Sünóka ígérgetőmanónál

Dörgöngócia határán Sünóka leszállt Nyúl Benő hátáról, és kissé megpihent. Nyúl Benő pedig nagyon megpihent, úgy hevert, mint a félholt. Nyúl létére olyan fáradt volt, mint a kutya, azt sem tudta él-e, hal-e, illetve az mégis sejtette, hogy nem hal.

Egyszer csak hatalmas tábla ötlött a szemükbe. Ez állt rajta, irányjelző nyíl kíséretében:

MANÓFÜLŰ MANÓ
ígérgetőmanó

- Ígérgetőmanó? Ki az? - kérdezte Sünóka egy közelükbe ért rókától, aki elegáns, tyúktollas kalapot viselt. Magam is manó vagyok, hallottam már ájtatos manóról, a menő manót a televízióból ismerem, de ígérgetőmanónak még sohasem vettem hírét!

A róka olyan pillantást vetett Nyúl Benőre, mintha tyúktollas kalapjához nyúlbundát is kívánna, de azután meghajtotta magát, és versben válaszolt Sünóka kérdésére:

Itt az ér mellett manó ígér, -
és zsákbamacskát kap kisegér.
Itt a kopó nyúl nyomába ér, -
s nyúlnyom is több a semminél!
Itt, ha jók lesztek, vackort kaptok,
vagy fejetekre egy barackot!
Itt, ki a száját nagyra tátja, -
kék masnit kap a szemfogára!
Itt, ki a szemét kimereszti,
félő, a bolhát beereszti,
ki meg a dolgot kiszagolja,
mily pipacspiros lesz az orra!

- Hinnye! - dünnyögött, akarom mondani, hinnyegett Sünóka - furcsa szerzet lehet ez az ígérgető manó, lehet, hogy valami szélhámos!

- Az lenne jó! - örült meg Nyúl Benő - Akkor segít majd a szeleket hámba fogni, és azok hátán utazunk tovább!

Két perc múlva már ott is voltak Manófülű manó barlangjánál. A barlang bejáratánál tábla lógott:

MAI ÍGÉRGETÉS:
10 órától 12 óráig

Manófülű manó rókaszemű és tekervényes szakállú manócska volt.

Sünóka bemutatkozott, és névjegyét is átnyújtotta, amelyen nagy betűkkel ez állt:
________________________________________________________________

SÜNÓKA
erdei manó
költő és számtantanár
manófőtanácsos
(de amikor tanácstalan,
akkor felkeresni nem tanácsos!)

KEREKERDŐ
Bolondgomba utca 2.

Telefon: 18 szarkacsörgetés
______________________________________________________________

- Ó, - cicázott el kanyargós és cicomás szakállával Manófülű manó - szeretettel üdvözöljük Kerekerdő híres költőjét! Hadd adjam át én is a névjegyem!

Átnyújtotta, cikornyás betűkkel ez állt rajta:
________________________________________________________________

M A N Ó F Ü L Ű M A N Ó
ígérgetőmanó
főmanó
(de egyelőre nem a saját levében fő!)

DÖRGÖNGÓCIA
Jóígéret utca 3.

Telefon: titkos
________________________________________________________________

- Azt szeretném megtudni, kedves mester, hogy miféle foglalkozás az ígérgető manóság! - kíváncsiskodott Sünóka.

- Milyen is? - tűnődött el az ígérgetőmanó. Hát, azt hiszem, igen nagy szív kell hozzá, meg jó szemmérték. Bírni kell zsebbel, ha az ember zsebel.. azaz izé.. akarom mondani sok sebbel jár az élet tövises útjain! Ám az én barlangomból eddig még senki sem távozott azzal, hogy még ígéretet sem kapott. Én, amíg élek, - ígérek! Ez a hivatástudat!

Ebben a pillanatban érkezett meg Dörgöngócia híres tábornoka, Nagyvállpántos Kacifántos, aki azzal kereste fel Manófülű manót, hogy újabb ityegő-fityegő érmeket szeretne.

Kacifántos igen jól tájékozott tábornok volt, amíg társai azt sem mindig tudták: hogy ityeg a fityeg, ő azt is mindig tudta, hogy miként fityeg az ityeg. Különben már sok volt a füle mögött, de, úgy látszik, a mellén éremből még nem elég, mert csak negyven.

