Sünókáék Habakakukkkíniában

Okos teve előre megy, nem hátra. Így Sünókáék végleg hátuk mögött hagyták Bolondóniát, és később ott találták magukat Habakakukkkíniában.

Milyen kanyargós úton jutottak oda?

Ez most mellékes, különben is öt perc múlva jön a kellékes, és elkezdik tologatni a díszleteket. Habakakukkkíniában ugyanis mindenki úgy imádja a színházat, mint magát Habakakukk császárt. Minden áldott nap van előadás. Amelyik nap pedig nem áldott, - azon van csak igazán!

Habakakukk császár pedig olyan bölcs uralkodó, hogy olyan nincs több Habakakukkkíniában. Másutt esetleg akadhat, ha nagyon keressük, de az ilyen keresgélésekért nem üti markunkat egy árva kakukkínó sem, - így nevezik a habakakukkkíniai pénzegységet, amiért mindig lehet venni valami játékos semmiséget, becsét vesztett csecsebecsét. Különben is, ha elolvassátok Habakakukk császár első számú napiparancsát, ti sem kételkedtek többé a nagy eszében:

Kukán kakukk ne kussoljon!
Minden óra kakukkoljon!
Télen teljen fagyra, hóra!
Kakukkoljon minden óra!
Mezőn, erdőn, bálteremben
mikor kakukkhangja zeng fel:
boldogan szól, - nem kínjában
Habakakukkkíniában!

Kétségtelen, hogy eleinte sok óra megtagadta a kakukkolást, azzal az átlátszó indokkal, csalafintasággal, hogy kakukkal nem rendelkezik, így nem tudhat kakukkul egy árva kukkot sem, - miként kakukkolhatna?

Ezek a parancsmegtagadó órák mind orra estek orr nélkül is: Habakakukk császár vagy az órabörtönbe záratta őket, vagy száműzette, azaz katonáival úgy áthajigáltatta ezeket Habakakukkkínia határán, hogy csak úgy nyekkentek-puffantak, csörögtek-zörögtek!

Az óralázadás leverésének emlékére írta Habbakukkantó, az ország híres költője, miután kihúzta az orrát a cukrozott tejszínhabból:

Ma már telik jóra, sóra,
mert kakukkos minden óra!
Kicsi házban kicsit kuksol,
de jön idő s felkakukkol!
Lányok, fiúk, hallgassátok:
hazánk kakukkhanggal áldott!

Habakakukk császár a legínyencebb ínyencfalatokkal vendégelte meg Sünókát és Nyúl Benőt, de még kegyesen a Nagy Császári Kakukkosórát is megmutatta nekik. Utóbbi arról volt nevezetes, hogy az államtanácsban soha semmibe sem ütötte bele az orrát, de mindig becsületesen megorrolt arra, akinek Habakakukk császár előzőleg az orrára koppintott.

Sünóka is, Nyúl Benő is kapott ajándékba két-két kakukkfiókát, ugyanannyi kakukktojást, és éppen kakukkfű-teájukat szürcsölgették, amikor Kancsi Jancsi, a főudvarmester kezdett ékes beszédébe.

Igaz, eleinte kissé nehezen értették, hogy mit is mond valójában, mert amikor ide nézett, oda beszélt, és amikor oda nézett, ide beszélt, de végül csak kiderült: kezdődik a színjáték, a szín már készen.

No, és hogy a színdarabban mi minden volt, azt legjobb, ha Sünóka szavaival foglalom össze:

Farkas mondta, hogy spenóton fényesedik szőre,
ámde közben oly éhesen nézett Nyúl Benőre!
Róka szólt: - A becsületre mindig de vigyáztam!
Nos, ha így volt: ki libái gágogtak a zsákban?
Rókáé volt az a kacsó, kacsáé a gége, -
s én azt hiszem: a kacsának ez a világ vége!
No de tudták, akik tudták, mi kell szemnek-szájnak:
Lilinek a limonádé, pálinka a Pálnak.
Aki vak volt, az is tapsolt döngésére dobnak,
- aki nem tapsolt eléggé, arra macskát dobtak!
Én is de szívemre vettem e dicső föld sorsát,
amíg ettem, Nyúl Benővel, azt a habos tortát!
Csinos csokoládé csábult, ugrott tátott számba:
szemem, szívem, s főképp gyomrom e hont hű de áldja!

Hát, mit tagadjuk, minden torta sorsa az, hogy egyszer elfogy. Meg azután a kerekerdei kakukk hangját is hallani véli előbb-utóbb az, aki manó, s odavaló..

Szóval Sünóka és Nyúl Benő csakhamar megint útra keltek, de akkor már az iskolás gyermekek minden malacfürdető pocsolya szélén Sünóka legújabb versét zengték a békákkal együtt. Ha jól emlékszem, valahogy így kezdődött:

Nem kakukkol a kakukkunk csak úgy ukmukfukkra!
Nem hallgatunk más császárra, csak Habakakukkra!
Hallgassuk, hogy mit is jósol nekünk a kakukk ma!
Sok a gödör, belebukhat, aki ugrabugra..

Aki útra kel, az előbb-utóbb valamit lel. Sünókáék is leltek valamit: először egy igen nagy táblát. Óriási betűkkel ez állt rajta: BESZÉDORSZÁG.

Tűzben a mesefa elég, mára ebből ennyi elég. Holnap majd mi is elmegyünk, megnézzük: mi történt Sünókáékkal Beszédországban?

(Folytatom)