Kardoskarmos Marci cica volt, kandúr. A Marci nevet gazdájától, Tyúkkergető Jakabtól kapta, a Kardoskarmost viszont ő ajándékozta magának.

Egy napon azzal állt elő gazdájánál, mikor az megállt a két lábán:
- Kedves gazdám, rám jött a mehetnék. Később, lehet, a jöhetnék jön rám, - akkor majd visszajövök. Most azonban elmegyek a vakvilágba, felnyitni a világ szemét arra: nem akármilyen macska vagyok én, mivel karmos, bajszos, bundás, meg négylábú! Szerzek ezt-azt, hozok neked is világvásárfiát, de talán még feleséget is.

Tyúkkergető Jakab nem helyeselte cicája döntését:
- Nem kell még a feleség, ha kellene, keresnék. Nem leszel itt: egerek sajtot, kolbászt elcsennek. Vak világban vakablak, s néha kél ott haddelhadd!

Marci cicát azonban nem tudta lebeszélni a világjárásról. Hamuban sült pogácsa helyett adott hát neki az útra lángolt kolbászt, meg tanácsot: mindig a jobbik eszére hallgasson, ne a rosszabbikra!

Cicának könnyebb a nyakába venni a világot, mint embernek, mert egér mindenütt akad, ha meg nem, ott vannak a madarak.

Sokáig vándorolt Kardoskarmos Marci, mert nagy a világ. Végül elérkezett egy hatalmas kapuhoz. A kapuban kecskelábú asztalka előtt töpörtyűnyi emberke üldögélt. Rákiáltott a cicára:
- Merre-merre, te ismeretlen? Ki vagy, mi vagy? Ki nem vagy, mi nem vagy? Ebbe az Egekig Érő Hatalmas királyságba csak akkor léphetsz be, ha igazolod magad, igaz írással! Ki vagy, mi vagy? Ki nem vagy, mi nem vagy?

Kiderült, hogy a kis emberke nagyhatalmú úr: Konokkövi Homokpergető Kelemen. Ő adja az engedélyt a birodalom határának átlépésére, - ha adja.

Marci cica nem titkolta, hogy ő macska. Kelemen azonban erre igazolást kért tőle, mert még sohasem látott macskát. Mivel igazolja Marci, hogy ő macska?

A cica erre nyávogott, annak bizonyítására: ő tényleg macska.

Elég volt ez Kelemennek?

Nem volt elég, mert Kelemen is nyávogott néhányat, és gúnyosan azt kérdezte: akkor én is macska vagyok?

Marci cica mérges lett, kijelentette: ő úgy karmol, mint a macska, tehát itt a bizonyíték. Mindjárt meg is karmolta a szék lábát.

Elég bizonyíték volt ez Kelemennek a cica macskavoltára?

Nem volt elég. Erre a cica Kelemen lábát is megkarmolta.

Dühbe gurult Kelemen. Intett három őrnek, azok megfogták a cicát. Kelemen ugyan az őröket is tisztességesen megkarmolta, de ez sem volt nekik elég bizonyíték cicavoltára. Vitték őt a börtönbe.

Mikor nagy a baj, felállhat a haj. A cicán azonban nem volt haj, csak szőr, de azért ő is megijedt. Ám a szerencse megmentette.

A szerencse ezúttal Rózsásarcú Lángszemű Ferdinánd király szépséges leánya, Lidike bájos képében jelentkezett. Meglátta a cicát, igen tetszett neki. Kérdőre vonta Kelement: mi történik itt?

A cica Konokkövi Homokpergető Kelemenre panaszkodott, Kelemen pedig a cicára. A királyleány azonban karjaiba vette a cicát, vitte királyapjához: tegyen igazságot a felséges úr.

A király mindenkihez szigorú volt, csak két hölgyhöz vajszívű: feleségéhez és leányához. Kelement nem büntette meg, mivel az csak a kötelességét teljesítette, a cicát viszont rabszolgaságra ítélte, és leányának, Lidikének ajándékozta.

