Sünóka Rakomanciában

Sünóka, a híres erdei manó, ballagott, ballagott Kerekerdő országban, és közben gondolkozott. Nem tudni, hogy azért, mert túl sokat gondolkodott, vagy a szarkák csörögtek túl sokat, vagy más okból, de igencsak eltévedt. Ott találta magát Rakomanciában.

Rakomanciát a rakoncák lakják. Ti is elmehettek oda, de véssétek jól eszetekbe, hogy oda nem engednek be rakoncátlanokat!

Rakomanciában nagy tisztelettel fogadták a manóhírességet. Rakomanca király ebédet adott a tiszteletére, amelyen az udvari költő, Rárakrákonca is elszavalta hőskölteményét. Különösen szép volt a hosszú vers két utolsó, lelkesítő sora:

Rajta, rajta, rakoncák,
csak előre, mint a rák!

Sünóka bátorkodott nagy tisztelettel megjegyezni, hogy a költemény felejthetetlen ugyan, de egyesek véleménye szerint a rák nem előre megy, hanem hátra.

- Kedves Barátom, - ölelte őt keblére Rakomanca király - ha te olyan biztosan tudnád, hogy merre van az előre, merre a hátra, nemigen tévedtél volna be Rakomanciába! Ám jól jegyezd meg: ha a terített asztal a hátunk mögött van, akkor arra van az előre!

- Hát ebben van némi igazság, felség.. - dünnyögött Sünóka, hátrapillantván az ínycsiklandó falatokkal megrakott asztalra. Ám nem sokáig tűnődhetett ezen, mert máris bemutattak neki egy tudós kandúrt, mint Miak professzort, a fülozófia egyetemi tanárát.

- Fülozófia? Talán filozófiát akart mondani.. - csodálkozott Sünóka.

- Nem, nem, kedves Sünóka, - nevetett Miak professzor - én valóban a fülozófiát tanítom a rakomancai egyetemen. Első főtétel: - AKI NEM FÜLEL, AZ EGY FIA EGERET SEM FOG!

- Ugyan, ugyan, csak nem fogod teletömni Sünóka fejét ilyen elvont dolgokkal! - szólt közbe egy másik udvari rakonca.

A közbeszóló mindjárt be is mutatkozott:
- Engedelmével, én vagyok a Hiszi Piszi!

- Érdekes név! - bólogatott Sünóka.

- S egyben foglalkozás is.. - tette hozzá Hiszi Piszi. Én vagyok az, aki hiszi!

- Hiszi.. - de mit? - nézett rá kissé zavartan Sünóka.

- ..hogyhogy mit? - kérdezett vissza Hiszi Piszi. Természetesen azt, amit Rakomanca király parancsol. Ám parancs nélkül is hiszem, hogy az őzgerinc áfonyával nem rossz eledel!

Utóbbiról hamarosan Sünóka is meggyőződhetett. Csak úgy tolongott a tányérján minden, ami szemnek, szájnak ingere.

A lakoma végén még az udvari időjós is szerepelt, méghozzá versbe foglalta mondókáját:

Ha holnap majd hull a hó, -
Rakomanciának jó!
Tömjük zsebünk égi jóval, -
szépen formált hógolyóval!

Ha meg holnap hőség lesz, -
hőfokokban bőség lesz!
Kiderül, vagy beborul?
Nekünk már semmi sem új!

Felettünk az örök áldás:
HOLNAP IS LESZ IDŐJÁRÁS!

Nagyon megtapsolták a jóslatot. Csak Sünóka jegyezte meg, hogy a jóslat mintha kissé bizonytalan lenne a holnapi időjárást illetően.

- Édes öcsém, - veregette őt vállon Rakomanca király - ezt én is tudom, de az udvari időjóst akkor sem bocsáthatom el a szolgálatomból. A lelkedre vennéd, hogy szegény gyermekei elrakoncátlanodjanak?

- Nem, dehogy.. - visszakozott gyorsan Sünóka, majd pedig Rakomanca király felszólítására a többiekkel együtt Kerekerdő és Rakomancia örök barátságára ürítette szamóca lével töltött poharát.

Másnap reggel hazaindult Kerekerdőbe. Bár a legkitűnőbb utazási lehetőségek között választhatott, hiszen még a Sasok Légitársaság is felajánlotta méltóságos karmait, Sünóka, a rá jellemző szerénységgel, Nyúl Benő személyszállító kisiparos segítségét vette igénybe a hazautazásra.

Talán az a tábla hatotta meg, amelyik Nyúl Benő oldalán függött, ezzel a felirattal:

Nem nyúlfarknyi szerencse,
nyúlon menni hetente!
Míg a füvön el nem nyúl,
csak szállítja Önt a nyúl..

Sajnos, Nyúl Benő már Andalgócia határán elnyúlt a füvön, és nyelvét hosszan kilógatta. Sünóka lemászott a kitikkadt Nyúl Benő hátáról, és aggodalmasan nézegette az iránytűjét.

Andalgóciát az andalgók lakják.

Mit csinálnak az andalgók?

Kis kíváncsiak, ezt majd legközelebb kötöm az orrotokra!

(Folytatom)