Kettőskakashegyi Bertalan nem volt szegény legény, de még ráadásul jóképű is. Volt egy kis szőlője, gyümölcsöse, erdeje, no, nem sok, de azt mind bérbe adta, a bért bezsebelte. Volt továbbá két házikója, az egyikben maga lakott, a másikban nyaranta vendégeket fogadott külföldről, azokkal angolul beszélgetett. Utóbbiból is volt egy kis pénze.

A falubeliek egy része irigykedett a külföldi vendégekre, bár ők is kiadhatták volna egy-egy szobájukat, és megtanulhattak volna angolul, - de hát könnyebb irigykedni, mint bemagolni azokat a nyaktörő kifejezéseket más nyelven. Hát utóbbiban van valami, nem is kevés!

Ez a Bertalan meséket is írt, abból nagy bankója nem volt, de mini manócska aprópénzecskéje néha igen. Az is több volt, mint a semmi, bár nem sokkal.

Ezúttal a közmondás ütött Szöget Bertalan fejébe: VAK TYÚK IS TALÁL SZEMET. Szeretett tisztán látni meseírás előtt. Mennyi szemet talál a vak tyúk?

Barátja, Pocokfogó Pista, segédbíró volta faluban, de egyúttal írnok is. Többek között szerelmes legények, leányok leveleit is ő írta, felkérésre, kis pénzecskéért, de sok kicsi sokra megy, vagy, ha sokra nem is, valamicskére mégis. Kutyafülhúzó Kálmán kérésére és annak nevében Pista például ezt a versikét írta Kardforgató Piroskának:

Piroska! Vágyom kardod, karod!
A férjed leszek, ha akarod.
Leszek hűséges pulikutyád,
és imádlak, egy életen át.
Üzenj vissza, hogy kell-e a csók,
nékem adod-e bájos kacsód?

Piroska elfogadta Kálmán kutyaságát, ami igencsak növelte Pista hírnevét.

Most azonban Pista javaslata, hogy menjenek be egy-két házba vak tyúkot kölcsönkérni a közmondás behatóbb vizsgálatához, nem hozott rögvest sikert. Egyiknél kinevették őket, másiknál harapós kutya rendetlenkedett gazdája beleegyezésével, a harmadiknál nem vak tyúkot kaptak kölcsön, hanem csak néhány keresetlen szót, igaz, utóbbiakat örökbe.

Azt mondta Pista Bertalannak:
- Ezek legényes házak voltak, menjünk lányoshoz. Köleskásáséknál két eladó leány is van. Én a fiatalabbiknak udvarolok, Köleskásás Klárinak, akinek a szíve már kezd felém fordulni, mert a múltkor is akkora pofont adott, amikor meg akartam csókolni, hogy csak na! Nővére, Bözsike, még szebb leány, de nála nem próbálkoztam, mert tanítónő, és hátha a szorzótáblával gyötörne. Elég volt abból az iskolában! Ám te próbálkozhatsz nála, próba szerencse, még ha olykor nem is az.

Bertalan jónak találta Pista ötletét, de visszakérdezett:
- Ha Klárika téged pofonvágott, amikor meg akartad csókolni, akkor miből gondolod, hogy a szíve kezd feléd hajlani? Hátha csak szereti felpofozni az udvarlóját..

Pista elmosolyodott barátja tudatlanságán lányos ügyekben:
- Pofon és pofon között nagy különbség lehet. Egyrészt. Másrészt Klárika nevetett, és azt mondta, hogy máskor is eljöhetek hozzá pofonokért..

Pistának igaza lett. A legényeket mindkét lány szívesen fogadta.

Bözsi így szólt:
- Vak tyúkunk nincsen, de kigondoltam valamit, mert Bertalan barátunkon jól áll a nadrág. Kölcsön adjuk Fánipánit, a kopasznyakú csirkét. Vakká úgy tesszük, hogy készítek neki fejrevalót, amelyik szemre való is lesz, így nem lát majd semmit. Magam is kíváncsi vagyok, hogy, így vakon, hány szemet tud megtalálni. Tanulmányozzátok otthon, vasárnap pedig jöjjetek el hozzánk ebédre, és meséljétek el mi volt: siker, siker-iker, vagy, ha nem volt siker, akkor a sikerhez mi kell?

Klárika és Pista kiment az istállóba megnézni a teheneket, addig Bözsike Bertalannal a tisztaszobában beszélgetett. Később visszajött Klárika és Pista. Pista arca égőn pipacspiros volt, Klárika szeme nevetős, de Pista sem látszott szomorúnak, inkább nagyon is fellelkesültnek.

Megkapta a két legény Fánipánit, a csirkét, fejre valójával együtt. Elindultak hazafelé. Útközben Pista azt mondta Bertalannak:
- Három csók, három pofon! Jól haladok Klárikával!

Barátja tudta, hogy mire gondol Pista.

A következő napon Bertalannál találkoztak a legények.

Fánipáni vak tyúkként igen figyelemre méltóan viselkedett.

Kiderültek az alábbiak:
1. vak tyúk is talál szemet, ha körülötte ilyen található, csak idő kérdése az egész,
2. ha sok búzaszemet szórnak szét előtte, akkor még többet talál, mintha ezt nem teszik,
3. továbbá, ha megszüntetik a vak tyúk vakságát, akkor minden szemet gyorsan bekapkod a begyébe.

Vasárnap beszámoltak tyúkos tapasztalataikról a lányoknak. Utána megebédeltek Köleskásáséknál, ahol nem csak köleskását ettek, hanem pörköltöt is, amit veres borral öntöttek le. Még utána, a lányokkal együtt, kirándultak a kiserdőbe. Kárpótlásul Fánipánit is magukkal vitték, kapirgálhatott, amíg a fához kötött madzag megengedte neki. A következő két vasárnapon ugyanezt megismételték, csak először a Picitcsorgó pataknál, utána meg a Nagysüvegű hegyen.

További dolgok is kiderültek:
1. a vak tyúk mesébe tehető, Bertalan bele is tette, egy szegény leánnyal együtt, akinek a vak tyúk kotkodácsolta ki a szerencséjét,
2. Pista már ritkán kap pofont, ha csókot szeretne Klárikától, és a leány megígérte neki, hogy házasságuk után a pofonok végleg elmaradnak, kivéve, ha Pista, mint férj, nem ad neki csókot,
3. Bözsike nem nyaggatja Bertalant szorzótáblával, vagy más tudományos dologgal, hanem áhítattal hallgatja a legény meséit, és a csók előtt egyáltalán nem pofozkodós természetű, valamint utána sem, mellesleg csók közben sem csinál ilyesmit.

Mindezeket követően hamarosan sor került a történetben szereplő legények és lányok lakodalmára. Bözsi és Bertalan nagy becsben tartotta Fánipánit, a csirkét. Utóbbi ugyan kétszer majdnem zsákba került, egyszer pedig kis híján rókaszájba, de a zsák gazdáját egy erős bot mindkét esetben jobb belátásra bírta, a róka pedig levetette bundáját, és fali díszül Bözsinek és Bertalannak ajándékozta.

Itt a mese vége, de ne fussatok el vele a vakvilágba, utóbbit magatok körül is megtalálhatjátok, ha kinyitjátok a szemeteket! Ha nem nyitjátok ki, akkor is megérzitek a világ vakságát bizonyos dolgokra, a saját bőrötökön.

No és a vakvilágban a vak tyúkok sem ritkák, csak nem mindig tollruhásak.

(2013)