Keserves sorsra jutott-e a cica?

Nagyon nehéz sors várt rá. Milyen szomorú, ha valaki már nem tud több libamájat enni, hiába hozzák eléje, mert annyira jóllakott, hogy csak a szeme kívánja! No és nem könnyű ám a kedvenc halételt kiválasztani, ha parancsára hetvenhét félét is elébe hoznak ezüsttálcán!

Lidike úgy megszerette a cicát, hogy Kacsafülű Kulimászos Karcsi, az udvari bohóc és fő tréfamester, meg is jegyezte:
- Nem tudom, hogy a cica a királykisasszony rabja-e, vagy pedig inkább a királykisasszony a cicáé!

Ha azonban a baj beüt a vidám labdajáték közepébe, akkor rögtön szükség van a jobbik észre.

Beütött, méghozzá ágyúgolyó formájában. Az első ágyúgolyót meg sok követte. Hegyesszakállú Élestőrös Mátyás, az álnok trónkövetelő, ugyanis hadat gyűjtött, roppant nagyot, és Ferdinánd király trónját, életét, valamint kincses kamráját követelte. Sok, ami sok, - micsoda telhetetlenség!

Azt mondta a cica a királykisasszonynak:
- Javaslatom díszes köténykédben hagyom! Megyek, megnézem: merről jön az ellenség, és hány egérfülű katonával. Utána megfontoljuk, hogy mit tehetünk, és mit ehetünk! Közöld ezt a királlyal!

A királykisasszony előbb édesanyjának mondta el a cica ötletét, az pedig a férjének.

A király helyeselte:
- A cica erre nagyon alkalmas erre, mert senki sem fog gyanakodni rá. Legyen úgy!

Visszatért a cica, jelentette:
- Lehet vagy kétezer katona, sőt, egy egérfarkincával talán több is. Ám nem sietnek, eszegetnek, iszogatnak. Azt javasolom: mi meg rakjunk szekerekre mindent, ami ehető, vagy értékes, az éléskamra és a kincseskamra, valamint a fegyverraktár tartalmát mindenképpen. Északról jönnek, mi menjünk délre. Hadd találjanak itt üres palotát. Mi majd, amerre csak megyünk, felfegyverezzük a király urunkhoz hű embereket, azután visszajövünk, és ellátjuk a az ellenség baját!

Így is történt. Hegyesszakállú Élestőrös Mátyásnak azonban már előbb is megfiadzottak a bajai. Az üres kincseskamra miatt hamarosan nem tudta fizetni katonáit. Ez egy. Enni-, és innivalót sem a palotában nem leltek, sem másutt, - ez is rontotta serege hangulatát. Hiába parancsolták a közlegényeknek a tábornokok: - Üres hass, elhallgass! A pénz nélküli, éhes katona nem megy jókedvűen csatába, sőt, ha teheti, megszökik.

Sokan meg is szöktek Hegyesszakállú Élestőrös Mátyás seregéből. Ez bajnak nem volt számára kevés, de ennél több is történt, mert Rózsásarcú Lángszemű Ferdinánd király serege viszont egyre növekedett. Megijedt a trónkövetelő, olyannyira, hogy már a trónt sem követelte, hanem inkább ő is megszökött, kiszökött az országból.

Kardoskarmos Marci cicát a király kinevezte tanácsadójának. Nem volt ez rossz állás, mert a tanácsadó nem csak adó, hanem sok mindent kapó is.

A felséges úr meghívta vendégségbe Marci gazdáját, Tyúkkergető Jakabot. Délceg legény volt Jakab, és mindenki megkedvelte őt a királyi udvarban. A király lovaggá ütötte. Az új lovag címerébe Marci cicát is belepingálta a festő.

A királykisasszony és Jakab felváltva simogatták a cicát, de hamarosan együtt tették ugyanezt.

Annyira együtt, hogy Rózsásarcú Lángszemű Lidike és Tyúkkergető Jakab lakodalmára is sor került.

(2013)