Az utolsó előtti októberi nap volt a tegnapi, még elfogadhatóan kellemes. Esőfelhők ugyan gyülekeztek, tanácskoztak, de a földáztatásról lemondtak.
Az időjárás ma reggel is mosolygósan őszinek ígérkezik.

A legutóbbi hírek között szerepel, hogy az USA széleskörű hírszerző hálózatot működtet, szövetségesei körében is.

Ennek felszínre kerülése számomra nem jelent semmi újat. Ma még nem létezhet társadalmi rendszer külső és belső ügynökök nélkül. Ép ésszel elképzelni sem lehet az ellenkezőjét, ezért is volt számomra annyira nevetséges az a nagy hűhó, amit az 1989-es rendszerváltás során hatalomra került politikai erők csaptak, hogy hasznot húzzanak az előző társadalmi rend ilyen jellegű intézkedéseiből is, megbélyegezve azokat. Írtam is akkor Aprócska tűnődések c. humoros-szatirikus sorozatomban az ügynöktörvényről. Úgy látom, még mindig olvasható az interneten (http://www.harmonet.hu/psziche/6658-aprocska-tunodesek-ugynoktorveny.html). Az 1989-es rendszerváltás egyik témája volt az ügynöktörvény körüli vita, tele ostobaságokkal és becstelenségekkel.

Egy angol szólásmondásban szerepel a red herring (füstölt hering, dupla r betűjét csak az angol szóban tartja): draw a red herring across the path, vagyis füstölt heringet húz végig az ösvényen. Onnan ered, hogy a vadászkutyák a füstölt hering hatására elvesztik a vadállat nyomában felkapott szagot, így nem tudják tovább követni. Átvitt értelme: elterelni a figyelmet más irányba, lényeges dologról lényegtelenre, mellékesre, mindenesetre olyan irányba, amelyik kedvez azoknak, akiknek van valami a fülük mögött.

Utóbbi a mai Magyarország közéletében mindennapos, mert a piacgazdaság (kapitalizmus) társadalmi rendjére - lényegéből eredően - jellemző a lakosság többségének félrevezetése, a hatalmas Amerikai Egyesült Államokban éppen úgy, mint a kis Magyarországon. Utóbbiban - méreteihez képest - különösen sok ma az ilyen jellegű cselekvés. Fejétől bűzlik a hal, így tartja a közmondás (de, teszem hozzá, egy idő után már nem csak a fejétől).

Ezekben a napokban ilyen red herring az a bajai videofelvétel is, amelyik, a hírek szerint, állítólag megrendezett jelenettel az egyik politikai oldalt akarta előnytelen színben feltűntetni. Nem tudhatom, hogy mi volt a valódi cél a kulisszák mögött, provokáció-e, vagy csak ostobaság. Miért volt készítőinek erre szüksége? E nélkül talán erkölcsileg dicsérendően viselkedik az a másik oldal? Ki gondolhat erre annyi botrány után?

Miért lett red herring - többek között - a bajai videofelvétel is? A válasz egyszerű: mert túlhasznosítják, messze jelentőségén túl, szándékosan elterelik vele a figyelmet a sokkal lényegesebb kérdésekről, az ország növekvő bajairól.

Arról például, hogy mi a parlamenti pártok konkrét elképzelése az ország gazdasági állapotának javítására. Meg arról is: van-e, és mi a pártok terve arra, hogy az oly nagy hangon hirdetett demokráciát illetően a többség számára kedvezőbb értelmezés és gyakorlat valósuljon meg, továbbá a tömegek jelenlegi (nap, mint nap láthatóan nagyon alacsony!) szellemi színvonalát hogyan kellene emelni, a régóta siralmas állapotban levő közoktatást javítani. A konkrét tervek keretében kellene átfogóan bemutatni azt is, hogy milyen hibák, visszásságok, rossz, illetve nem tisztességes intézkedések történtek az elmúlt években, mit kell megváltoztatni és miért.

No és a pártoknak, ha becsületesebb utat akarnak követni, a valóban lényeges kérdéseket a tömegek számára jól érthetően kellene megfogalmazniuk.

