Fenyőrigótfogó Pali Kergezerge városban írnokoskodott. Kis állás, csekély pénz, de valahogy, ha nehezen is, eléldegélt, nagy böjtökkel, ritka jóllakottságokkal. Egyszer csak hirtelen meghalt a közeli faluban édesapja is, édesanyja is. Örökségét rögtön elvitte a házukon levő adósság, nem tudott mást megmenteni belőle, mint egy kordét, de szamár nélkül, egy tyúkot, meg a kutyát és a macskát. E két utóbbi állatot a legkönnyebben, mert nem kellettek senkinek.

A város felé igyekezett, maga húzta a taligát, ha nincs ló, szamár is jó, - de ha szamár sincsen? A tyúk, kutya és a macska a taligán utazott, úriasan, a legény jóvoltából.

Egy idő után leányt pillantott meg, aki szintén Kergezerge felé igyekezett. Szép volt a leány, és kedves arcú.

A legény így szólt hozzája:

Kisasszonyka! Merre? Merre?
Önt is várja Kergezerge?
Üljön fel a taligámra,
s nem fárad el majd a lába!
Mi vagyok most? Alkalmi ló.
Nevem Fenyőrigótfogó!

A leány elnevette magát:

Furcsa versre mit bökjek ki?
Nevem: Kisséütődötty.
Bár utána jön az Éva,
mégis kinevetnek néha.
A Pincpenceg hegyig megyek.
Toronykastélyt ott keresek.
Felülnék e taligára,
no de, nem lesz túl nagy ára?


Pali biztosította a leányt: ingyen utazhat a taligán. Csak nem rokona gróf Kisséütődötty Aladárnak, aki a Pincpenceg hegyen él tizenkét szobás kastélytornyában, és övé a hegy, a rajta levő fenyőerdővel, valamint a benne lévő barlanggal együtt?

Elszomorodott a leány. Kiderült: szegény Aladár meghalt, és a Pincpenceg hegyet, a kastéllyal együtt, végrendeletében unokahúgára, Évára hagyta, de egy fillér nélkül. A leány próbálta eladni, de nem kellett senkinek sem. Most oda igyekszik, tanácstalanul..

Azt mondta a legény:
- Nem akarom a kisasszony nyakába varrni magam, bár igen szép a nyaka is, de volna egy ötletem. Fogadjon fel intézőjének. Fizetést nem kérek, csak ingyen lakást a kastély toronyszobájában. Nekem van egy tyúkom. A legtöbb napon tojik egy tojást, azt főtt tojásként megfelezzük. Az erdőben szedek gombát, gyümölcsöt, bejárok vele a kergezergei vásárba, a kapott pénzt is megfelezzük. Vadnyulakat is fogok csapdával. Fenyőrigókat is, - hiszen a nevem is Fenyőrigófogó! Lesz pecsenye. Később majd meglátjuk, hogy mi lesz, meg azt is: mi nem lesz! No, mit szól mindehhez a kisasszonyka?

Megörült a leány, egyből belement a dologba. Kezet ráztak, kész volt az alku.

Másnap már sok-sok fenyőgombát szedett. Éva is segített neki. A legény meg feltette a kordéra, bevitte a kergezergei vásárba. Ott jó hangosan kiabálta:

Pincpencegi fenyőgomba!
Vegye, s jóra fordul sorsa,
ha meg jó volt, tovább pereg
jó irányban, - hát vegyenek!

Sikeres volt a legény kikiáltós versikéje?

Kezdetben nagyon is, de egykettőre más gombaárusok is kaptak az ötleten, bizonygatták: a kalapszegi gomba pénzt hoz egy kalappal, a Malachegyen szedett kalaposok pedig a szerencsemalac közeli rokonai, még ha nem is röfögnek..

Így végül, bár Pali több pénzt kapott, mint amennyire a vásár előtt számított, de kevesebbet, mint amennyit később szeretett volna. Ám meg kell becsülni a kis sikereket is, - esetleg odacsalogathatják a nagyokat.

No, amikor a szedett áfonyát vitte be a legény a kergezergei vásárba, akkor már megtoldotta rábeszélő mondókáját ezzel-azzal. Pincpencegi áfonya? Onnan jött ez az áfonya, ahol nagy-nagy Titkok Hona! Álmot hozhat hat táltos ló, mély titkokba bekukkantó! Vegyék, vegyék, buzgón, egyék, hát ebből sohasem elég!

Vették is, indult a siker, de a többi áfonyaárus is észbe kapott. Egyik azt kiabálta: nála olyan szép áfonya, milyet nem láttak még soha! A másik nem átallotta azt állítani, hogy ő Habakakukkkíniában szedte, pedig ilyen ország nem is létezett..