- A harcmezőn? Vitézséggel? - szörnyedt el Nagyvállpántos Kacifántos. Hiszen ott eltalálhat egy fránya puskagolyó, - vagy megdöfhetnek egy karddal!

- Én nem azt mondtam, hogy harc közben keresd az érmeket! - nevetett az ígérgetőmanó. A harc után keresd! Akkor biztosan találsz, mert a nagy csetepatéban nem egy érem megunja a gazdáján való fityegést.

- Ez az! - csapott a homlokára Kacifántos, és már búcsúzkodott volna, de Menófülű manó kölcsönkért tőle egy marék aranypénzt, amit - ígérte - majd visszaad, ha szerecsengyerekek potyognak az égből.

Kacifántos kissé sanyarú képpel guberálta le a pénzt, nemigen bízott a szerecsengyerekek égből való potyogásának közelségében, - pedig nem szép az ilyen kishitűség!

- No és nektek mit ígérjek? - fordult Manófülű manó Sünókához és Nyúl Benőhöz.

- Nekem csak az a kívánságom, hogy kedves, de igen gézengúz tanítványom, Vadmalac Röfike, mindig jó jegyet kapjon számtanból a kerekerdei iskolában! Mennyit bajlódom vele! - sóhajtott Sünóka.

- Mindig ötöst fog kapni! - ígérte meg Manófülű manó. Csak arra vigyázz, hogy amikor felel, utána nagy hasú ötöst kanyaríts be nevénél az osztálykönyvbe!

.. és ha nem tud semmit? - hökkent meg Sünóka.

- Kedves Barátom, - nyugtatta meg őt az ígérgető mester - nagyon nehéz dolog semmit sem tudni! Minden vadmalac tudja, hogy mi a makk, és mit kell vele tenni, még ha esetleg számlálatlan eszi is!

No, ezen Sünóka is nagyon elgondolkozott.

- Én meg szeretnék egy szép káposztásföldet! - mondta Nyúl Benő.

- Mindjárt megnézem, hogy melyiket ígérjem! - válaszolta Manófülű Manó. Felkiáltott:
- Hol a lista, te alkoholista!

- Én már.. ki-gyó-gyultam! - tántorgott elő Tekergő Jenő, a kígyó. Ám a listát végül mégis Manófülű manónak kellett megkeresnie, mert Tekergő Jenő pillanatnyilag tökrészeg volt.

- Neked megígérem, hogy a tiéd lesz a Kopaszhegy melletti káposztásföld, - fordult az ígérgetőmanó Nyúl Benőhöz - csak egyre vigyázz: ha káposztát csemegézel, ne legyenek a közelben kapálgató emberek, mert a kapanyél nagyon el tudja venni az étvágyat!

Sünóka és Nyúl Benő búcsúzkodni kezdett. Manófülű manó nyájasan kinyújtotta markát és erős célzást tett arra: Sünóka aranyórája nagyon az ő markába kívánkozik.

Meglepetésére azonban Sünóka kidomborodó zsebében nem aranyóra volt, miként Manófülű manó hitte, hanem egy igen mérges kis sündisznó, és azt - előzetes kesztyűfelhúzás után, - készségesen belenyomta az ígérgetőmester csupaszt tenyerébe, nagy sajnálkozással, hogy aranyórája jelenleg nincsen, de ha lesz neki, rögvest elhozza, mihelyt piros hó esik.

Manófülű manó így kissé elszámította magát. Sünóka pedig visszaállította a számtantanárok becsületét, mert, a sündisznócska segítségével, megtanította az ígérgetőmestert arra, hogy mint kell fényes nappal csillagokat számlálni.

Sünókáék káposztásföldi kalandjáról csak annyit: Káposztafej, kapanyél, - nyuszira is jöhet dér!

No, de legalább megérkeztek Ördöngóciába!

Arról is mesélek majd, hogy mit csináltak Ördöngóciában?

Ördögötök van, de eltaláltátok! Mesélek majd róla, ha az ördög elbúcsúzott tőletek!

(Folytatom)