Írtam már erről Borítékolt bukás c. netnapló bejegyzésemben, az ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK sorozatban (http://www.vilagszinvonal.hu/index.php?option=com_myblog&show=Lelkes-Miklos-Boritekolt-bukas.html). Itt-ott felbukkan a médiában értelmes, tisztességes vélemény, - de nem látom, hogy a parlamenti pártok bármelyike is komolyan figyelne ezekre.

Tárgyilagosságra törekvő nem áltatja magát. Akik a hatalom tisztességtelen haszonélvezői, közvetlenül vagy közvetve, azoknak nem érdeke egy becsületesebb ország. Bár ők a lakosság viszonylag kis részét teszik ki, a többi társadalmi réteg körében is sok az olyan, akinek ismeretei a múlt és jelen valóságáról - részben önhibájából is! - igen csekélyek. E tudatlanok könnyen áldozatául esnek ma is, mint a múltban, a tömegek félrevezetésére oly jól bevált nacionalista jelszavaknak, hatalmi manipulációknak. Budapest álma c. versemben írtam, néhány héttel ezelőtt:

Giccses dalaidon most csak mosolygok,
Budapest, bár, igaz, hogy szárnyat bontott
olykor szabad vers, mégis, újra s újra,
kis ésszel kis polgár nézett turulra,
csodálattal, s a mesebeli sólyom
(egerészölyv?), ha átszállt sorompókon,
éljenezte, s utódját bűvkörébe
vonja még ma is lovas tengerésze,
s cinikus ördög kacag, hasznát várón..
Tagadod talán, budapesti álom?

Az olcsó, primitív nacionalizmus józan gondolkodású ember számára nevetséges alkalmazását mutatja, számos egyéb esemény mellett, a Tavares-jelentés felhasználása is a politikai küzdelmekben.

A Tavares-jelentés magyarul is elolvasható (http://www.europarl.europa.eu), könnyen megérthető, de nem várható, hogy Magyarországon sokan olvassák el. A tömegek hozzászoktak, hogy jelszavakat kapjanak a szájukba, olyanokat, amiket papagájozhatnak. Aki azonban elolvassa a jelentés ajánlásait, és azokon tárgyilagosan elgondolkodik, egyből látja: a jelentés igazat mond addig a határig, ameddig, a társadalmi rend korlátait figyelembe véve, mondhat. Nem Magyarország ellenes, hanem éppen Magyarország érdekét szolgálja.

Miről van szó tulajdonképpen? Magyarországon minden parlamenti párt - kapitalista párt. A kapitalizmusban a demokrácia inkább csak megtévesztő jelszó, mint valódi népuralom. Ennek ellenére el kell ismerni, hogy voltak és vannak említésre méltó különbségek berendezkedésben, társadalmi viszonyokban, a biztosított jogokban azonos társadalmi rendű országok között. A Horthy-korszak Magyarországánál például jelentősen enyhébb volt Csehszlovákia polgári demokráciájának diktatúrája. Ez kicsit is olvasottabb ember számára teljesen világos. Az USA demokráciája is diktatúra, de ott sem mindegy, hogy a választáskor a demokraták győznek, vagy a republikánusok. (Mindezekkel a kérdésekkel két írásom is foglalkozik, a Diktatúrák, valamint a Vezérek címűek, az interneten megtalálhatóak.)

Van egy olyan közmondás: két ördög közül válaszd a kisebbiket (vagyis a kevésbé gonoszt, inkább elviselhetőt).

A választást a kényszerűség hozza, és ha a nagyobbik ördög jobban tudja manipulálni, megtéveszteni a tömegeket, akkor, bármennyire is tele van a zsákja botrányokkal, erkölcsileg elítélendő, szégyenletes cselekedetekkel, győzelme előre látható, akkor is, ha az értelmes emberek előtt ott a közmondás fényes igazsága: teljes hatalom teljesen korrumpál.

(2013)

(Az ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK c. netnaplóból.)