A Hazánk Domboruló Halmai című csodaszínes magazin újév előtt körkérdést szokott feltenni néhány főpotentátnak. Az alábbiakban Kacifántos Pacipánt
riportját olvashatják azok, akik még nem menekültek át az analfabéták táborába.

K. P.: - Önnek, Ridegenmogorva Péter Úr, mint a Keresetlen Szavakat Megtaláló Keresztesvitézek és Borlovagok Csatlóspártja Elnökének, aki Szent Péter is lehetne, ha az a Péter nem volna egy másik Péter, mi a véleménye hazánk teljesítményéről az utóbbi évben? Tréfásan szólva: Élmunkásország lettünk-e?

R. P.: - Miként teljesít Magyarország? Jobban. Mit jobban! Zseniálisan. Akit ismerek, annak mind tele a zsebe dohánnyal, földdel, euróval. Ezt a Nemzeti Nekünk Statisztáló, Stilisztikázó és Statisztikázó Központhivatal adatai is alátámasztják. A legújabb adatok szerint Magyarországon ma az is van, ami nincsen. Nem akarok szerénytelen lenni, de ez nekünk köszönhető! Akiket ismerek, azok mind dicsérően nyilatkoztak. Még a Nemzeti Adóhivatalról is!
Mondta is a sógorom, meg az ángyom, de még utóbbinak a térdkalácsa is: ez a derék hivatal de sokat ad nekünk, micsoda kedvezményeket kaptunk tőle!

K. P.: - Persze, azért Ön sem ismerhet mindenkit..

R. P.: - Mindenkit nem, de az nem is követelmény. Azokat ismerem, akiket ismernem kell, oda, arra szavazok, amire, akire kell. Tudom mi a kötelesség!

K. P.: - No és a foglalkoztatottság? Az hogy áll?

R. P.: - Jól áll! Mi felállítottuk! Ma Magyarországon az, aki dolgozni akar, válogathat: külföldre megy e célból, - vagy külföldre megy! Aki, dacos makacsságból nem megy egyről kettőre, vagy nulláról hullára, az is mehet közmunkára, nálunk több közmunkás van, mint az afrikai Feketebantuföldön! Ez az igazság, feketén-fehéren.

K. P.: - Az oktatásügy terén mi a helyzet?

R. P.: - Jól áll, azaz nem is kell állnia, nyugodtan fekhet, elintéztük. Átszerveztük. Átszerettük. Biztosítottuk. Központosítottuk. Kioktattuk arra, hogy mi a magyarok istene! Most mindenki tanulhat, aki akar, legfeljebb nem az iskolában, hanem az életben, az élettől. Nem úgy, mint abban az átkos rendszerben, amit a vörös ördögök csináltak.

K. P.: - Köszönöm, Elnök Úr! A mondás is úgy tartja: boldogok az együgyűek, mert övék a mennyek országa. Lapunk olvasóit bizonyára nagyon megnyugtatják majd az Ön szavai. Legalábbis azokat, akik dugig telt zsebükre tapintanak. A vak is boldogan nézhet az ország fényes jövője felé! Miért ne nézhetne? Egyelőre az még nem tilos.
_____________________________________________________________

K. P.: - Üdvözlöm, Szegetszeggelszekfűs Házmesterien Attila Úr! Ön, mint az Örök Összefogás Fényességét Kereső Párt Elnöke, miként látja az ország elmúlt évi teljesítményét?

Sz. H. A.: - Nagyon sötéten. Nagyon fénytelenül. Fényt szeretnénk. Felváltani a rendszerváltást egy másik rendszerváltással, amelyik nem rendszerváltás ugyan, de bizonyos szempontból, a mélypont miatt, mégis az. Szeretnénk látni a fényt az alagút végén. Egyelőre csak az alagút elején levő megalomániás futballstadionokat látjuk, meg a stadionokat építtetők lábait, amivel belerúgnak majdnem mindenkibe, de nem a labdába. Ez nem becsületes labdajáték!

