Bogyó Marci törpelegény volt. Törpének sem nagy, mert csak öt arasz. Lehet, hogy nem is volt nálánál törpébb törpe sehol, - legényként.

Erdőben élt ez a Marci, és szentül hitte: annak minden zegzugát ismeri.

E hitének volt ugyan alapja, de kalapja, mint kiderült, nem. Gizgazzal benőtt kútba pottyant, amiről addig mit sem tudott. Mély volt a kút, de víz alig volt az alján, inkább csak kavicsok és sár.

- No, most mi lesz velem? - szomorkodott. Kimászni nem tudok. Kiabálhatok, de meddig hallatszik el? Egyrészt. Másrészt: meghalja-e valaki? Ahogy mondják: kútba esett az a tervem, hogy ma szamócát szedjek. Talán még az is, hogy tovább éldegéljek.

Így bánkódott. Félt: nem veszi őt észre senki!

Öt perc nem nagy idő, de máris melléje pottyant valami. Kiderült: valaki. A továbbiakban az is: Gomba Klári.

Klári is törpe volt. Törpelánynak sem nagy, mert, feje búbjától a talpáig csak négy arasz, egy arasszal alacsonyabb, mint Marci. Lehet, hogy nem is volt nálánál törpébb törpe sehol, - leányként!

- Te minkét kerültél ide? - csodálkozott Marci. Vége az életünknek. Sohasem jutunk ki ebből a kútból. Itt halunk meg, akár akarjuk, akár nem. Milyen különös sors, hogy te is erre jöttél, te is kútba estél..

- Nem különös.. - pirult el a törpelány. Utánad jöttem. Arra gondoltam: észreveszel. Utána megkedvelsz. Később belém szeretsz. Összeházasodunk. Születik törpe fiacskánk, lányocskánk. Élünk, boldogan, mint hal a vízben..

- Kimászni nem tudunk, annyi bizonyos. Ahhoz még legalább harminc törpe kellene, akkor, ha mindegyik a másik vállára áll, talán.. Kiabálhatunk, de meddig hallatszik el? Egyrészt. Másrészt: meghalja-e valaki? - töprengett Marci. Kútba esett a reményünk, hogy még sokáig élünk, éldegélünk az erdőben, a világon..

Klári is törte a fejét. Végül így szólt:
- Van itt a kútban kavics, meg sár. A hangunk talán nem hallják meg, de ha kavicsokat, meg sárgombócokat dobálunk ki a kútból, arra talán felfigyel valaki..

Így tettek. Egy arra járó vaddisznó észrevette, így röfögött:
- Röf, röf, röf, röf, röfröfröf! Sarat, földet ki köpdös?

Odacsörtetett a kúthoz, de miután látta, hogy csak törpék vannak lent, elvesztette további érdeklődését, és eltűnt a mocsár irányában.

A kút menti bokorra kakukk telepedett. Hallotta a motoszkálást a kútban, nekieresztette a hangját:
- Kukk! Kakukk! Kút! Kakukk kútba ki bútt?
Egy felröppenő sárdarab azonban elriasztotta a bokorról.

Ám hamarosan barátságos arc nézett le a kútba. Kié volt?

Úgy tűnt: vadászé, mert a lenézőn fácántollas kalap volt, mellette pedig kétcsövű vadászpuska.

- Hát ti mit csináltok ebben a kútban, picurkák? Kincset találtatok? - kérdezte a vadász.

Marci megijedt, hogy ha nincs kincs, akkor nem húzza fel őket a mélyből a puskás ember, ezért így kiáltott:
- Igen! Kincset! Ha felhúz, nagy jutalom üti a vadász úr markát!

A vadász nevetett:
- Látom a pofikátokon, érzem a hangotokból: nem mondotok igazat. Én nem szeretem a hazugokat!

- Jaj! Jaj! - rémüldözött lentről mindkét törpe. Itt akar hagyni minket?

A puskás úr elmosolyodott:
- Csigavér! Csak annyit mondtam: nem szeretem a hazugokat. Felhúzlak bennetek, meghúzom a füllentésért a fületek, azután mehettek, ahová akartok! Rendben?

- Jó! Jó! - kiáltották lentről. Jöjjön a felhúzás, utána jöhet a fülhúzás!

Vastag, hosszú indát hozott a vadász az egyik fáról. A törpék belekapaszkodtak. Felhúzta őket, azok meg várták a fülhúzást.

Ám a vadász így szólt:
- A fülhúzást elengedem, mert a füllentés ez esetben megbocsátható. Még egy-egy szendvicset is kaptok a táskámból. Milyet kértek: sajtosat vagy sonkásat?

- Én sajtosat is, meg sonkásat is, nehogy megsértődjön a sonkás, vagy a sajtos! - jelentette ki Marci.

- Én meg követem Marcit ebben is, mint ahogy a kútba is követtem! - mondta Klári. A jutalma azonban, tisztelt Vadász Úr, nem marad el. Kincsünk nincs, de tudjuk, hogy hol lakik a Nagyon Író Leány!

- Leány, aki nagyon ír? - csigázódott fel a vadász érdeklődése. Mit ír?

- Azt nem tudjuk.. - válaszolta Klári. Csak azt mondhatjuk biztosra: papirosra ír, tintával. Törpének meg nem törpe, alig alacsonyabb a vadász úrnál.

