Ki is az a Sünóka?

Sünóka egy igen híres és nagyon kedves erdei manó. Nevét onnan kapta, hogy egyszer véletlenül rácsücsült a sündisznóra.

Ez a sündisznó tüskés kedvében volt, de valószínűleg akkor is zokon vette volna, hogy a manó ráült, ha nem lett volna abban. Meglátta ezt a szarka, és mindjárt egész Kerekerdőt értesítette a történtekről:

Sünön manó! Milyen móka!
Erre mondják: a manóba!
Alfeleddel sünre tévedsz?
Visszasírod majd a széket!
Sün! Most te ülj a manóra!
Hadd lássuk: az milyen móka!

A sün azonban figyelemre sem méltatta a szarkacsörgést.

Sok kerekerdei lakos kereste fel a szerencsétlenül járt manót, de a sündisznót is, mert a tüskésnek sem kellemes, ha manó csücsül rá. A manót vigasztalásul elnevezték Sünókának. A sündisznónak meg felajánlották a Szúrósgombóc elnevezést, de az nem tartott rá igényt, elment vadkörtét falatozni.

Sünóka balesetéről beszámolt a Kerekerdei Hírkürt is, megírták a manóról, hogy nemcsak számtantanár, hanem titokban költő is. A Kerekerdei Hírkürt leközölte egyik költeményét, amely addig az asztalfiók mélyén aludta öröknek hitt álmát.

Ezzel Sünókára rámosolygott az oly ritka költői szerencse. Igen szép vers volt, kár, hogy csak a vége jut eszembe:

Kerekerdő kedves népe
napról-napra kerekebb,
s négy kereke annak is van,
kinek eggyel kevesebb.

Bár perece már fogyóban,
kerek-perec mondom én:
olyan föld, mint Kerekerdő,
nincsen a Föld kerekén!

- Milyen karakánul, kerek-perec kimondta, hogy nincs Kerekerdőhöz hasonló a földtekén! - ujjongtak a kövéredő kerekségek (Kerekerdő lakói), és további versírásra unszolták Sünókát.

A manó beadta a derekát, és zengte-zengte Kerekerdő dicsőségét!

No, jutalmul be is választották Libatollak Hosszúságát Ellenőrző Bizottságba, amelynek főleg olyan rókák voltak a tagjai, akikre nem lehetett ráfogni az aprókaságot. Hamarosan kinevezték a Kerekerdei Hírkürt szerkesztőjévé is, meg manófőtanácsosnak is, no, meg is érdemelte, mert igen gyakran adott kalács helyett tanácsot, később meg kalácsért tanácsot.. Ha tanácsra van szükségetek, kutyafülűek, ti is elkutyagolhattok hozzá Kerekerdőbe, de el ne felejtsétek, hogy kalácsból a mákosat, mézeset, és a sokat szereti!

Hát, ha nem is mutattam be Sünókát, mint a Kerekerdei Tűzoltó Főparancsnokság újdonsült, de oszlopos tagját.. azért talán eszetekbe véstétek, hogy Sünóka tekintélye úgy nő Kerekerdőben, mint eső után a bolondgomba.

Utóbbi abból is megállapítható, hogy Csencsőke, a kis manógyerek, aki azelőtt Sünóka "Mennyi kétszer kettő?" kérdésére egy mukk nem sok, annyit sem szólt, de még harapófogóval sem lehetett kihúzni belőle semmit (ám rendszerint Sünóka harapófogója nem is akart harapni!), most nagy tisztelettel meghajtotta magát, és a manótanár kérdésére versben válaszolt:

Kétszer kettőt akkor mondom
- és többször is! - négynek,
mikor túrós palacsintát,
s nem pofont ígérnek!
Ha sok túrós palacsintát
tesznek le a tálra,
sok-sok kétszer kettőt veszek,
s belakok, dudára!
Pofonból a kétszer kettő?
Én lemondok róla!
Ráhagyom a számolgatást
a számtantudósra!
Hadd mondja ő, boldogsággal,
- s pipacspiros képpel - ,
hogy tévedett, aki adta:
többet adott néggyel!

No, de térjünk vissza Sünókához! Csencsőke már úgyis elment csencselni, talán már el is cserélte a babát bibire, a tentét tintára!

(Folytatom)