Belebumba majom volt, csimpánz. A cirkusz egyik tréfás jelenetében ő volt, a bohóc mellett, a másik főszereplő. Eredetileg Bumbának hívták, de a cirkusz nézőközönsége egyszer így bíztatta:
- Mindent bele, Bumba! Akkor kezdték el a cirkuszosok Belebumbának nevezni. Így került fel neve a falragaszokra, nagy betűkkel.

Belebumba igen népszerű volt, amit meg is érdemelt. Szeretett szerepelni, szorgalmas volt és tehetséges.

Majdnem minden cirkuszcsillag vágyik olykor egy kis cirkuszon kívüli kalandra. Belebumba az egyik utazásnál a lovak húzta lakókocsi ablakából átmászott az útszéli körtefára. A cirkuszigazgató felesége éppen szerelmes regényt olvasott, belemerülten, és nem így vette észre a majom eltűnését.

Belebumba azért mászott át a körtefára, mert azon nagy sárga körték voltak. Igaz, csak három, de az is több egynél, vagy a kettőnél.

A körtéket megette, majd úgy döntött: további körtefákat keres a környező erdőben.

Utóbbi nehéz feladatnak bizonyult, mivel ott komoly tölgyfák, és helyenként szépen rezgő nyárfák, voltak, ám körtefa nem, még rokona, a vadkörte sem. Ahol nincs, ott ne keress, - így tartja a közmondás. Ám mit tegyen valaki, akár ember, akár majom, aki nem tudja: ott található-e az, amit keres, ahol keresi, - vagy mégsem?

Körtefát nem talált a majom, ezért tölgyfára mászott fel. A fa alatt kíváncsi róka állt meg. Még sohasem látott majmot, csodálkozott. Azt kérdezte:
- Mit csinálsz fent, te fára mászó kutya? A kutyák nem szoktak felmászni a fára!

A majom látott már rókát, igaz, csak a cirkuszi díszleteken. Lekiáltott a rókának:
- Te még sohasem voltál cirkuszban, veres bundás? Majom vagyok, a cirkusz csillaga, tapsolnak nekem, éljeneznek, banánnal, fügével kínálnak. Te is megkínálhatnál banánnal!

A róka erre nem szólt semmit, mivel azt sem tudta, hogy mi az a banán, meg füge. Észbe vette azonban, hogy a majom segítségével esetleg szerezhet magának ennivalót. Nála van az ész, a majomnál pedig a fáramászás lehetősége. Ha a kettő egyesül, ő mindenképpen jól járhat!

Jól járt a róka?

Egyelőre nem. Felküldte ugyan a majmot néhány fára, hogy gyűjtse össze a tojásokat a fészkekből, tegye a markába, hozza le. A majom azonban nem a markába gyűjtötte a tojásokat, hanem a gyomrába, így hozta le, de abból a veres bundásnak nem volt haszna, csak bosszúsága.

- Ami késik, nem múlik - gondolta a róka. Tyúkot, libát vagy kacsát kellene fogatni, azaz lopatni a majommal. Ha hoz ilyen csőrös bendőbe valót, róka módra megfelezi vele. Ha meg tolvajlás közben lelövik a szőrös mukit, akkor majd virágot tesz a sírjára, - ha lesz sírja.

A falu felé ballagtak, de nem értek el odáig, mert mit látott meg a majom egy bokorban? Nadrágot, inget, kabátot, csizmát. Ezek gazdáját nem látta, mart az a közeli tóban fürdött. Utóbbi meg a majmot és a rókát nem vette észre.

A csizma nem akart felmenni a majom lábára, ezért elhajította, de a többi ruhadarabot magára öltötte. Volt egy bunkósbot is a ruhák mellett, azt a markába vette. Megtetszett neki, mert hasonlított a cirkuszigazgató sétapálcájára, ha nem is volt rajta rézből készült madárfej, mint az igazgatóén.

A róka elismerően mondta:
- Úgy nézel most ki, te fára mászó kutya, mint az ember. Ha puskád is volna, félnék tőled.

- A puskából csak víz szökken ki! - világosította fel, kissé lenézően, a rókát a majom, aki a cirkuszi vízipuskára gondolt.

A róka nem kötötte a majom orrára, hogy nem minden puska vízipuska. Van olyan is, amelyik víz helyett ólomgolyót röpít szegény erdei állatok felé.

Belebumba ugrott egyet, ugrott kettőt, háromra pedig kiesett a kabát zsebéből egy ezüstóra. A róka megszagolta, kíváncsiskodott:
- Mi ez?

- Óra! - válaszolta a majom.

- Az micsoda? - tudakolta a ravaszdi.

- Nem tudom, de fontos dolog lehet, mert a cirkuszigazgató napjában többször is elő szokta venni, hogy megnézze! - mondta a majom. Ha azt kérdezik tőle, hogy hány óra, mindjárt a zsebébe szokott nyúlni érte.

Belebumba visszatette az órát a kabátzsebbe, és felment a nyárfára, megnézni: hol lehet a cirkusz, amit otthagyott?

A róka várta, hogy lejöjjön, de mivel kutyaugatást hallott, meg egy-két lövést is valahonnan, jobbnak látta elsompolyogni.

A kutya megérkezett, észrevette a fán a majmot, pedig az jól elbújt az ágak között. Vadul ugatott.

A vizsla gazdája viszont nem vette észre fent a szőrös mukit. Rákiáltott ebére:
- Ne a verebeket ugasd a fán, te csibész, hanem nyulat keress!

A vizsla kissé sértődötten, de engedelmeskedett.

Belebumba unni kezdte az erdőt. Végigfutott néhány hosszú ösvényen. Kiért egy gyermekjátszótérre. Ott fagylaltos kocsival találkozott. Vett magának fagylaltot, de nem pénzért, hanem csak úgy, marokkal.

Ez nem tetszett a fagylaltárusnak, de amikor a majom láttára rögtön egész gyerekcsapat rohant feléje, papástól, mamástól, mindjárt mosolygósra változtatta fizimiskáját. A majom segítette a fagylaltárusítást. Később még további hasznot is hozott az árusnak, aki tudta, hogy a városban hol ütötték fel a cirkuszsátrat. Leadta a majmot, felvette érte a jutalmat, még két ingyen jegyet kapott a cirkuszi előadásra, ráadásnak.

A cirkuszigazgatónak nem tetszett, hogy Belebumba elkóborolt, viszont a kabát zsebében talált ezüstóra igen. Becsületesen három cirkuszi előadáson is kihirdette, hogy a talált ezüstórát átadja jogos tulajdonosának, aki megmondja mi van rávésve az óra hátlapjára, igazolásul: az övé. Igen kacifántos írás volt az, a cirkuszigazgató még elolvasni sem tudta, talán azért is, mert nem tudott arabusul.

Az ezüstóráért senki sem jelentkezett. A cirkuszigazgató így megtartotta magának. Így két zsebe nem veszett össze egymással: volt ezüstóra a jobb zsebében is, a balban is.

(2013)