Bátorszívű Dániel királyfi özveggyé lett édesapja, a király egyetlen gyermeke volt. Szerette országát, az embereket, de, az igazat megvallva, inkább a könyvtárszoba hatalmas termében olvasgatta a régi és újabb írásokat, könyveket, egyedül, vagy néhány bölcselő társaságában, máskor meg legtöbbször a természetet járta, erdőket, hegyeket, mezőket, és időnként költeményeket, meséket írt bőrkötésű füzeteibe.

Dániel királyfi útjain olykor ellátogatott a kunyhókba is, beszélgetett tapasztalt öregekkel, idős parasztasszonyokkal, tréfálkozó szép leányokkal, az őt körülvevő gyermekekkel. A kisebb gyermekek igen szerették a királyfi szavát, de, ha már nagyobbak voltak és fiúk, kardjára, íjára, pompás lovára még inkább vetettek vágyódó pillantásokat.

Szigorú ember volt a király, de igazságos, és messzire látott, nem csak a szomszédos országokat ismerte jól, hanem a távoli földekről érkező hírek között is el tudott igazodni.

Így szólt a fiához:
- Délceg vitéz vagy, bátor, okos, nemes lelkű, de úgy vélem: egy elképzelt, gyönyörű álomvilágban élsz. Túlságosan is abban! Utóbbiért egyszerre illet dicséret, és feddés. Kell ez a lelket felemelő képzeletvilág, de a valódi, a kevésbé szép ismerete, megértése sem nélkülözhető. Világkörüli útra küldelek, - nézz, láss, tapasztalj! Válassz ki száz vitézt, akit magaddal kívánsz vinni útitársul. Legalább százat, de nem bánnám azt sem, ha kétszerese vagy háromszorosa kísér el.

Nem sietett Dániel királyfi kísérőinek kiválasztásával. Egy próba nem próba, száz próbának is kitette mind a százat, amíg végre úgy érezte: méltó társai lehetnek.

Felnyergeltek, elindultak. Évekig utaztak. Többnyire tárt karokkal fogadták őket a távoli földeken, de volt úgy is: kardjukkal kellett utat vágni maguknak. Ez a néhány év bármilyen érdekes is volt, hosszú történetük, sajnos, nem fér bele ebbe a mesébe.

Végül azonban csodálatosnál csodálatosabb országba érkeztek: Hipphoppföldi Ferenc varázslófejedelem birodalmába.

A fejedelemnek megtetszett a királyfi, leánya, Hajnalka szíve pedig egyből kinyílt Dániel szavára. A leány nem titkolta érzéseit. Amikor a királyfi megkérte a kezét, Hajnalka csókkal válaszolt, a fejedelem pedig szeretettel ölelte át leendő vejét.

Már futott is hét futár a királyfi országába, hogy visszahozza a hírt: beleegyezik-e Dániel édesapja is a házasságba?

Nem akármilyen futárok voltak, vissza is érkezett a nem könnyű útról mind a hét. Sajnos, nem jó hírekkel!

Dániel édesapja meghalt, és aljas módon a királyfi nagybátyja került a trónra, arra, ami jogosan a királyfit illette volna meg. Az új király mindent megváltoztatott: a gyenge jelleműek, csak önhasznukat kereső kétszínűek száma ijesztően megnőtt, a kifosztott, megfélemlített nép pedig lehangoló szegénységben élt, egy részük szánalmas nyomorban.

- Megnézzük, hogy mit lehet tenni, és mit nem! - mondta Dánielnek a varázslófejedelem. Veletek megyek!

Útnak indultak: a varázslófejedelem, a királyfi, és a száz vitéz. Elérkeztek a királyfi hazájába. Az új király nagy zsoldossereget küldött ellenük: százezer jól felfegyverzett lovast.

Mi tehet száz harcos százezer ellen?

A száz harcos kész volt életét feláldozni hazájáért, de a varázslófejedelem így szólt:
- Én uratokat, a királyfit tekintem mostantól fogva királyotoknak, de, nem tehetek róla, bűvös hatalmam által többet látok, mint ti.

