejtették a feje lágyára.. - legalábbis addig nem, amíg én Halibán vendégeskedtem!

Hát, most választhattok: elkíséritek Sünókáékat e könyvben leírt utazások utolsó kalandjára is, - vagy mégsem?

ÍGY döntötök, - vagy ÚGY?

Fontoljátok meg! Sünóka is figyelmeztette olvasóit egyik versében:

Hej, kisvilág, nagyvilág!
Olykor lápra lép a láb,
s fogódzkodó nem kerül:
láb a lápban elmerül!

Más az ÍGY, és más az ÚGY,
más ahogy a gerle búg,
s megint más, ha pulyka rúg
légbe mérges trú-rú-rút!

No, és én is azt írtam egyszer unokáimnak:

ELŐTTETEK EGY NAGY MEZŐ.
RAJTA ÁLL: NEM KÖTELEZŐ!

Mi nem kötelező? Sok minden. Az sem, hogy Sünókáékkal együtt tovább menjetek Nekeresdre, ebbe a gyakran keresetlen szavakat használó.. No de e bájosan bajos és bajosan bájos földről majd a következő fejezetben lesz némi szó, - ha közben nem jön a Nagy Elnémító!

(Folytatom)