- No és milyen finom süteményt süt! - tette hozzá Marci.

Klári oldalba bökte a törpelegényt, erre az helyesbített, az igazság irányában:
- Finom süteményt, - de az egész sütemény csak annak az, aki az odaégett részt is szereti! A fele szén, másik félnél a remény..

- Birka bárkán bégeti: vágjunk az útnak neki! - jelentette ki a vadász. Kíváncsi vagyok: milyen az leány? Mit ír? Miért ír?

A két törpe máris ugrott, mutatták az utat. Sokáig mentek, közben megszomjaztak, ittak egy forrás vizéből.

A sűrű erdő közepén tisztáshoz érkeztek. A tisztáson háromszobás házikóhoz. A házikó előtt asztalka volt, rajta papiros, tintatartó, írótoll. Az asztal mellett gyönyörű leány ült remekbe faragott tölgyfaszéken, és buzgón írt az egyik papirosra.

- Ó, bocsánatát kérem, Kisasszony, hogy az írásban zavarom, de itt hozom a törpéit. Kimentettem őket egy erdei kútból.. A nevem: Hegyeshegyi Balázs, vadász..

A leány letette a kezében tartott papirost, elmosolyodott, és így szólt:
- Hiányos bemutatkozás. Ön valóban Hegyeshegyi Balázs, de nem vadász.. Állatokra nem szokott lőni azzal a kétcsövű puskával, ami most is a vállán. Ön író, akinek Erdei történetek című könyvét élvezettel olvastam. A törpék pedig, akiket magával hozott, nem az én törpéim. Annyi azonban igaz: meg szoktak látogatni engem, mert szeretik a süteményeimet.. A nevem egyébként Kedvesréti Júlia. Megkínálom Önt is, meg a törpéket is, egy kis süteménnyel.
Jaj!

Ebben a pillanatban a leány felugrott, berohant a házba, és máris visszatért egy tál süteménnyel.

A vadász elnevette magát:
- Ezek a törpék igazat mondtak. A sütemények alsó fele szénné égett..

A leány nem jött zavarba:
- A sütő tehet róla, mert nem figyelmeztetett idejében! Ám hoztam egy éles kést is, a szenes részt le lehet vágni..

Így tettek, Balázs is, a törpék is. Kiderült: a sütemények épen maradt része csodálatosan finom..

Balázs elismerően mondta:
- Kedves Kedvesréti Júlia! Ami e kis műtét után süteményeiből megmaradt, az varázslatos ízű. Ám, ha az én bemutatkozásom, mint említette, hiányos volt is, megtalálta zsák a foltját, mert az Öné is az! Ön író. Virágtáncok című könyvében remek verseket találtam. Minden művét olvastam. Örülök, hogy személyesen is megismerhettem. Ön, szépséges hölgy, annyira megtetszett nekem, hogy ezután nem megyek le a nyakáról. Nem ijedt meg ettől a vallomásomtól?

Júlia nevetett, szemmel láthatóan neki is megtetszett lelki rokona, Hegyeshegyi Balázs:
- Nem vagyok ijedős, és a nyakam sok mindent kibír..

Teltek a hetek, hónapok. Balázs sokszor vadászott erdei történetekre éppen Júlia házikója tájékán, és mikor arrafelé vadászott, a leányhoz is benézett, virágcsokorral a kezében. A leány mindig szívesen fogadta, sőt, egyre szívesebben. Végül a legény megkérte a leány kezét.

Lakodalmukra a két törpét is meghívták. Marci szép fehér, üres csigaházat hozott nekik ajándékba, Klári pedig egy üveg csipkelekvárt. No, utóbbi ugyancsak kicsike üveg volt, - de az, aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli. Legalábbis így tartja a közmondás..

Hamarosan Gomba Klárinak is sikerült meghódítania Bogyó Marci szívét.

A két törpe lakodalmán tücsökzenekar húzta a talpalávalót, a zeneszerző is törpe volt, Szépszakállas Tamás, - de a dal szövege Kedvesréti Júliáé. Utóbbit az egyik tudós törpécske később le is írta nagy lapulevelekre:

Törpe itt, és törpe ott!
Zöldruhás kis törpe
vigyáz tölgyre, bükkre és
erdő mélyén csöndre.
Tarka nyuszin lovagol?
Nem! A nyuszi barna.
Vigyázz, Marci, leesel
jobbra, avagy balra..

Törpe itt, és törpe ott!
Kékruhás kis törpe
szajkó hátán szeretne
repülni a völgybe.
Vigyázz, Klári, törpelány,
juthatsz fentről lentre,
s akkor aztán de elmegy
pici popsid kedve!

Törpe itt, és törpe ott!
Lakodalmi torta,
édes, mézes. Szimatol
mackó becses orra.
Az orra csak szimatol,
de már ott a nyelve..
Egy pillanat, s a tortát
be is kebelezte!

Törpe itt, és törpe ott!
Feleség lett Klári!
Azt, hogy férjét szereti,
arcáról is látni.
Már a Marci sem legény.
Férj lett, s milyen boldog!
Csacsi, csiga, csibe, csók, -
mást most nem is mondok!

(2013)