Október 19-e van. Az időjárás a mai nap, ha nem is túl fényes, azért elfogadható, csendesen őszies. Eső nem esik, néha kisüt a nap.

Megjelent a KALÁKA című, Kanadában kiadott internetes irodalmi folyóirat ez évi októberi száma (http://kalaka13oktober.homestead.com/index.html). Azon kevés magyar nyelvű irodalmi lapok közé tartozik, amelynek szerzői tárgyilagosan vizsgálják a múltat és jelent. Nem sok ilyen becsületes törekvésű magyar nyelvű kulturális fórum van, legfeljebb kettő vagy három. Annak, aki az igazságot keresi, érdemes ezeket rendszeresen olvasnia.

Más kérdés: hányan keresik, akarják tudni az igazságot a mai Magyarországon?

Természetesen az 1956-os eseményekkel is foglalkozik ez a szám.

1956-ban nem forradalom volt Magyarországon, mert az események iránya nem a haladás, egy magasabb rendű, közösség centrikusabb társadalom felé mutatott, hanem éppen ellenkezőleg. Ám azok között, akik valamilyen mértékig részeseivé váltak az eseményeknek, előtte, folyamán, vagy utána, meg azok között is, akik véleményt formáltak ezekről, sokféle nézet, eszme, törekvés volt megkülönböztethető. Ez természetes, hiszen az érdekek is sokfélék voltak (még ha a magatartást nem is kizárólag az érdekek határozzák meg mindenkinél, társadalmi osztályok, rétegek, csoportok esetében az érdek a magatartás legfontosabb meghatározója, különösen hosszabb távon).

Lehetett azonos alapvető érdeke a fentebb említett eseményeknél, mondjuk, a csepeli munkásnak, az egykori földnélküli zsellérnek, a gyárosnak, akinek államosították a tulajdonát, a falusi nagygazdának, akinek elvették a földjét, vagy az egykor jól fizetett horthysta hivatalnoknak, kiváltságokat élvező katonatisztnek?

Nyilván nem lehetett (még ha egyes személyeknél az alapvető érdek nem is jelentkezik olykor a társadalmi réteg többi tagjáéval teljesen azonosan).

AKI MAGYAR, VELÜNK TART! Egyik megtévesztő jelszó volt ez akkor, hamis voltát nyilván nem ismerte fel a kevés ismerettel és tapasztalatokkal rendelkező fiatalok egy része, meg a kevéssé iskolázott idősebbek között is voltak ilyenek. Ők megtévedtek, - de ott voltak a másokat tudatosan megtévesztők is, a vasfüggöny mindkét oldalán!

Az 1956. október 23-diki tüntetésen még azok hangja lehetett erősebb (vagy legalábbis erős, bár a helyzet óráról órára változott), akik csak a szocialista társadalmi rendszert akarták, közösségi előnyeinek fenntartása mellett, megtisztítani az ötvenes évek elején elkövetett bűnöktől, vétkektől, hibáktól. Ők jót akartak, - de rosszul ítélték meg a helyzetet. Szándékuk ötvenhat halvány fényét jelzi, de ténylegesen inkább a fenyegető árnyaknak segítettek, akaratukon kívül. A szándék és a tényleges tett iránya gyakran elválik egymástól.

Ám köztük voltak olyanok is, akik életeket mentettek meg azzal, hogy igyekeztek visszatartani az elvakított, megszédített embereket az igazságtalanságokhoz, vagy egyenesen gyilkosságokhoz vezető tettektől. Budapesten, a Köztársaság téren ez nem sikerült. A népből itt (bár inkább népnek nem nevezhető, összeverődött tömegről van szó) hamar csőcselék lett.

Kaskötő István, a KALÁKA főszerkesztője, az internetes lap fentebb említett októberi számában Ez is történelem címmel (http://kalaka13oktober.homestead.com/index.html) 1956. október 25-dikéről ír, egy vidéki városról, ahol egy bátor kiállású embernek sikerült eltéríteni a tömeget lincselési szándékától. Ilyen cselekedetek is voltak a kavargó indulatok világában, - és kitüntetést szerintem kizárólag csak ezért, vagy hasonló cselekedetért érdemelne bárki ebből az időszakból.

