Nem kevéssé humoros az, hogy az emberek időnként olyasmi miatt bánkódnak, aminek - ha kicsit utánagondolnának - inkább örülniük kellene.
Persze, ez fordítva is sokszor megfigyelhető: annak örülnek, azért lelkesednek, ami miatt bánkódniuk kellene, és azon igyekezniük, hogy elkerüljék.

Aki más kárán örül, az rendszerint holnapi bánatát készíti elő.

Aki sem örülni, sem bánkódni nem tud igazán, az igazából élni sem.

Egyik ember öröme másik ember bánata lehet, ezért az a jó, ha az öröm olyan, mint a forrás, amelyik mindenkinek ad éltető vizet.

Az Ördög az általa adott örömért előbb-utóbb benyújtja a számlát, bár lehet, hogy már csak az örvendező utódainak.

Az ember bánatában rendszerint őszintébb önmagához, mint örömében.

Bánd meg, ha megbánnod kell, - de ne bánkódj rajta!

Örömben ne bízd el magad, bánatot ne túlozz el!

Gondolj arra, hogy mai bánatból, balszerencséből holnapi öröm, szerencse is lehet, - és ez esetleg tőled is függ!

Nagy örömben, nagy bánatban, mielőtt bármit teszel, gondolkodj!

Aki gondolkodni tanít, az egyszerre tanít örömre és bánatra.

Nincs nagyobb öröm, mint örömet adni, mert az a lélek öröme. Nincs a gondolkodó ember számára nagyobb fájdalom, mint az, hogy tudja: kevesen becsülik ezt az örömet.

Kis örömök elvezethetnek a boldogsághoz, kis bánatok boldogtalanságig összegeződhetnek.

Szomorú, hogy, életem vége felé, kifosztottan, rá kell jönnöm: minden örömöm és bánatom csak menekülés volt ebből a világból, - és ezt a felismerést már a legtalálóbb-legbölcsebb aforizma sem tudja számomra enyhíteni.

A világban sokkal több az érdekből megjátszott öröm, mint az igazi.

Egyelőre ne a boldog ország legyen a cél, hanem a kevesebb bánattal terhelt, a többség számára elviselhetőbb. Irreális, hangzatos tervek mögött többnyire tudatlanság, rossz szándék, egyéni haszonlesés van.