Leszállnak és felszállnak a ködök.
Figyelő ősz levéllengés mögött.
Múlt mozdulat mögül a táj figyel, -
és sokáig beéri ennyivel.

Sokáig, - de: sokáig nem örök.
Rövidülnek közöny-csillagközök.
S lehet, lét-utánunk, az, ami jő,
előbb-utóbb: a szívgyújtó idő.

Ha mi már nem, lélek-vers majd kinéz
szó-sírjából, ha int az égi kéz,
és intése bármilyen évszakot
talál is, a táj tavasz-dalba fog.

Most ősz figyel, s én az őszt figyelem.
Médiaharc, törpe történelem,
önérdekekre kacsintó szavak,
s butaság hiszi: hazafiasak.

Ősz, tél csupaszít. S bár mállik a máz,
nagyszájú szónokkirály magyaráz,
s a múlt, mely annyi könnyet, vért hozott
mit hoz újra? Szégyen mát, holnapot.

Az ősz figyel. A szél a padra ül.
Légben levéltánc kél köröskörül.
Templom kutak mélyében holt imák.

Vigyorgó ördög olvas Bibliát.

(2013)