Hepe, Hupa és Hapala törpécske volt. Ha együtt voltak, és Hókuszpókusz, a mókusgyerek meglátta őket, így kiabált:

Hepehupahapala!
Tarka kakas taraja!

Most is meglátta őket, kiabálta kitalált versikéjét. A törpék azonban nem vették komolyan a heccelődést. Máskor is ezt csinálta Hókuszpókusz.

Azt mondta Hepe:
- Ne csúfolódj! Inkább segíts megírni a házi feladatot! Arról kell írnunk: miért vagyok törpe?

- Jó! - egyezett bele a mókusgyerek. Költök nektek erről három versikét, ti meg szedtek nekem egy kosárka makkszemet. Én már alig találtam makkot a tölgyfa alatt.

A mókusgyerek egykettőre készen lett a versikékkel. Először Hupáéval:

Forgok, fürgén, körbe, -
ezért vagyok törpe!

- Nem rossz, de tényleg ezért vagyok törpe? - tűnődött Hupa. No és amikor nem forgok?

Hapala is kapott versikét:

Leülök a földre, -
ezért vagyok törpe!

- Fára mászni is szoktam! - jegyezte meg Hapala. Akkor is törpe vagyok!

Az a versike, amit Hepe kapott, még furább lett:

A fejét ki törte?
Én! Így lettem törpe!

- Hát.. Tényleg törni szoktam a fejem, például azon: hol találhatok mogyorót? - vallotta be Hepe. Ha meg találok, akkor nem a fejem töröm, hanem feltöröm a mogyorót.

Elbúcsúztak a mókustól. Most mit csináljanak?

Hepe azt javasolta:
- Fussunk versenyt az ürgével!

Meglátták az ürgét, de hiába volt a törpék lába kicsit nagyobb, az ürgének négy volt belőle, és nagyon tudott futni. Amint máskor is, egy-kettőre bent volt a lyukban.

A törpék nem szerettek veszíteni. Fenyegették az ürgét, hogy kiöntik földalatti lakásából.

Az ürge azonban ettől nem félt, mert messze volt a patak, és pici vödörbe nem fér elég víz, de meg a vödröt vinni is kell. No és az Éneklő Leány is gyakran dalolta, amikor kapálni ment valahová a földúton:

A kertemben beérett a sárga tök.
Jókedvemben minden ürgét kiöntök!

A leány azonban még egyetlen ürgét sem öntött ki a lyukából. Így az ürge arra gondolt: az ürgeöntés csak ijesztgetés. A múltkor egyébként annak is tanúja volt, hogy Meredekhegyes Feri, ez a kedves, de kissé bátortalan legény, így szólt az Éneklő Leányhoz:
- Ne az ürgéket öntsd ki, Klárika, hanem az én szívembe önts egy kis bátorságot ahhoz, hogy meg merjem kérni a kezed!

Az ürge nem tudta, hogy a legénynek minek kell a szép leány keze, de azt még hallotta, amit a leány válaszolt:
- Aki mer, az nyer, Feri, aki nem mer, később rí!

A törpék otthagyták az ürgelyukat, mert megjelent Barna Bandi, a nyúl. Nagyon szerettek Bandi hátán lovagolni. Hókuszpókusz, a mókus egyszer meg is jegyezte:

Barna Bandi törpék lova.
Turpis törpék! Hova? Hova?
Már biztosan tudok egyet:
ti nyuszit is lóvá tesztek!

Lóvá tették? Megígértek a nyuszinak: ha pacikázhatnak rajta, akkor megmutatják neki, hogy hol nő a legízletesebb fű.

Barna Bandi megint beugrott nekik, és megint úgy: nem is tudta, hogy beugrott. A törpék felváltva lovagoltak rajta, végül pedig, amikor ezt is megunták, a rétre mutattak:
- Ott nő a legízletesebb fű!

Nagy volt a rét, a nyuszi ott sokféle ízletes füvet talált, meg rágni való, pompás virágleveleket. Buksijában meg sem moccant olyan gondolat, hogy a rétet ő a törpék nélkül ma is megtalálhatta volna, - hiszen mindennap megtalálta, eddig is!

Ezt követően a három törpe lefutott a patakhoz. Utóbbinak vize eléggé távol csobogott, mondta is Hapala:
- Jobb lett volna nyuszi háton idelovagolni! Adtunk volna Bandinak jutalmul egy-két halacskát..

Hupa tudósabb volt nyuszi eledel tekintetében:
- Bandi nem eszik halakat!

No, ez igaz volt, de, ha evett volna is, most akkor sem tudott volna, mert a törpék egyetlen halat sem fogtak.

Hepe javasolta:
- Menjünk vissza a rétre, építsünk Bandinak fűházat! Bandi belemegy, mi meg rókának öltözünk, megijesztjük!

Visszamentek, gyönyörű fűházat építettek. Lapulevél volt a teteje, és mind a négy oldalán két-két kitekintő ablak, hogy a nyuszi lássa majd a rókácskákat.

A nyuszinak tetszett a fűház, beköltözött, - de hajlandó volt ijedezni is? Elhitte-e, hogy rókák közelednek fűházikójához?

Nem hitte el, mert a törpék fából faragott, kifestett rókaálarca ugyan jó volt, de a róka nem olyan picike, mint ők, és egyetlen róka sem visel sárga, kék, vagy fekete-fehér csíkos nadrágot.

Nem hitte el, de azért hajlandó volt ijedezni, - hadd legyen meg kis törpebarátai öröme! Utóbbiak már háromszor is megmentették őt az igazi rókától, ami mesebeli, bűvös szám, még a róka is méltányolta, mert örökre letett Barna Bandi üldözéséről.

Erre egyébként a rókának igen jó oka volt, mert a törpék.. - no de ez már egy másik történet!

(2013)