Világ végén másik világ:
ott az irkádból a hibák
gi-nek, gá-nak dallamára
futnak vidám libabálba!

Nos, e hiba-libabálban,
ahol gi megy gával párban,
minden hiba ráhibázik:
táncos lúddal ellibázik.

Világ végén, ez tudható:
gombán csücsül gombos manó,
gombán számol ez a gondos,
gimbes-gombás főkolompos.

Azt számolja a kis drága:
hány gombóc ment manószájba,
hány gombóc csúszott le torkán, -
számolgatja gombon, gombán!

Egyre nő e tudománya.
Irigyli is már a kánya!
Az a kánya, az a fránya,
kinek csőrét csirke bánja!

Világ végén másik világ
nagy zsákban, mit egér kirág,
s azt kérdi az egérkirály:
- Ennyi rágcsálásért mi jár?

Nos, én nem tudom, hogy mi jár,
csak azt tudom: itt-ott ki jár?
Óriás jár, - jár ott, jár itt,
s néha ásít, - óriásit.

Hát.. engem is majd bekapott!
Szúrós kedvű ezért vagyok.
Aki álmos, jól van, ásít, -
no de ilyen óriásit?

Nos, egyszóval.. világ végén
majom ámul tükörképén,
s véli: mily bölcs képe vagyon!
Hadd ámuljon tovább! Hagyom.

Világ végén másik világ?
Egér gúnyát itt is kirág..
Itt is annyi gimbes-gombos
bolondgombás főkolompos!
Egy bolondot száz is majmol.
Lúdmáj helyett jut a bajból!
Egy óriás csupán ásít,
s közben rád lép három másik..

Ámde.. titkot súgok.. Ki lát
kis versemben itt-ott hibát?
Nincs! Elment és mulat párban
mind a hiba-libabálban!