Az 1989-es rendszerváltás hamarosan, előbb erkölcsileg, majd pedig - a nemzetközi gazdasági válság bekövetkezésekor - gazdaságilag is tönkretette Magyarországot. Noha az 1956-os eseményektől időben a rendszerváltás viszonylag távol van, és nem is volna helyes a két világrendszer küzdelme során túlzott jelentőséget tulajdonítani ezeknek, mégis kétségtelen: az 1956-os események valódi, tényleges célja (még ha a benne fegyveresen részt vevők egy része, többségükben fiatalok, ezt nem is fogták fel, és nem ezt akarták) a tőkés társadalmi rend (a kapitalizmus) visszaállítása volt.

1956 októberében valójában ellenforradalom zajlott Magyarországon. Miért nevezték a tőkés világban mégis, azonnal forradalomnak?

Horthy Miklós emigrációjában írt emlékiratában az ő és tiszti különítményei fellépését a Tanácsköztársaság bukása után, még - helyesen - ellenforradalomnak nevezte. Ám a huszadik század második felére a tőkés világ vezetői már okosabbnak látták a múlt tettei után egyre szalonképtelenebb ellenforradalmat a tömegeket megtévesztő forradalommá átnevezni.

Ha utóbbi igaz tartalmat takarna, akkor mivé kellene átnevezni például a Nagy Francia Forradalmat, amiért Petőfi is annyira lelkesedett? Utóbbi nem volna nevetséges?

Magyarországon az 1989-es rendszerváltás óta a múlt eseményeinek az igazsággal még köszönőviszonyban sem levő ünneplése mániává vált. Tömegével jelentek meg olyan kaméleon emberkék, akik addig 1956 eseményeit ellenforradalomnak hirdették, majd hirtelen átnyergeltek rendszerváltott lovukra, - de sokat ismertem közülük a képernyőről én is!

Hazugság az, hogy az 1956-os ellenforradalmat a lakosság többsége támogatta.
Erre már - többek között - az is rácáfol, hogy az 1957-ben tartott május elsejei budapesti felvonuláson nagyon sokan vettek részt, a forradalmi munkás-paraszt kormány támogatásának jeleként.

Számomra megdöbbentő, hogy micsoda papagájoztatás folyik ebben az országban 1956-ról, milyen erkölcsi szegénységi bizonyítványt állított ki magáról majdnem a hazai értelmiség egésze (tisztelet a néhány kivételnek)!

Jó, jó, az érthető, hogy a tőkés társadalmi rendnek önigazolásra van szüksége, és keresi azokat is, akiket saját mártírjainak kiálthat ki.

A magyar értelmiség tagjai között azonban a huszadik században, még a legsötétebb történelmi korszakokban is akadtak olyanok, akik kiálltak az igazság, tárgyilagosság mellett. Költők, írók is, akik később klasszikusokká lettek. Hol vannak utódaik most? Hol van az a tárgyilagos kritika, amelyik ki meri mondani Wass Albert egyik-másik könyvéről, hogy hazug alkotás, még ha stílusában tetszetős is. Bár a hazug alkotásokat is ki lehet adatni, ha másnak nem, mementónak, vagy egyfajta téves gondolkodás bemutatására (a sajtószabadság híve vagyok), azért szerzőjüknek szobrot emeltetni mégis szégyen.

Mit hozott mára Magyarországnak az 1989-es rendszerváltás, amihez 1956 októbere is (bár jelentőségében nem értékelendő túl) hozzájárult?

Egy szűk társadalmi rétegnek nagy előnyöket, mérhetetlen gazdagságot (közéjük tartozik a parlamenti politikai pártok legtöbb ismert képviselője), ugyanakkor a magyar társadalom többségének szegénységet, létbizonytalanságot, olyan helyzetet, amelyben még meglévő jogait is egyre kevésbé tudja érvényesíteni. Az értelmiség túlnyomó részéből is egy olyan gerinctelen, köntörfalazó, mellébeszélő tömeget formált, hogy erkölcsileg jobb érzésű embernek nehezére esik még rá néznie is.

Ünnep?

1956 októberét nem ünnepelni kellene, hanem tárgyilagosan bemutatni: mi történt, miért? Ilyen bemutatás, persze, ünnep is lehetne, mert ha idáig eljutnánk, az már nagyon is ünnepelhető volna!

No és más történelmi eseményekkel is így kellene tenni. Kellene.. egy valóban szabad, becsületes országban!

(2013)

(Az ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK c. netnaplóból.)