Jó öcsém,
ki sebesen szállt,
gyorsan elment,
sírverset írni sem tudott...
Néhányat magamnak,
/míg tízig számolok/,
most megírok,
hogy ne legyen rá gondotok.

1.

Itt nyugszik a Ló,
kinek álma Préri volt,
nem Tacskó/multi/-parkoló...

2.

Nyugszik itt egy Ló,
ki csak a hazait legelte,
Tacskóban csakis
a kutyát szerette...

3.

Ló nyugszik itt.
Lónak való lesz az álom,
sírja felett zöld fű nőjön,
Ég Kék Dala szálljon!

4.

Itt nyugszik a Ló,
ki csípőből tüzelt!
Kopott a csípő,
kiürült a colt,
a Ló nem lő,
megholt...

5.

Itt nyugszik a Ló,
ki Tacskóban nem volt,
és most már nem is lesz
törzsvásárló...

6.

Ló nyugszik itt!
Ló, az Álom!
Szeresd e sírt!
Míg világ a világ,
rajta a
Kék Virág nyíljon!

7.

Megártott a nyugtató.
Itt nyugszik a Ló.

8.

Míg úszott,
otthont adott neki a Tó.
Már nem úszik.
Nyugszik a Ló.

9.

Itt nyugszik a Ló,
ki míg élt,
Holdon élt.
Sosem volt
Földlakó.

10.

...mik ezek a Ló-dalok?
Én sas vagyok!
Száll a Sas.
És száll.
És száll.
Halni!?
Míg a Világ áll,
a Sas táncát,
te sírhalom,
feletted eltáncolom!
**

Rád gondolok, szép öcsém... Míg éltél, alkottál... Most az Isten Kék Egén talán a te festményed a Szivárvány...
**