Népetek lelke - beteg.

Beteg lelkű nép karddal, bátorsággal, győztes csatákkal önmagában nem tehető szabaddá, legfeljebb egy időre enyhíthető szenvedése.

Más is kell gyógyulásához, felszabadulásához: becsületes gondolkodás, érző szív tanácsait meghallgató ész, - egészséges lélek.

Dániel királyfi Édesapja tudta: kétféle valóság létezik. Nem csak az valóság, amit körülöttünk tapasztalunk, hanem létezik a nemes vágy valósága is, a jövőé.
Az, amit jól átgondoltan elképzelünk egy nép érdekében, a nép javára.

Ekkor ért közelükbe a trónbitorló király hatalmas serege.

A varázslófejedelem azonban feltartotta a kezét, és néhány szót kiáltott feléjük. Mind megálltak, üres tekintettel bámultak, mozdulni sem tudtak, nem láttak, nem hallottak semmit.

A varázsló folytatta csak a királyfihoz és a száz vitézhez szóló szavait:
- Ti most még nem győzhettek, de győzni fogtok majd, mert elindítottam a nép fejében a Becsületes Gondolatot. Ez a Gondolat új és új tisztességes gondolatot teremt majd. Ha megérett rá az idő, akkor a nép lelke, a Ti bátor küzdelmetek segítségével, meggyógyulhat.

Ha a nép lelke most nem is gyógyulhat meg rögtön, legalább a Lélek Jelképe, ez a gyönyörű, szivárványszárnyú madár, kiszabadítható. A Vasbörtön hegyen őrzi
fogolyként, ketrecben, a magát királlyá kikiáltó trónbitorló ezer katonája.

Százan vagytok, királyotokkal százegyen, ennyi harcos elég lesz e madár kiszabadításához.

Dániel király felkiáltott, és lovával a kis csapat élére ugratott:
- Úgy van! Gyerünk!

A szívükben bátorság volt. A Lélek Jelképét őrző katonák sem voltak mind gyávák, de többségük megfutamodott. A Lélek Jelképe kiszabadult vasketrecéből, és felszállt a levegőbe. Felszállt, elszállt, - ki tudja hová?

A visszatérő csapatot a varázslófejedelem fogadta:
- Szép tett volt. Most azonban térjünk vissza, Dániel király, az én hazámba! Ez legyen a Ti hazátok is mindaddig, amíg meg nem gyógyul népetek lelke. Ha meggyógyul, akkor visszatérhettek hazátokba, jót akarással, segítő kézzel, vitézséggel!

- Így lesz? - kérdezte kissé csüggedten Dániel király.

- Így! - mondta a varázsló.

Fent az égen máris képek jelentek meg, a Jövőt, a diadalt mutatták.

A kis csapat ujjongott.

Mi minden jött a varázslófejedelem földjén?

Gyászév Dániel királyapjának halála miatt, utána nagy lakodalom Hajnalka és Dániel esküvője napján. Később két gyermekük megszületett: fiúcska és kislány.

Boldogok voltak?

Boldogok is, szomorúak is. Boldogok, mert szerették egymást, szomorúak, mert
fájt a szívük tönkretett népük, hazájuk miatt.

Egy napon azonban hatalmas, szivárványszárnyú madár jelent meg az égen. A varázslófejedelem elégedetten mosolygott, és így szólt lányához és vejéhez:
- Nézzetek ki az ablakon! Megjött a Jel!

Feldobogott Dániel király és felesége szíve, - de a száz vitézé is! Tudták: a nép ismét Néppé lett távoli hazájukban, - most már nyeregbe ugorhatnak, segíthetnek neki merészen, szívvel, ésszel, bátor szavakkal, kardot villantó vitézséggel.

Olyan érzés volt ez, amiben egyszerre gyönyörű képzelet és beteljesült valóság, érzés, amelyben egyesül földi és égi varázslat.

(2014)