Palinál azonban a titkokba kukkantó szavakra felfigyelt egy elefántcsontfejes sétapálcát tartó úr. Nem volt öreg, de túlságosan fiatal sem. Nem lehetett szegény, mert az arany zsebóralánc aranyórához vezetett nála, utóbbi kiderült, amikor az időmutató szerkezetet kivette a zsebéből. Ruhája, csizmája sem szegénységéről árulkodott, hanem jó ízléséről és vastag pénztárcájáról.

Ez a sétapálcás úr így szólt a legényhez:
- Pincpencegről jöttél, te legény? Mi tudsz kedves barátomról, gróf Kisséütődötty Aladárról?

Pali annyit tudott a grófról, hogy az, szegény, meghalt. Többet nem tudott.

Másnap, négylovas hintón, megérkezett ez az úr, egy csinos leánnyal.

Amikor Kisséütődötty Éva megpillantotta őket, egyből felkiáltott:
- Ó, eljöttél, Dániel, és a húgod is elhoztad? Milyen öröm az ürömben! Amióta nagybácsim meghalt, nehezen tudok egyről kettőre jutni. Még szerencse, hogy intézőm, Fenyőrigótfogó Pali, olyan ügyes! Vele már, mint Pali mesélte, találkoztál, Dani, a kergezergei vásárban..

A jóképű úr teljes neve Kettőskutyai Dániel volt, húgáé pedig Kettőskutyai Klára. Nevükkel ellentétben egy kutyát sem hoztak magukkal.

Együtt ebédeltek, négyesben. Klárát, amint elmesélte, a régi könyvek érdekelték, - de időnként Palit is, aki nem volt könyv, nagy érdeklődéssel figyelte. Nem tagadható le: Pali is Klárát!

Néhány napi vendégeskedés után így szólt Dániel a gyertyafényes vacsoraasztalnál:
- Egyet mondok, kettő lesz belőle, utána meg sok. Azt javasolom: alapítsuk meg a Titkokba Bekukkantó Társaságot!

Itt van ez a hegy, biztosan sok titkot rejt. A kastélyról is elképzelhető ilyesmi. Sok ismerősöm van, aki olyan kíváncsi, hogy Kíváncsi Fáncsi is lehetne a neve, vagy, ha férfi, Kíváncsi Jancsi. Fizetnének a titkok kutatásáért, mint a köles, - és nem kölessel, hanem arannyal, ezüsttel!

Négyen nem leszünk kevesen a dologhoz, hanem éppen elegen. Éva lesz a kastély úrnője, hiszen máris az. Klári a titkos könyvek bemutatója. Pali a titok- és kincskeresők szívünkhöz közel álló idegenvezetője. Én magam pedig az, aki a barátait és ismerőseit a titokkeresésre rábeszéli. Jó lesz-e így?

Mind jónak találták a dolgot, ami valóban jó ötlet is volt. A padlásszoba melletti könyvtárban sok régi könyvet találtak, ezeket másnap Klára gondjaiba vette, de megkérte Palit: segítsen neki a könyvek rendszerezésében. A legény nagyon lelkesen segített, levette a polcokról a könyveket. Később Klárát is levette a lábáról, amit egyébként a leány is igen elősegített. Néhány csók után mindjárt sokszoros öröm lett a könyvekben való bogarászás. Nagy meglepetésükre még egy könyvekkel teli, befalazott kamrát is találtak.

Éva és Dániel a barlangot kutatták át. Rábukkantak egy kútra is, ami igen mély volt. Egy hónapnyi kutatás után Dániel azt mondta Évának, hogy ő még a szívében is talált egy titkot, elrejtse-e?

A leány azt válaszolta: ő is talált egy titkot a szívében. Azt javasolta: egyikük se rejtse el, hanem cseréljék ki a két titkot.

A titokcsere Éva és Dániel között esküvőjükhöz vezetett. Klári és Pali úgy vélte: egy esküvő is esküvő, de két esküvő több egynél. A lakodalomra is ez vonatkozik, ami az esküvő tartozéka. Így Klári Fenyőrigótfogó Pálné lett, aminek úgy örült, hogy madarat lehetett volna vele fogatni, de Pali azt mondta: inkább majd ő fogja megfogni asszonykáját, hűséges férjként, fenyőrigók helyett is.

Miként sikerültek a Titkokba Bekukkantó Társaság további ügyei? Annyit ingyen is elárulhatok, hogy nagyon jól, de ennyi feltárt szívtitok, úgy vélem, elég egy mesébe.

(2014)