Sünóka a belebembék földjén

Sünóka és Nyúl Benő hazaérkezett Kerekerdőországba. Itt is meglepetés várta őket. Időközben Sünóka, a híres manóköltő és számtantanár, megbízást kapott az Utaztatási Főhivatal vezetésére. Egy pillanatig eltűnődött: lehet-e három dolgot is csinálni egyszerre? A hivatalban újdonsült titkárnője, Kecsesmenyét Mancika, a menyét, azonban bájos mosolyok közepette máris megnyugtatta:

E hivatal nagyon derék!
Menyét itt tartja a menyét,
sőt, menye is lányát, vejét, -
van segítség éppen elég!
Van itt szép kalapú róka:
csirkehúst ő rág apróra.
No és nehéz igazgatni?
El ne higgye! Az csak annyi:
felfelé bólogat feje,
de mellébeszél lefele!
Hab a tortán mi is? Rajta!
Önmagát is utaztassa!
Sasmadár szárny? Nyerít a ló?
Mi minden elszámolható!
Engedély jött.. Nem is várta?
Mehet Belembániába!

- Tényleg! - gondolta Sünóka. Ha van rá pénz, mi a jobb: utazgatni vagy igazgatni?

Nem volt kérdéses: utazgatni. A híres manóköltő összecsomagoltatott Mancikával ezt-azt. Másnap már utazott is, Nyúl Benővel együtt, - Belembániába.

A belebembék - ha még nem hallottatok róluk, jól füleljetek! - pici, barna bőrű törpék Belembániában, ahol igen csak sütni szokott a nap.

Belembániában sokan szenvednek nagyzási mániában. Azt hiszem, utóbbi a túlzásba vitt törpeségtől van, de azért alapvetően jópofa törpécskék. Ha az egyik mond valamit, a másik rögtön belebembel, a harmadik ellenbembel, és akkor Belemente király megcsóválja a fejét, hogy: "Nézze meg az ember!" Belemente király erős kezének köszönhető, hogy így aztán van is mit nézegetni Belembániában, sőt, időnként az ember csak úgy kapkodja a fejét!

Sünóka és Nyúl Benő hajóval érkezett Belembániába. A hajóút sem rossz, ha jó, de előbb a tenger hányta-vetette a hajót, azután Nyúl Benő hányt egyet, s mást a tengerbe, majd a kapitány szemére, akinek az idejéből még válaszra se futotta, és a hajó máris zátonyra futott. Ám szerencsére éppen Belembánia partjainál!

Jöttek is a belebembék tömegesen, és nagyon tátották a szájukat. Igaz, egyebet nem csináltak, de ezt igen tehetségesen. Hja, régen más volt a helyzet egy ilyen hajótörésnél, de mióta a belebembéknek megtiltották az emberevést, érdeklődésük a hasonló baleseteknél kizárólag költői színezetű lett.

Bembenette, a híres belembániai költőnő, erős célzást is tett erre egyik versében:

Azt mondják: egy kultúrlénynek
embert enni nem szabad,
s rosszalják, ha belebembe
orrot, fület leharap!

Régen más volt! Füstös üstben
főtt a fő és jajgatott,
s csemeténk e kultúrlénytől
mily szavakat hallhatott!

Most magam is kultúrlényként
szikrát látok, éhesen,
s úgy érzem: széplelkűségért
elcseréltem ép eszem!

- Nono, csak semmi lekonyulás! - vigasztalta Bembenettét Sünóka, - de ekkor már Belemente király palotájában szürcsölgette a kókusztejet. Gondoljunk Belembánia jövőjére! Az egész világon itt van a legfinomabb szemcséjű homok, és milyen hatalmas mennyiségben! Mihelyt a homok ára felmegy a világpiacon..

- Ez az! - erősítette meg Sünóka véleményét Belemente király, akin ezekre a szavakra büszkén kifeszült a díszes mente. A világpiacon máris annyi mindennek felment az ára, a belembániai piacról nem is beszélve.. Most már biztosan a homok következik!

- No és a turizmus! - lelkesedett fel Nyúl Benő is. Ma ki jön Belembániába? A sivatagi sakál, meg a skorpió. Ám egy ügyes reklámversike sokat lendíthetne a dolgon! Ha Sünókát szépen megkérik..

Sünóka nem szereti, ha a kezét hosszan csókolgatják, és ilyenkor inkább néhány zsák kókuszdióért is elvállalja a versírást. No, ilyen széles manóvállakkal, persze, könnyebb is valamit elvállalni! A híres manóköltő abban a minutában lekörmölte egy pálmalevélre:

Jöjjön Belembániába!
Csípje kánya! Meg nem bánja!
Ma csak itt van emberevő,
s milyen olcsón jön most elő!
Potom pénzért Önt is eszi!
Jól teszi, ha befizeti!
Némi pénz, s már kérik kését,
felezik a feleségét,
de ha Önnek többre telik,
akkor akár negyedelik!
Itt feleség nem felesel, -
csitul, kiles, s máris el, el!
Siessen! Ne legyen konok!
Itt pereg az áldott homok!
Itt a számom: és a számum!
No, ha nem jön, akkor szánom!

- Gyönyörű vers! - cuppantott csókot Sünóka homlokára Belengúzia, Belemente király kilencvenkilencedik felesége. Ám Ön, kedves Sünóka, talán kissé túlértékeli a belembániai férfiuralmat..

Igaz, a nők jogait még Belembániában is mélyíteni, meg szélesíteni kell, nem elégedhetünk meg azzal, hogy a bal zsebemben van a belembániai államtanács, a jobb zsebemben pedig Belembánia minden nagyobb bankója, de azért ez is némi eredmény, amellyel nem sok ország dicsekedhet!

- Tényleg! - helyeselt Sünóka. Ilyet magam is csak százhatvanhét országban tapasztaltam! Igaz, ennél többen még nem is jártam..

- Ön még nagyon a kezdetén tart a világlátásnak! - fűzte hozzá behízelgően csengő hangon Benbenette, Belembánia koszorús költőnője. Holnap barátjával, Nyúl Benővel együtt, hallgassa meg előadásomat a Belembániai Nők Harci Szövetségében, - ne féljen, nem esszük meg elevenen!

Hát nem is ették meg Sünókáékat, de, igaz, ami igaz, ők is nagyon vigyáztak elevenségükre, és a végighallgatott háromórás szócsata után meglepő elevenséggel négykézláb átmásztak az egymással viaskodó harcias nők seregén, felugrottak egy gazdátlanul ottmaradt tevére, és a józan eszükre hallgatva elvágtattak amerre a szemük látott.

Belengúzia és Bembenette későn eszmélt fel távozásukra, de akkor tele torokból kiáltották utánuk:
- Álljatok meg! Arra sivatagi rablók!

Utóbbira Sünóka is legyintett, és Nyúl Benő is azt dörmögte a bajusza alá: - Inkább a sivatagi rablók..

A két barát észre sem vette, hogy lassan már egy másik országban, Bolondóniában járnak. Nem csoda: a sivatag mindenütt sivatag volt, útjelző táblákra pedig egyik országnak sem tellett. Zsebükben még marokszám lapult a belembón, a balambániai bankó, de ne féljetek, az Bolondóniában sem veszíthet értékéből, mivel utóbbival nem is rendelkezik, de a jó barátok mindenütt szívesen adnak érte biztató vállon veregetést, ha pedig egy marcona sivatagi rabló meglátja a belembónt, rögvest leborul a földre, zokogva tépi a haját, amennyiben még nem kopaszodott meg, és a rablást e baljós jel birtokában három hétre elnapolja.

(Folytatom)