Feltöltve: 2014-01-04 20:52:07
Megtekintve: 6022
oldhatatlan...
Ánizsillatú kacajod belém nyikordul.
Zöld derű, szélte-hossza szertelen.
Felhők csuhabőrben fáznak, sírni vágynak.
Zsanérkötődéssel réz-arany jókedv.
Harmatos szerelem, mely ápol, s elillan...
Kalandor szeánsz, benne rejlő nyugalom.
Víg borozgatások, csitri-izgalomban.
Szívcseppek mézzel, könnyel,
Ecsetvonásokba halványult szívverések
Szél-borzolt utak-nyomot hagyottan.
Csendes révedésben vaslakodalom.
Évgyűrűkbe zártan, utolsó útnak oltalom.
Zöld derű, szélte-hossza szertelen.
Felhők csuhabőrben fáznak, sírni vágynak.
Zsanérkötődéssel réz-arany jókedv.
Harmatos szerelem, mely ápol, s elillan...
Kalandor szeánsz, benne rejlő nyugalom.
Víg borozgatások, csitri-izgalomban.
Szívcseppek mézzel, könnyel,
Ecsetvonásokba halványult szívverések
Szél-borzolt utak-nyomot hagyottan.
Csendes révedésben vaslakodalom.
Évgyűrűkbe zártan, utolsó útnak oltalom.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2014-01-05 15:47:55
Köszönöm Miklós.Örülök megtisztelő véleményednek a versről.Sokat jelent nekem.Üdv:B:)2014-01-05 07:58:04
Pompás vers! Egyes költői képek, - ezt elismeréssel írom - bátrabbak, mint amilyeneket én szoktam használni. Ám utóbbi merész képek is találóak, ha ezeket valaki gondosan vizsgálja.