K. P.: - Van egy olyan politikai alakulat, amelynél diszkréten csak nevének két kezdőbetűjét szokta kiírni, emlegetni a tapintatos média, ez a DöKö. Miért megy annyira nehezen a vele való összefogásuk, hogy egyáltalán nem is megy?

Sz. H. A.: - Mi vele is összefognánk, ha a volna ott nem volna, - de ott van! Mit csinált a DöKö? 16 pontot. Hattal egyetértünk, tízzel nem. No és minek nekik, a dökösöknek, 16 pont, amikor az Úrnak is elég volt a Tízparancsolat? Urabb urak akarnak lenni az Úrnál? A rendszerváltás után?

K. P.: - Olvasgatni szoktam lapjukban, amit pártjuk, az ÖÖFKP ír, írat. Nem gondolja, Elnök Úr, hogy az egyszerű szívű, jámbor magyarok nem értik eléggé az Önök magasröptű fejtegetéseit? Kétségtelenül színvonalasak ezek, szókincsbővítésre is alkalmas idegen szavakkal, de, nem akarom ezzel megsérteni, nem gondolnak arra: úgy kellene írni, ahogyan nem ír ma senki, - magyarán, magyarul? Hatásos ez? Még az a bizonyos Törvénymotor Országelnök is hatékonyabban beszélt, vagy, becsületes helyesírási szarvashibái ellenére, írt!

Sz. H. A.: - Nem! Mi nem becsüljük le a népet, a tömegeket, még akkor sem, ha ezzel saját magunkat értékeljük le! Mi szolgálni szeretnénk, - és nem szolgákat akarunk!

K. P.: - Hüm.. No de ejtsünk szót másról! Egy huszadik századi népvezér (nevét nem említem, az ma vörös posztó, és könnyen megvadulnak a bikák) egykor azt hirdette, molinón is, de utóbbit akkor másnak nevezték: A MI ORSZÁGUNK NEM RÉS, HANEM ERŐS BÁSTYA A BÉKE FRONTJÁN. Mi van ma az országgal, mint nem réssel, hanem erős bástyával, és a békefronttal?

Sz. H. A.: - Ma - döntően a velünk szemben álló politikai ellenfeleknek köszönhetően - szinte csak réseket látni, - és milyen kezek nyúlkálnak be azokon, és hova! Front van, sok, mind béke nélkül.

A bástya összedőlőben, részben már le is omlott, ami belőle még nem, azt meg kell támasztani fával. Más áfával.. Kereslet nincs, csak keresetlen szavak. A bebetonozásokat viszont meg kellene szüntetni, tele vannak robbanóanyaggal..

Ám én bizakodó vagyok. Fel fog nyílni az emberek szeme! A virág is kinyílik, jön a tavasz. Ha minket választ, akkor kivirágzik az ország, bármennyire is beborul az ég.

K. P.: - Köszönjük az interjút! Tréfából azt mondhatnám, hogy Ön a Tiszteletreméltó Örök Baloldalinak Hirdetett Optimizmus Díszpéldaképe lehetne, - de inkább nem tréfából mondom, hanem komolyan.
_____________________________________________________________

K. P.: - Körutamon Ön, Szókimondóan Vonakodó Úr, a harmadik, - de relatíve széles szélsőségességével az első. Ön iránt, mint a Jobb Hazát Még Jobban Jobboldali Magyarországgal Párt (JHMJJM) Elnöke iránt, nagy az érdeklődés. Igaz, ez az érdeklődés különböző irányokból különböző indíttatású, de azért egyik sem olyan indíttatású, mint azok az egykori marhavagonok, lelakatoltan..

Sz. V.: - Értem, hogy mit értett félre Ön is, Szerkesztő Úr, de mindjárt helyére teszem, most, egyelőre, csak a nézetét. A dicsérendő magyar csendőröknek azoknak a marhavagonokhoz nem volt semmi köze. Ők csak utaskísérők voltak, háztól vagonig. Ez csak állami szolgáltatás volt, akkor. Puskával kísérték ugyan a leendő vagon utasokat, nőket, gyereket is, de csak azért, hogy épségben odaérjenek.

