Ősz van, november, jogos az időjárástól, hogy időnként nyakunkba cseperegteti az esőt. Ez még nem szélsőséges magatartás, mert nem dézsával önti, - egyelőre. Szép tőle, hogy nem szélsőséges, de a hajléktalanokat ez a szitáló eső is megkínozza.

A hajléktalanság egyébként nem korlátozódik a lakással nem rendelkező emberekre, régóta hajléktalanok a nemes eszmék is. Sőt, egyre inkább maga a józan ész is hajléktalan. Meg, ezzel összefüggésben, a becsület is. Nyilván nem csak Magyarországon, hanem a nagyvilágban is, - de most elsősorban Magyarországról írok ebben a netnapló bejegyzésemben.

Majd visszatérek az emberi hajléktalanságra, de előbb nézzünk példát a józan ész állapotára. A napokban az egyik párt, hecckampányának részeként, kihirdette (ha a médiából jól értelmeztem, de, úgy gondolom, igen): XY. MAGYARORSZÁG ELLEN KÉSZÜL TANÚSKODNI!

A párt politikusai között sok jogász van, hogy ezek mit érnek, jogi tudásszintjüket illetően is, a valóságban, azt most másokra hagyom. Ám a bíróságok előtt - nemzetközi, európai bíróság előtt is! - a tanú köteles az általa ismert tényeket, megállapításokat igazságra, tárgyilagosságra törekvően előadni, a neki feltett kérdésekre válaszul, akár Magyarország érdekét szolgálják ezek, akár nem. Ki ne tudná ezt?

Egyrészt!

Másrészt egy ország mindenkori vezetésének érdeke nem feltétlenül jelenti az ország igazi érdekét. Így volt ez a múltban (gondoljunk csak a huszadik század történelmi eseményeire!), így van a jelenben, és így volt, van bármelyik ország esetében, - tehát nem csak Magyarországra érvényes.

Küldöm ezt a példát egyik olvasómnak is, kedves tollforgató hölgynek, aki, ha beletekint netnaplómba, lehet, hogy meg is érti a finom célzást.

Többször írtam arról is, a magyar klasszikus irodalomból vett példákkal, hogy a hazájukat szerető költők, írók időnként keményen bírálták országuk állapotát, vezetését, - akár erős szavakkal. Ez volt a hazafias tett, nem pedig az ellenkezője, a gerinctelenség, szolgalelkűség, a hatalomnak való hízelgés. Ezt is finom célzásként értelmezhetné a fentebb név nélkül említett hölgy, mert már unom a sok falra borsót. Sajnálatos, hogy még manapság is milyen könnyű olcsó nacionalista jelszavakkal megtéveszteni (helyesebben: tovább butítani) sok-sok embert. Tömegeket!

Mindettől függetlenül: a kapitalizmus - kapitalizmus. 1989 óta különböző parlamenti pártok voltak időről-időre a hatalom birtokosai, és ami a hajléktalan-kérdést illeti, mindegyiknek volt és van felelőssége ez ügyben. Nem egyformán ugyan, de, amennyire én látom, egyik sem tett valami sokat a hajléktalanok helyzetének javítására.

Egyénileg nyilván változatos okok vezettek a hajléktalansághoz, egyeseknél tipikus emberi hibák, vétkek is közrejátszottak, de alapvetően a társadalmi okok állnak előtérben, a legtöbb lakosságréteg szempontjából kedvezőtlen változások, a tőkés társadalom hozta erkölcsi hanyatlás, szegényellenesség, és főképp a rendszerváltás után kialakult gazdasági helyzet, amely később - a nemzetközi gazdasági válsággal - nemcsak súlyosbodott, hanem elvezetett az ország jelenlegi, szomorú vegetálásához. Minden jel arra mutat, hogy, - ha a nemzetközi gazdasági válság nem enyhül lényegesen - nagyon rossz évek várhatnak erre a kis országra.

