Hangok melyet csak én hallok. Kérnek, könyörögnek, hogy hallgasd végig őket. A hangok mondják neked: „Mért teszel úgy, mintha ember lennél? Hallgass ránk és mi megmutatjuk a világ szép dolgait, egyenesen haladhatsz az üdvösség felé és unatkozni sem fogsz”. Teszed, amit tenned kell, eltérhetsz az utasításoktól, de a hangok tovább beszélnek hozzád: „Mért nem hiszel nekünk? Bízz bennünk, mi már végigjártuk az utat, és nem unatkoztunk!” Végül rászánod magad, teszed, amit a hangok mondanak, gyilkolsz, ha kérik és nevetsz. Őrjöngesz fényes nappal és nem tudod mit teszel. Csak a hangok tudják. Vagy még ők sem. Mikor halálod után az ítéleted következik és látod, hogy rosszul áll a szénád, búslakodni kezdesz, de a hangok újra szólnak: „Mért vagy letörve? Hisz tudod mit tettél! És különben is, mi jól szórakoztunk rajtad!”