K. P.: - Az a hír járja egy ideje a sajtóban, hogy az Önök pártjában sokan nem nagyon szeretik a zsidókat, meg a cigányokat. Így van ez?

Sz. V.: - Nincs így! Szeretik, csak tagjaink, szimpatizánsaink között sokan másként értelmezik a szeretetet, mint egyesek. A szeretet sokféle. Van majomszeretet, az szereti a majmokat, de a maga módján, - mi nem kérünk ilyen dédelgető, kényeztető szeretetből! Egyébként tagjaink közé zsidó is, meg cigány is beléphet. Nem kell törődniük azzal, amit nálunk egyesek kiabálnak rájuk. Ha úgy gondolják, testi épség és életbiztosítást is köthetnek a Hungarista Kard és Buzogány Életbiztosító Társaságnál. Utóbbi azonban lélekbiztosítással nem foglalkozik.

K. P.: - Egyesek, - magam is tapasztaltam - nem úgy értékelik a Horthy-korszakot, mint Önök, és a Horthy-szobroknak sem örülnek..

Sz. V.: - A Horthy-korszakban rend volt, mindvégig, még a Donnál is végrendben feküdtek sokan, ha olykor nem is katonás alakulatban. A munkaszolgálatosok is rendben szolgáltak, - amíg szolgáltak. Odahaza is Rend volt, a Kormányzó Úrnak köszönhetően. Végig nyugalom, a nyugtalankodókat elnyugtatták. Kormányzó Urunk, és egykori Főhívei, még több szobrot érdemelnének, több szentmisét, több.. No, nem folytatom, mert azok a baloldali hazaárulók, vörös ördögösök, meg amerikai bérenceik még képesek ismét elhíresztelni ezt-azt, azután az EU Bíróság ismét ránk ugat..

K. P.: - Mit vár Pártjának a következő évtől, 2014-től?

Sz. V.: - Harcot! Sarcot, - a magyarnak. Annak, aki magyar. Aki meg nem.. Elkalandozunk nyugatra, mindenkit megsarcolunk, mint bátor, íjas, nyilas elődeink. Megfújjuk Lehel kürtjét, amivel egykor.. Győzünk, otthagyatjuk az Európai Uniót faképnél, - az a fejőstehén kell a fenének! Idelógatja a tőgyét, de a fineszesek fejik csöcseiből a tejet. Nekünk magyar tehén kell, magyar tej, még ha utóbbi kétszer annyiba kerül is. Meg magyar paradicsom, amelyik nem úgy vörös, mint a külföldi, - még ha utóbbi háromszorta drágább is!

K. P.: - Nem mondom, merész tervek, illetve még ezt sem mondom, mert - ki tudja? Szóval harcias esztendőre számít, Elnök Úr!

Sz. V.: - Igen, arra. Engedje meg, hogy búcsúzóul elmondjam, újévi köszöntésül, Nagy Költőnk, Turulmadaras Harsogó Árpád versét, amelynek címe: Örök Dicsőségünk:

A magyaron, bármerre ment e
vitéz, - de büszkén állt a mente!
Magyar nap ragyogott a drága,
jelkép röptű turulmadárra.
Ha szállt a nyíl, rózsák kinyíltak,
s ládikók, - bajra arany írt ad.
Égő kastélyok visszanéztek..
Isten! Ma is segítsd e népet!
Jobbra vágyjon, menjen, - ne balra!
Csak ez vezethet diadalra.
Mi balra van, az minden ferde..
Hazánk a Világ Édenkertje
volt, - és lesz is, ismét, ha Másik
Rend, a Mi Rendünk, kivirágzik!
Mi, lélekben, győztünk, ezerszer!
Magyar Lélekben jóság-tenger.
A magyarok, ha összefognak,
minden árulót összefognak!
Nincs idő megbénító búra:
Lehel Kürtje, harsanj fel, újra!

K. P.: - Érdekes vers valóban. Hatásos. Kellenek, persze, hozzá a fejek, amelyekben.. Lehet, hogy segít, mint kutyaharapáson az eb szőre, de azért ne legyünk túlságosan optimisták. Optimista optimum, - mégis jöhet az a BUMM!

(2013)