A hajléktalan-kérdés legalább részleges megoldására, enyhítésére lett volna és lenne mód, hiszen - ha csak az utóbbi években történt pazarlásokra gondolunk, melyeket illetően a hatalom önkritikáját sehol sem lehet tapasztalni - erre lett volna pénz (de, hangsúlyozom, a rendszerváltás utáni mindegyik kormányt terheli felelősség ez ügyben).

Ma a budapesti városházán tüntettek a hajléktalanok, igazuk is van (nekik, és a tüntetést szervező jogvédő aktivistáknak) abban, hogy a szociális problémákat nem lehet kizárólag büntetőjogi eszközökkel kezelni, hanem szükség volna szélesebb körű tárgyalásokra, civil szervezetek bevonásával.

Itt jön közbe egy másik szélsőség, amikor a hatalom - esztelen gőgjében - nem hajlandó érdemben meghallgatni mások véleményét, egyeztetni a sajátjával. A szükséges tárgyalásokat nem lehet tető alá hozni, - valójában azok is hajléktalanok. (Egy ismerősöm - nevét nem írom ide - évekkel ezelőtt cikket írt a hajléktalan problémáról, szerintem megszívlelendő javaslat is volt benne, de a médiában nem tudta közzétenni, ami - más jelekkel együtt - arra mutat, hogy a problémák szőnyeg alá söprését illetően sokkal gyakoribb a szélsőség, mint naiv polgárok gondolnák. Nagy szükség volna arra, hogy pártatlan, tárgyilagosságra törekvő, szakmai szempontokat figyelembe vevő civil szervezetek tulajdonában megfelelő nyilvánosságot biztosító sajtóorgánum legyen Magyarországon, jelenleg ez nem biztosított.)

Valószínűnek tartom, hogy a mai városházi tüntetés nem lesz teljesen hatástalan, mert - tekintettel a közelgő parlamenti választásokra is - a téli időszakra a fővárosban találnak valamilyen mértékig a problémát legalábbis enyhítő, részleges megoldást.

Sajnos, a fentebb említett hajléktalanság mellett a jó erkölcs is egyre hajléktalanabb Magyarországon. Visszataszítóak azok a képek, amelyek a magyar országgyűlés parlamenti adásairól eljutnak a nézőkhöz: pökhendiséget, nagyhangú mocskolódásokat, gőgös ülésvezetéseket, olcsó, primitív (de népbutításban sikeres) nacionalista megnyilvánulásokat, ostoba hozzászólásokat lehet tapasztalni egyre-másra. Akinek nem inge, ne vegye magára, - de én úgy látom: sokak inge, és szégyenletesen az! No és nem csak övék a szégyen, - választóik is elgondolkodhatnának, becsületesen, erről-arról, mert a közmondás is úgy tartja: aki eltűri a rosszat, árt a jónak.

Netnaplómba bejegyzem évekkel ezelőtt írt egyik aforizmám:

Egy olyan társadalomban, ahol lépten-nyomon hajléktalanokkal találkozik az ember, - senki sincsen igazán otthon.

Megszívlelendő!

Hajléktalanok (Németh Dezsőnek) c. versemben is felteszem a kérdést (az interneten a vers megtalálható):

Ugat a dog, gőg-palota kövére,
ha leülni mer a Kereszt szegénye.
S ki bentről bámul, s fennhordott az orra?
Hajléktalan néz hajléktalanokra.
Ha furcsán hangzik is: hajlék az Eszme,
lélek-tetőt ad ítélő telekre.
Ha ily eszme nincs, - elűzött az élet:
telten üres templom erről mesélget,
csak nem halljátok, hajléktalan népség, -
szívbe látni, önzők, hol a merészség?

Ám még inkább javasolható, sokaknak: ne csak olvassák a Bibliát, hanem próbálják megérteni, átérezni tanításait. Ez is összefügg a hajléktalanság problémájával.

Igen, bármennyire paradoxnak tűnik is, a Biblia, amiről egyébként oly sok szó esik, Magyarországon szintén egyre hajléktalanabb.

(Az ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK c. netnaplóból.)

(2013)