Bezsebelem János vendégfogadójának, Bíborbogáncs falucskában, volt hátránya is, előnye is.

Mi volt a hátránya?

Hát az, hogy nem sok utas járt arrafelé.

Mi volt az előnye?

Ha valaki mégis arrafelé járt, és meg kellett szállnia, hát az hét faluban egyetlen vendégfogadót sem talált arrafelé, Bezsebelem Jánosén kívül.

Miként segített magán János, ha kevés volt a vendége?

Egyszerűen. Három könyvbe írta be az összeget, amit a szobáért, ételért, italért kért. Az első könyvön ez állt: ZSEBEMNEK. A másodikon: NEJEMNEK. A harmadikon: CSALÁDOMNAK.

Mindegyik könyvbe ugyanazt az összeget írta, de végül a számokat összeadta, tehát minden vendégtől háromszoros árat kért.

Volt ebben valamiféle ravaszság?

Volt, mivel neje, vagyis felesége nem volt, továbbá ez ok miatt családja sem. Legényember volt még ez a János.

Egyszer csak ki állított be hozzá, és mit állított?

Egy róka, és azt állította, hogy ő a Világ Legbecsületesebb Rókája. Kutya szeretne lenni Jánosnál!

Megvakarta János a saját fejét, de meglepetésében a rókáét is. Így szólt:
- No, még ilyet nem is hallottam! Azt mondja a közmondás, hogy kutyából nem lesz szalonna, de lehet-e a rókából kutya? Mivel igazolod, hogy becsületes vagy?

- Hát én azzal, hogy a múltkor találtam egy elhagyott madarat, amiről nem tudtam miféle, így azt sem, hogy tyúk. Végigszaladtam vele a falun, mutogattam: - Kié? Ki a gazdája? Minden kutya helyeslően ugatott a kerítése mögül, ők is tanúsíthatják! - bizonygatta a róka.

Meghallotta János és a róka beszélgetését Folytonfirkász Balázs, a Recerucai Hírlap szerkesztője, aki éppen kacsasültet evett, meg veres bort ivott hitelbe. Bezsebelem Jánosnál egyedül csak neki volt hitele, mert amikor egyszer ezt megtagadta tőle János, kérdőjeles főcímmel jelent meg cikkecske a Recerucai Hírlapban: FERTŐZŐ BETEGSÉG PUSZTÍT BÍBORBOGÁNCSON? Később kiderült, hogy nem pusztított, de hét hétig minden utas elkerülte a falut, aminek kárát János, mint vendégfogadós, ugyancsak meglátta.

No, szóval, Folytonfirkász Balázs hallotta mit mondott a róka, ami nem csoda, mert a beszélgetés éppen szobájának ablaka alatt folyt. Miután megette a sültet, megitta a bort, kiszólt az ablakon:
- Fogadd fel kutyának a rókát, János, mert kell a népnek csengő, csíkos csudacsigabiga, meg rakoncátlanul repülő rák! Én csak tudom, tapasztalatból! Meglátod: még az is eljön hozzád vendégnek a fogadódba, akinek esze ágában sem volt. Ha én egyszer a Recerucai Hírlapban odakacsáztatok erről egy kis hápogó közleményt..

Igaza lett ennek a Balázsnak?

Igaza lett. Amikor a Recerucai Hírlapban meg jelent írása A VILÁG LEGBECSÜLETESEBB RÓKÁJA címmel, a városi olvasók egész serege lett kíváncsi e derék, jellemes állatra. Hoztak neki ajándékba tyúkot, libát, kacsát, sonkát, kolbászt, hurkát, még szalámit is. A róka előbb kicsit, a látszat kedvéért, szerénykedett, de végül, nagy kegyesen, elfogadta mindezt. Bíborbogáncs falucska népe nevette ugyan e hiszékeny városiakat, de csak a hátuk mögött, mert jól jött az a pénzecske, amit náluk elköltöttek. Bezsebelem János meg vigyorgó képpel járt naphosszat, sejthető, hogy miért.

A róka dicsőségét is meg lehet azonban irigyelni. Történt ugyanis egy kissé távolabbi városkában, Kalamászon, ahol Kaparászi Kelemen szerkesztette a Kalamászi Híradót, hogy e jeles újságtulajdonosnak kezébe jutott Folytonfirkász Balázs írása a Recerucai Hírlapban. Ennek a Kelemennek volt egy kedvenc kopókutyája. Gondolt egyet Kelemen: meglátogatja, kopójával együtt, a híressé vált ravaszdit, Bíborbogáncson.

Némely látogatás olykor rosszabb, mint a varjú károgtatás. Kelemen kétkedő kopója kétségbe vonta Bezsebelem János rókájának becsületességét. A vita során e kétségbe vonás kétségtelent hozott a róka számára: a kutya hegyes, erős fogaival ide-oda vonta a kérdőre vont veres bundásat.

A rókának ez annyira nem tetszett, hogy kitépte magát a kutya fogai közül, és elmenekült az erdőbe. Nem is jött vissza.

Az esetről sok újság megemlékezett, egyik így, másik úgy. A Kalamászi Híradó ilyen címmel: A BÁTOR KOPÓ LELEPLEZTE, ELÜLDÖZTE A HAMIS RÓKÁT!

Ha nincs már ott ilyen csodásan becsületes róka, akkor minek utazzanak az emberek Bíborbogáncsra? Hát a leginkább kárvallott a falu népe volt, köztük is János, a fogadós. Persze, a róka is megjárta.

Ki járta még meg?

Kaparászi Kelemen és a kopója, mert a bíborbogáncsiak nem hagyták szó és tett nélkül a róka elűzését, így a városi látogatók elmaradását, pénztárcájuk apadását. No de, mint a mondás tartja, ebcsont beforr. Meggyógyult a kutya, - és Kelemen is, de már csak otthon, Kalamászon.

Hát, ha utóbbira nem is áll, hogy minden jó, ha a vége jó, azért történtek már rosszabb dolgok is kisvilágban, nagyvilágban.

(2013)